Ikarus 415

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ikarus 415 a BKV járműveként

Az Ikarus 415 a Ikarus autóbuszgyár elővárosi-városi normálpadlós szóló busza. Három sorozatban gyártották.

97 utast képes szállítani, ebből 26 ülőhely.

Első sorozatú 415-ös BKV színekben, már a felújítás után
Felújítatlan első sorozatú 415-ös Budapesten. A jármű eredeti utastájékoztató rendszerét figyelmen kívül hagyva, kis táblával működik

Műszaki adatai[szerkesztés]

1. sorozat

Hosszúság: 11 500 mm
Szélesség: 2500 mm
Magasság: 3000 mm
Tengelytáv: 5570 mm
Maximum terhelés: 6250 kg
Max. össztömeg: 16 200 kg
Utasok száma: 88 – 100 fő
Motor: Rába D11 UT; Rába D12 U6, 176 kW; DAF LT 160

160 kW/2000/min, 974 Nm/1300/min; DAF GS 200, 200 kW; Rába D10 UTLL 160, 160 kW; LIAZ MI 673 C 180 kW, Cummins LT 10H 188 kW

Sebességváltó: Prága 4 AB 110, Voith D851/2, Allison MTB600
Maximális sebesség: 77 km/h
Olasz exportra készült példány
A második széria Miskolcra szállított első busza

2. sorozat

Hosszúság: 11 500 mm
Szélesség: 2500 mm
Magasság: 3000 mm
Tengelytáv: 5570 mm
Mellső túlnyúlás: 2690 mm
Hátsó túlnyúlás: 3180 mm
Mellső dőlésszög: 7,5°
Hátsó dőlésszög:
Tiszta magasság: 330 mm
Belépő magasság: 360 mm
Padlómagasság: 770 mm
Belső magasság: 1995 mm
Maximum terhelés: 6250 kg
Max. össztömeg: 16 200 kg
Utasok száma: 40 ülő + 61 álló
Motor: Rába D10 UTSLL 160 dízelmotor, 160 kW, DAF GS 160 160 kW, MAN

D0826 LUH 162 kW (opció: Rába D10 UTSLL 190, 190 kW, DAF GS 200 200 kW, IVECO F2B 180-213 kW, MAN D0826 LUH 191 kW, MAN D2866, Mercedes OM-447, Cummins dízel- vagy Rába G10 DE-190 gázüzemű motor, 190 kW)

Sebességváltó: Voith 851.3/863.3 automata, ZF 6S-1600 mechanikus, vagy ZF 4/5 HP

500/600 automata, Allison

Maximális sebesség: 70-100 km/h
3.sorozat elölről..
…és hátulról

3. sorozat

Hosszúság: 11 600 mm
Szélesség: 2500 mm
Magasság: 2915 mm
Tengelytáv: 5570 mm
Mellső kinyúlás: 2690 mm
Hátsó kinyúlás: 3340 mm
Saját tömeg: 10 450 kg
Hasznos terhelés: 6800 kg
Össz. gördülő tömeg: 17 500 kg
Mellső tengelyterhelés: 6500 kg
Hátsó tengelyterhelés: 11 000 kg
Szállítható személyek száma: 101 fő (23 ülő+78 álló)
Álló utasok részére biztosított terület: 0,125 fő/m²
Jármű max. sebessége: 82 km/h
Motor: Rába D10 UTSLL 160 Euro2 a padló alatt, hátul
Elővárosi kivitel a Volánbusz tulajdonában

Ajtók

Elülső két ajtója megfelelő méretű bolygóajtó az utasáramlat átengedéséhez, a hátsó ajtó azonban csak 660 mm-es félajtó, szélesebb beépítésére nem nyílt lehetőség.

Utastájékoztatás

Egyes felújított buszokra FOK-Gyem utastájékoztató rendszert szereltek, amely a jármű homlokfalán és oldalán a járatszámot és az úticélt, az utastérben a pontos időt, a járatszámot, a következő megállót és a megfelelő átszállási lehetőségeket, a busz hátán elhelyezett kis méretű kijelző pedig a járatszámot írja ki (utóbbi csak a helyi buszoknál létezik).

