KkStB 380 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(BBÖ 380 sorozat szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
KkStB 380 sorozat
kkStB 380 sorozat
kkStB 380.100 sorozat
BBÖ 380 sorozat
FS 479 sorozat
JDŽ 07 sorozat
Pályaszám
kkStB 380.01–02, 380.100–125, BBÖ 380, JDŽ 07-001-007, FS 479,001-009, DRB 58.951-961, ÖBB 985.122, 126
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2-10-0
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 410 mm
Futókerék-átmérő995 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 70 km/h
Hossz 18,023 m
Magasság 4,570 m
Mereven ágyazott tengelyek távolsága 5 010 mm
Teljes tengelytávolság 8 670 mm
Üres tömeg 72,5 t[1] / 72,9 t[2]
Szolgálati tömeg 80,4 t[1] /81,1 t[2]
Tapadási tömeg 70,0 t
Gőzvontatás
Jelleg 1E h4v
Tengelytávolság szerkocsival 14 841 mm
Hengerek
Száma 4
Nagynyomású henger(ek) átmérője 390 mm
Kisnyomású henger(ek) átmérője 630 mm
Dugattyú lökethossza 720 mm
Gőznyomás 16 at
Tűzcsövek
Száma 164
Füstcsövek
Száma 24
Rostélyfelület 4,60 m²
Sugárzó fűtőfelület 15,5 m²
Csőfűtőfelület 175,6 m²
Túlhevítő felület 49,4 m²
Szerkocsi
Típusa 9, 56, 156, 256, 76, 86, 88

A kkStB 380 sorozat egy hegyipályai gyorsvonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k. k. österreichise Staatsbahnen, kkStB).

Története[szerkesztés]

A túlhevítős gőzmozdonyok megjelenésekor a kkStB túlhevítővel felszerelt 280-asokat rendelt a Tauernbahn részére. A StEG által 1909-ben megépített első mozdonyok (380.01-02) kitűnően beváltak. Teljesítményük 1645 LE volt, melyet 2100 LE csúcsértékig lehetett fokozni. Ezzel 23%-kal meghaladta a 280-as és 50%-kal a 170-essek teljesítményét, sőt fölülmúlta a 310-es sorozatét is. Szakmai körökben azt tartják, ez a mozdony volt Karl Gölsdorf legsikeresebb alkotása.

További 26 db-ot rendeltek, melyeknél a kisnyomású hengerek síktolattyúit hengeres tolattyúkra cserélték. A 380.101-125 pályaszámú mozdonyokat a StEG, a bécsújhelyi és a floridsdorfi mozdonygyárak szállították 1911 és 1914 között.

A 380-asokat még a Wocheinerbahn-nál és az Arlbergbahn-nál átalakították, ahol olajtüzeléssel is felszerelték.

1918 után kilenc mozdony az Olasz Államvasutakhoz került FS 479 sorozatként, hét db a Jugoszláv Államvasutakhoz JDŽ 07 sorozatként, 12 pedig az Osztrák Szövetségi Vasutakhoz (BBÖ), melyek Daberg tápvízelőmelegítő-szivattyúval és légnyomásos fékkel voltak felszerelve. 1938-ban 11 db a Német Birodalmi Vasút (DRB) állományába került 58.951-961 pályaszámokkal, melyek közül egy sem élte túl a második világháború végét, valamennyit selejtezték.[3]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 380 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b 380,01-02 mozdony adatai
  2. a b 380.102-126 pályaszámú mozdonyok adatai
  3. Egyes források szerint azonban néhány példányt még több évig használtak, s az utolsó az ÖBB-nél csak 1961-ben lett selejtezve

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotivchronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
  • Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge Österreichischer Eisenbahnen. Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, Alba, Düsseldorf 2002 (Eisenbahn-Fahrzeug-Archiv, Band A.1), ISBN 3-87094-185-5
  • Johann Blieberger, Josef Pospichal: Enzyklopädie der kkStB-Triebfahrzeuge, Band 3. Die Reihen 61 bis 380. bahnmedien.at, 2010, ISBN 978-3-9502648-6-9
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3