Crown-Ikarus 286

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crown-Ikarus 286
Más néven: Orion III
Crown-Ikarus bus of Tri-Met, Portland.jpg
Gyártási adatok
Gyártó Ikarus Karosszéria- és Járműgyár,
Crown Coach Corporation,
Orion Bus Industries
Gyártásban 1980–1986
Legyártva 503[* 1] db
Típus csuklós
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma 107 fő
Ülőhelyek száma 61 db
Méretek
Hosszúság 18 200 mm
Szélesség 2 600 mm
Magasság 3 200 mm
Tengelytáv
A-B 5700 mm
B-C 7120 mm
Fordulókör átmérő 26,5 m
Tömeg 15000,85 kg
Hasznos terhelés 8750 kg
Műszaki adatok
Maximális sebesség 97 km/h
Motor CUMMINS NHHTC-290,
6 hengeres, fekvő, soros, turbófeltöltött dízelmotor,
Cummins NHHTC-300 vagy NHHTC-350 dízelmotor
Sebességváltó Allison HT747,
4-fokozatú automatikus váltó,
Allison HTB748 vagy HT-7400 automata váltó hidraulikus retarderrel
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Crown-Ikarus 286 témájú médiaállományokat.
A 721-es számú 286-os Portlandben

A Crown-Ikarus 286 (Kanadában: Orion III, más néven: Orion Bus Industries Orion-Ikarus 286) az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár és a Los Angeles-i Crown Coach Corporation által gyártott, városi csuklós autóbusz, melyet 1980 és 1986 között gyártottak az USA, illetve Kanada számára. Az autóbuszok kezdetleges felépítése Magyarországon, az Ikarus gyárakban folyt, majd a végösszeszerelést a Crown Coach Corporation, illetve az Orion III típusét az Orion Bus Industries végezte el. Az autóbuszt László Anna tervezte, róla kapta a becenevét: Anna’s baby, vagyis Anna babája.

Története[szerkesztés]

Háttértörténet: a McDonnell Douglas ajánlata[szerkesztés]

1975-ben egy pályázati felkérés érkezett a Mogürthöz a McDonnell Douglas repülőgépgyártótól, mely szerint a Los Angeles-i közlekedési vállalat csuklós autóbuszokat szerezne be 50%-os munkamegosztással, mivel az Amerikai Egyesült Államok piacára csak olyan terméket engedtek be, melyek legalább 50%-ban az ország főegységeit tartalmazták. Ennek megvalósíthatósági vizsgálatát László Anna vezetőtervezőre bízták. A vizsgálat eredménye az lett, hogy egy teljesen új autóbuszt kellene tervezni, mely tartalmazza a 200-as családhoz hasonló felépítést (pl. a 200-asokkal azonos homlok- és hátfal, ablakok, ajtók). Az autóbusz szélessége az előírás szerint 2600 mm, viszont az európai szabvány és a homlok- illetve a hátfal 2500 mm. Ezt úgy oldották meg, hogy az első tengely előtt és a hátsó tengely utáni kereszttartótól 2500 mm széles. Ez költséghatékonynak bizonyult, mert nem kellett új sajtolószerszámokat készíteni. Az Ikarus két évvel később elkészítette a prototípust, a 286.K1-et.

Az első prototípus: a Big Red[szerkesztés]

Az autóbuszt 1977. december 18-án saját lábán Hamburgba szállították, ahonnan hajóval érkezett Los Angeles-be. Az 1978. február 1-jén tartott bemutatón jelentős érdeklődéssel figyelték meg az új buszt, így Los Angeles város és a közlekedési vállalatok vezetőinek és szakembereinek egy rövid úton volt alkalmuk figyelemmel kísérni a busz menettulajdonságát és jó manőverezési készségét is. Esztétikailag és kialakításának szempontjából is megfelelt a prototípus, de apróbb módosításokat még végeztek rajta a forgalomba állítása előtt, pl. rádiót, antennát, tűzoltó készüléket, jegyautomatát, illetve ajtóknál korlátokat szereltek fel az üzemeltető és a biztosító kérésére.

A 30 napos próbaüzem után pozitív visszajelzés érkezett a járművezetők és az utasok köréből is. Az autóbuszba továbbadása előtt nagyobb generátort kapott, oldalablakot is kicserélték: a gumiba ágyazott edzett üveg helyett, kifelé nyíló vészkijárati ablakokra és rétegelt ragasztott üvegre. A bemutató körút után ezeket hővisszaverő fóliával vonták be, illetve a második és a harmadik ajtó színét is a korábbi pirosról fehérre változtatták. További változtatás volt a kormánykerék feketére cserélése, illetve az első lökhárító alatt egy pár kerek lámpa felszerelése.

A bemutató körút után a buszt visszaszállították Magyarországra, majd félre állították az amerikai előírásokból adódó eltérések miatt. Állapota leromlott, az Ikarus a '90-es években elbontotta.

A második prototípus: a lengőajtós K2-es[szerkesztés]

1980-ban elkészült a második prototípus, a csont fehér külsejű (a portlandi Tri-Mat flottaszíne) és lengőajtókkal rendelkező 286.K2-es. 1981. november 23-án megérkezett a New York-i Queens Transit County közlekedési vállalathoz, azonban üzletkötés nem jött létre. Ezt követően a busz Milwaukeeba került, ahol alkatrészként használták fel.

