Ikarus 438

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ikarus 438
JID–095 rendszámmal 2008-ban
JID–095 rendszámmal 2008-ban
Gyártási adatok
Gyártó Ikarus Karosszéria- és Járműgyár
Gyártásban 1996
Legyártva1 db
Típus csuklós
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma100 fő
Ülőhelyek száma32 db
Méretek
Hosszúság17915 mm
Szélesség2500 mm
Magasság3158 mm
Padlómagasság920 mm
Fordulókör átmérő24 m
Tömeg15100 kg
Legnagyobb össztömeg28000 kg
Tengelynyomás
A tengely6500 kg
B tengely10000 kg
Műszaki adatok
Motor MAN D2865LUH05 E1
Teljesítmény191 kW
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 438 témájú médiaállományokat.

Az Ikarus 438 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 400-as buszcsaládjának egyetlen húzócsuklós autóbusztípusa. A típusból mindössze egyetlen példány készült, amit eredetileg a FÁK piacára szántak, viszont végül Magyarországon, a Volánbusznál állt forgalomba.

Története[szerkesztés]

Az Ikarus 200-as családjának sikerei után a buszgyár a FÁK számára kifejlesztette a két buszcsalád öszvérét: az Ikarus 283 típusú autóbusz műszaki tulajdonságait egy Ikarus 435-öshöz hasonlító karosszériába építették be, ez lett a 438-as típus. A nagy helyigényű MAN motor miatt az autóbusz második ajtaját a szokásosnál előrébb, közvetlenül az „A” tengelynél alakították ki (mint a 283-asnál), viszont így a negyedik ajtaja a 435-ösökkel ellentétben normál méretű lett (a második ajtót később megszüntették, "befalazták"). Padlószintje a 200-as családéval egyezik meg – magasabb a 400-as buszokénál. A szovjet utódállamok azonban nem kívántak vásárolni a típusból, így először az Ikarus munkásszállító járműve lett, majd 2000-ben a Volánbusz vásárolta meg. Ekkor a korábbi zöld-fehér helyett narancssárga fényezést kapott, második ajtaját pedig befalazták. A busz Monoron GVP–231-es, majd JID–095-ös rendszámmal közlekedett 2016-os selejtezéséig. A járművet 2018-ban a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum vásárolta meg.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ikarus 438 a Közlekedési Múzeum gyűjteményében. Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum. (Hozzáférés: 2018. február 2.)

Források[szerkesztés]