Történetük[szerkesztés]

A 200-as család sikerén felbuzdulva az Ikarus autógyár 1970-ben fejleszteni kezdte az új sorozatú városi és elővárosi autóbuszokat 400-as típusjelzésekkel. Több év kísérletezés után hat prototípust teszteltek párhuzamosan. Ennek első példányát 1979-ben mutatták be. Végül 1982-ben, a BNV-n a nagyközönség is megismerhette a 410-es számot viselő új modellt. Egy prototípus jármű Pécsre került, ám egy, a járművet ért tűzeset következtében selejtezték. A többi prototípus, ill. próbajármű szétszóródva található meg Magyarországon (pl. Nógrád Volán). Egy nagyobb megrendelésre a BKV két részletben szerzett be első szériás 415-ös buszokat 1987-ben és 1988-ban, harminc példányos tételben, Prága váltós kivitelben. Az első kocsik még D12-es motorral érkeztek, de hengerfej-problémák miatt a kocsik nagy részét már az osztrák LIST intézettel együtt kifejlesztett Rába D11-es motorral szerelték. A kocsik a második sorozat érkezésekor nagyobb átalakításon estek át, amikor az eredeti motorokat egységesen DAF-ra cserélték, a Prága váltók helyett vegyesen ZF és Voith váltókat szereltek be, a 200-as Ikarusokból ismert hátsó hidat pedig ZF gyártmányúra cserélték. A kocsik kívül-belül FOK-Gyem kijelzőt kaptak, a régi ülések helyett a 400-as sorozat üléseit kapták, valamint átfényezték őket az akkoriban beszerzett új sorozat színeire. Gyakorlatilag azt is mondhatjuk, hogy a később beszerzett sorozat mintájára egységesítették a járműveket, azonban a jellegzetes homlokfal, valamint a széles hátsó ajtók segítségével még mindig megkülönböztethetőek a későbbi sorozattól. Érdekes, hogy az átalakításnak megfelelően a gyári táblán is átütötték a típusszámot 415.14/15-re (a váltótól függően), azonban az alvázszámban maradt az eredeti típusmegjelölés.

A buszok utastájékoztató rendszere a prototípusokéhoz volt hasonló: nagy méretű számokat és hatalmas viszonylatjelző táblákat lehetett külön betenni a busz szélvédője és oldalablakai felé, a hátsó ablak felett viszont csak számtábla volt. Az első évek után a táblákat elhagyták, a buszok eleinte még a megfelelő helyen viselték a számokat, később azonban már csak a 200-asokon használt hagyományos táblákat raktak a szélvédő alá. A járműveket egy kivételével (CKC-947, oktatójármű) több motorcserével is felújították, valamint FOK-GYEM utastájékoztató berendezést kaptak.

A 415 pályafutásának második része 1992-ben kezdődött, amikor a BKV megrendelést adott az Ikarusnak szóló buszok legyártására. '92-ben 30, '93-ban 100, '94-ben 15 db 415.14-es és 415.15-ös altípusból érkeztek Budapestre. Az első sorozathoz képest osztott szélvédőt, megújult orr-részt, keskenyebb hátsó ajtót és hagyományos táblás viszonylatjelző rendszert kapott. 1999-ben és 2000-ben 50 db buszt felújítottak, melyek FOK-GYEM utastájékoztató rendszert, a kapaszkodókon zöld festést, plüssüléseket és elektronikus jegykezelő készülékeket kaptak.

Vidéken Miskolcra ('94-ben egy, '98-'99-ben további 8 db) és a Volánokhoz érkeztek 415-ösök, városi és elővárosi kivitelben. Külföldön Lengyelországban, Németországban, Finnországban és Szlovákiában (Pozsonyban 44 db, Kassán 6 db) járnak ilyen autóbuszok.

A harmadik sorozatú 415-ösök, az Ikarus 412 alacsony padlós busz megjelenésével háttérbe szorultak, ezért meglehetősen keveset gyártottak belőlük. A Volánbusz Zrt. tulajdonába került egy orosz exportból visszamaradt 415.32-es altípusú jármű (GOF-200), Moszkvában 415.33 altípusú járművek járnak, Miskolcon 415.35 altípusúak, valamint a Jászkun Volán is rendelkezik egy szintén orosz exportból visszamaradt 415.33 altípusú busszal (FLK-648). A frankfurti buszkiállításon 1999-ben az Ikarus új homlokfalú 400-asokat mutatott be. Ennek 415-ös bemutató példánya Szegeden közlekedett 2015 végéig, a Auchan-busz színeiben. A járművet selejtezték.

Ikarus 415T[szerkesztés]

415T, a troliváltozat bemutató példány, jelenleg Tallinnban teljesít szolgálatot

A trolibusz változat prototípusa 1992-ben készült el, a sorozatgyártás 1997–2002 között folyt. Az egyetlen vásárló Románia volt; 200 darab Bukarestbe, 3 Galațiba került.

Külső hivatkozások[szerkesztés]