1981 után[szerkesztés]

Az 1981-es BNV-n bemutatott, portlandi 286.02-es kialakítású autóbusz BNV nagydíjjal jutalmazták. Az autóbusz harmadik ajtajánál Vapor típusú kerekesszékes felvonót építettek be. Az autóbuszba FOK-GYEM kijelzőket szereltek be, ami akkoriban különlegességnek számított (viszonyításképpen: a 280-as buszokba az Ikarus 1986-tól szerelt be FOK-GYEM kijelzőket).

Az 1984-es szállításkor két autóbuszt a behajózás után nem rögzítettek megfelelően a konténer tárolóban, emiatt a buszok jelentős sérülést szenvedtek, ami miatt menthetetlenné váltak. Az autóbuszokat alkatrészként használták fel, árukat a biztosító kifizette, illetve a két autóbusz pótlását leszállították a megrendelőnek.

1985-ben a portlandi Tri-Met megvádolta a Crownt és az Ikarust, mert a buszok állapota az üzemeltetés kezdete után 3-4 évvel jelentősen leromlott, emiatt jelentős javításokat kellett végrehajtani az ajtókkal és az ablakokkal kapcsolatban. A két cég a javítások egy részét elvégezte, azonban a többit nem hajlandó garanciálisan kijavítani, emiatt az autóbuszok napok álltak különböző meghibásodások következtében. Közel másfél évvel később a Tri-Met és a két gyártó megegyezett, a garanciát meghosszabbították.

A Tri-Met az autóbuszokon az évek során több módosítást hajtottak végre:

  • A '80-as évek második felében a Cummins motorok cseréjét látta szükségesnek, helyükre Detroit Diesel DD 6-71 motort szereltek be, melyek megbízhatóságot jelentettek és csökkentették a karbantartás költségét is.
  • 1989-ben kiszerelték a kerekesszékes felvonókat a buszok egy részéről.
  • A '90-es évek közepén két kerékpár szállítására alkalmas kerékpártartókat szereltek fel az első lökhárítóra.

A Tri-Met a buszok üzemeltetésének utolsó éveiben készített egy tanulmányt a NABI és az Ikarus számára, melyben a további közlekedtetéshez szükséges javításokról és módosításokról, illetve a modernizálásról és megvalósíthatóságáról írtak. A NABI készített egy tervezetet és végül egy autóbusz felújítását végezték el az üzemeltetővel közösen. A modernizálás összege közelített egy új jármű árához, így csak egy autóbuszt újítottak fel. A 286-osokat a későbbiekben leselejtezték.

Üzemeltetők[szerkesztés]

Vállalat Hely Darabszám Megjegyzés
Crown-Ikarus 286
Transit Authority of River City Louisville (Kentucky) 15 Az első busz 1980-ban lett leszállítva
Tri-Met Portland (Oregon) 87 1981-től 1982 közepéig beszerezve; a legtöbbet beszerző vállalat a 286-os típusból; mindegyik busz 3 ajtóval lett felszerelve; az első ajtónál kerekesszékes felvonót építettek be.
Houston METRO Houston (Texas) 50
Milwaukee County Transit System Milwaukee (Wisconsin) 40 1984-től 2000-ig közlekedtek
SamTrans San Mateo County (Kalifornia) 10
Capital District Transportation Authority Albany (New York) 8
Santa Clara County Transportation Agency San José (Kalifornia) 15 AC Transit-nak 1988-ban
TheBus Honululu (Hawaii) 8
Jacksonville Transportation Authority Jacksonville (Florida) 10
AC Transit Oakland (Kalifornia) N/A 15 busz a Santa Clara County-tól bérelve 1988-tól.
Orion III
Toronto Transit Commission Toronto (Ontario) 90 1987-től 2003-ig közlekedtek, forgalomból kivonva: 1997 és 2003 között. Néhány autóbusz eladva a OC Transpo-nak.
OC Transpo Ottawa (Ontario) 188 1985-től 2003-ig közlekedtek, forgalomból kivonva: 1997 és 2003 között. Néhány autóbusz vásárolva a Toronto Transit Commission-től, illetve egy a St. Catharines Transit-tól.
St. Catharines Transit St. Catharines (Ontario) 1 Az 1980-as évektől az 1990-es évek elejéig közlekedett. Eladva az OC Transpo-nak.

Érdekességek[szerkesztés]

  • A McDonnell Douglas repülőgépgyártónak tartott bemutatón László Anna személyesen vezette és mutatta be a 286.K1-et. Később több bemutatón, illetve New Yorkból Portlandbe is ő vezette a buszt, ami ennek hatására kapta az Anna’s baby becenevet.[1]
  • A houstoni 286.08-as buszok végösszeszerelését a Crown Coach Corporation pénzügyi okokra hivatkozva nem vállalta, ezért azt az Union City Body Company végezte el, feltehetőleg emiatt nem került Crown-Ikarus logó és 286-os típusszám az autóbuszokra.
  • Kanadába Orion III néven szállították a buszokat.

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. 246 db Crown-Ikarus 286, 257 db Orion III néven

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]