Ikarus 66

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ikarus 66
Ikarus 66
Ikarus 66
Gyártási adatok
Gyártó Ikarus
Gyártásban 1952-1973
Típus szóló
Méretek
Hosszúság 11330 mm
Szélesség 2500 mm
Magasság 2980 - 3090 mm
Tengelytáv
A-B 5550 mm
Tömeg 8500 - 9300 kg
Legnagyobb össztömeg 12600 - 15000 kg
Műszaki adatok
Maximális sebesség 61 - 98 km/h
Motor Csepel D 614
Működési elv négyütemű, előkamrás dízel
Furat (löket) 112/140 mm
Összlökettérfogat 8275 cm³
Hengerszám 6
Sűrítési arány 1:20
Hengerelrendezés soros
Teljesítmény 106 kW
Max. forgatónyomaték 500 Nm
Hűtés szivattyús vízhűtés
Sebességváltó 5+1 sebességes mechanikusASH 65-3ASH 65-4
Elektromos berendezés
Névleges feszültség 24 V
Akkumulátor 2 db 12 V 150 Ah
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 66 témájú médiaállományokat.

Az Ikarus 66 az Ikarus gyár városi-elővárosi autóbusztípusa. Elterjedt beceneve „faros”, melyet valószínűleg jármű farmotoros elrendezése, és az ehhez kapcsolódó jellegzetes, járműtestből hátulra kinyúló motorsátor ihletett. A legyártott 9260 darab többségét a Német Demokratikus Köztársaságba exportálták, a magyarországi Volán vállalatokhoz került mintegy 2700 jármű révén pedig az 1960-as, 1970-es évek autóbuszközlekedésének egyik meghatározó típusa volt.

A kezdetek[szerkesztés]

Az A58-as rajzjelű, kétajtós prototípus 1952-ben készült el. A P. Horváth György által formatervezett jármű önhordó vázszerkezettel épült. A szokatlan kialakítású hátsó motortér a következő évben, a típus távolsági forgalomra tervezett párjának, az Ikarus 55-ösnek az első példányain jelent meg. A városi forgalomra tervezett kocsiknál a levegős működtetésű harmadik ajtó beépítése - a hátsó tengely mögé - eleinte nehézséget okozott a gyárnak, ezért a sorozatgyártás (az 55-össel ellentétben), csak az 1950-es évek végén indult meg.

A típus Magyarországon[szerkesztés]

A Fővárosi Autóbusz Üzemnél (FAÜ) 1956 január 31-én kezdte meg próbafutását a GF 100 rendszámú jármű, a Nagykörúton közlekedő 12-es viszonylaton. Később, 1959 és 1961 között a vállalat részére az Ikarus 75 darabot szállított az 1-2-1 ajtóelrendezésű városi változatból. Ezek a Budapesti forgalomban - elsősorban a szűk belső tér és a kedvezőtlen utascsere miatt - nem váltak be, 1964-ig az összeset átadták az AKÖV-öknek.

A helyközi közlekedésben tömegesen 1963-ban jelent meg, majd hamarosan a legtöbb Volán társaságnál a legnagyobb darabszámban üzemelő típussá vált. Legelterjedtebb altípusai a 66.22 és 66.23 jelzésűek voltak, előbbiek soronként 2+2, utóbbiak a városi forgalomra alkalmasabb 1+2 üléselrendezéssel készültek. Az utolsó példányokat 1973 tavaszán adták a 14-es Volán részére.

A hetvenes évek második felétől az Ikarus 266-osok tömeges beszerzésével fokozatosan kiszorultak a közforgalomból, majd 1983 folyamán a maradék néhány kocsit is selejtezték a Volán társaságok.

Jelenleg is meglévő példányok:

  • EZY-690 66.62 altípus, NDK-ból visszahozott jármű
  • OT 53-00 egyajtós, valószínűleg szovjet exportból visszamaradt kocsi, az első magyarországi minősített veterán 66-os
  • GC 39-35 66.22 altípus, forgalomban a Zala Volánnál 1971 és 1982 között, felújításra vár

A típus külföldön[szerkesztés]

A típus legnagyobb vásárlója a Német Demokratikus Köztársaság volt, 1958 és 1973 között közel 6000 jármű került ide, köztük háromajtós, városi kialakításúak is. Ezen járművek motorját IFA adagolószivattyúval szerelték, majd egy jelentős részüknél, felújítás során, az eredeti Csepel motort lényegesen erősebb, 195 lóerős, 6 hengeres Schönebeck dízelmotorra cserélték. Az 1980-as évek végéig közlekedtek közforgalomban.

Jelentős mennyiséget, majdnem 300 darabot szállított a gyár Lengyelországba, illetve 250 darab, osztrák gyártású Saurer motorral épült példányt pedig Egyiptomba és Kuvaitba. A kuvaitiak közül mintegy 100 jármű utóbb Dél-Jemenbe került, ahol az ekkor már tizenéves járművek nehéz hegyi körülmények között is bizonyítottak.

Források[szerkesztés]

  • Gerlei Tamás - Kukla László - Lovász György: Gördülő legendák - Az Ikarus évszázados története. Budapest, Way-Out'99 Kiadó, 2006 ISBN 9632297962
  • old-ikarus.hu (Hozzáférés ideje: 2014. november 17.)