SB/DV 170 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(KkStB 170 sorozat szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
kkStB 170 sorozat
SB 170 sorozat
BBÖ 170 sorozat
ČSD 434.0 sorozat
FS 729 sorozat
JDŽ 24 sorozat
PKP Tr11 sorozat
ÖBB 56 sorozat
GKB 56 sorozat
kkStB 170.01
170.01–09 170.10–15 170.16–796
Jelleg: 1D n2v
Hossz: 17 428 mm
Magasság: 4 570 mm
Hosszkazán tengely magassága a sinkorona felett: 2 615 mm
Hajtókerék-átmérő: 1 258 mm
Futókerékátmérő: 830 mm
Kapcsolt kerekek tengelytávolsága: 4 300 mm
Össztengelytávolság: 6 800 mm
Tengelytávolság szerkocsival: 13 584 mm
Üres tömeg: 60,5 t 61,0 t
Tapadási tömeg: 57,0 t 58,0 t
Szolgálati tömeg: 68,5 t 69,0 t
Hengerátmérő: 540 /800 mm
Dugattyúlöket: 632 mm
Tűzcsövek száma: 295
Csőfűtőfelület: 236,0 m²
Tűzszekrény fűtőfelülete 14,0 m² 14,3 m²
Rostélyfelület: 3,36 m² 3,91 m²
Gőznyomás: 12/13
Szerkocsi típusa: 9, 56, 156, 256, 76, 86, 88
Vmax: 60 km/h
Teljesítmény : 950 LE

A SB/DV 170 sorozat (kkStB 170 sorozat) egy négy kapcsolt kerékpárú tehervonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (németül:k.k. österreichischen Staatsbahnen, röviden kkStB), melyből még a Déli Vasút is vásárolt.

Története[szerkesztés]

Az Arlbergbahn növekvő forgalma azt jelentette, hogy két évvel a megnyitás után a három kapcsolt kerékpárú kkStB 48 sorozat teljesítménye már nem volt elegendő. Ezért fejlesztette ki Karl Gölsdorf 1897-ben személyvonat szolgálatra a kkStB 170 sorozatot, mely egy négy-csatolós kompaund gőzmozdony volt elöl egy futótengellyel.

A mozdonynak két gőz dómja volt összekötő csővel.

Gölsdorf Richard von Helmholtz ívfutásra vonatkozó ötletét ültette át a gyakorlatba úgy, hogy a második és a negyedik kapcsolt-, illetve a futótengely oldalirányú játékot kapott. Így a kerékkarimák és a sínek kopása jelentősen csökkent, ami az osztrák hegyi szakaszokon nagyon hasznosnak bizonyult.

A mozdonyok az első világháború alatt a teherforgalmat támogatták.

A 170 sorozatú mozdonyok száma elérte a 796 darabot, (néhányat még 1919-ben szállítottak) a legnagyobb darabszámot az összes osztrák mozdonysorozat közül. Gyártásukban minden osztrák mozdonygyár részt vett.

A Déli Vasút is rendelt 54 darabot a Semmeringi és a Brenneri hegyi pályáira, amelyeket mind a Bécsújhelyi Mozdonygyár szállított és csak részletekben különböztek a kkStB változattól.

Két 170 sorozatú mozdony szállított 1919-ben a Krauss Linz a Szász Államvasutaknak, amelyeket ott a IX V osztályba soroltak és 1281 és 1282 pályaszámokat kaptak. A két mozdony az első világháború után a szász mozdonypark hiányosságát pótolta. 1922-ben az immár Német Vasúttól a BBÖ megvette a mozdonyokat és a BBÖ 170.750 és BBÖ 170.751 pályaszámokat adta nekik.

Az első világháború után a 170 sorozatú gépek többsége a Csehszlovák Államvasutakhoz (ČSD) került, ahol a ČSD 434,0. sorozatba osztották őket. 1921-ig a ČSD még maga is épített mozdonyokat ebből a sorozatból, így már összesen több mint 374 példánnyal rendelkezett. A többségük (345 darab) át lett építve túlhevített gőzű ikergépessé, továbbá a füstszekrényajtót és a kéményt is megváltoztatták. Az átalakítással 40%-os teljesítmény-növekedést értek el. A felújított gépeket átsorolták a ČSD 434,2 sorozatba. A ČSD ezt a sorozatot 1980-ig használta.

Az Olasz Államvasutak (FS) kapott 116 mozdonyt, amit az FS 729 sorozatba osztott be. További 170-essek a Lengyel Államvasutakhoz (PKP) a PKP TR11 sorozatba, a Jugoszláv Államvasutakhoz (JŽD) a JŽD 24 sorozatba és a Román államvasutakhoz (CFR) kerültek.

A BBÖ-nél 228 darab 170 sorozatú mozdony maradt. Az Anschluss után a Német Birodalom még 209 mozdonyt sorolt be a DRB-hez 56,3101-3309 pályaszámokkal. A második világháború alatt még egykori 170-esek jöttek a DRB-hez az monarchia utódállamaiból.

A háború után az állomány nagyon lecsökkent. Tíz darabot megvett a GKB, kilenc megtartva korábbi pályaszámát az ÖBB 56 sorozatába lett beosztva és az utolsó gépet 1957-ben selejtezték.

A második világháború után néhány 170 sorozatú mozdony kölcsönmozdonyként a MÁV hálózatán is teljesített szolgálatot.

A 170-es mozdonyok közül többet is megőriztek.

A volt GKB 56,3115 működőképesen őrizték meg. Egy mozdonycsere útján ma a Jaroměři Vasúttörténeti Parkban 434.0170 pályaszámmal látható.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 170 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. - Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Helmut Griebl, ČSD-Dampflokomotiven, Teil 2, Verlag Slezak, Wien, 1969
  • Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotivchronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
  • Dieter Zoubek - Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7
  • Johann Blieberger, Josef Pospichal: Enzyklopädie der kkStB-Triebfahrzeuge, Band 3. Die Reihen 61 bis 380. bahnmedien.at, 2010, ISBN 978-3-9502648-6-9