Ikarus 412

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ikarus 412
10-es busz (BPI-027).jpg
Gyártási adatok
Gyártó Ikarus Karosszéria- és Járműgyár
Gyártásban 1995
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma62+1 fő
Ülőhelyek száma23+2 db
Méretek
Hosszúság12 000 mm
Szélesség2500 mm
Magasság2805 mm
Tengelytáv
A-B6230 mm
Fordulókör átmérő22 m
Tömeg10 600 kg
Tengelynyomás
A tengely6500 kg
B tengely11000 kg
Műszaki adatok
Motor MAN D 0826 LOH 17EURO 2
Teljesítmény162 kW
2 400 f/p kW
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 412 témájú médiaállományokat.
Ikarus 412.10C a BKV járműveként

Az Ikarus 412 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár elővárosi-városi alacsony padlós szóló autóbusza. Az Ikarus 411 hosszabb változata. 1995-ben mutatták be a prototípusát, amely német exportra készült, Mercedes-Benz OM 447 E2 motorral, színházpadlós változat volt. Magyarországon először 1996-ban jelent meg Győrött, amely Rába D10 Euro 2-es motorral készült. Széles körben ismertté Budapesten való megjelenésével vált (1999). Nagyjából 60 utas szállítására alkalmas.

Ikarus 412.02, Karlovy Vary
Az Ikarus 412.05, Tajpej első alacsony padlós busza
Az Ikarus 412.02C, az első magyarországi példány
Az Ikarus 412.10D utastere

Csuklós változata az Ikarus 417.

A fejlesztés[szerkesztés]

Az Ikarus a ’90-es évek elején indította alacsonypadlós programját, melynek egyik kései tagja volt a 412-es. (Először a 411-es készült el 1993-ban, majd 1994-ben a trolibusz-, illetve a csuklós változat.) A típus főmérnöke Dr. Matolcsy Mátyás, formatervezője Károsi Zoltán volt.[forrás?] Az Ikarus 412 az alacsony padlós buszok korai generációjához tartozik, ezért sok kompromisszumot és kevésbé szerencsés megoldást tartalmaz, amelyek egy részét az autóbuszipar azóta már megoldott. Ilyen az elhúzható ablakok hiánya (az ablakok teherviselő elemként is szolgálnak), a városi közlekedésre alkalmasabb nagyobb állóhely-arány, vagy a széles harmadik ajtó problémája. A fejlesztési idő és költségek lefaragása végett a tervezőknek a már meglévő karosszériaelemekből kellett „legózni” így a ’80-as években kifejlesztett 400-as típus elemeinek felhasználásával készült, és a belső tér is sok az Ikarus 200-asoknál használt elemeket tartalmaz (burkolatok, kapaszkodóbilincsek, kormánykerék, utastér-világítás stb.).[forrás?] A tervezők tehetségét mutatja, hogy ez nem szembetűnő, a nehézségek ellenére egy európai mércével is színvonalas karosszériát sikerült tervezni, érdemes megnézni a ’90-es évek elejéről/közepéről származó konkurens típusokat, viszont a nagy európai buszgyárak első igazi alacsony padlós szériáival összevetve (Mercedes Citaro, Scania Omnicity, Neoplan Centroliner), már jelentős a különbség, de fontos megjegyezni, hogy a gyártási darabszámokat tekintve nem túl sikeres program úttörő szerepet töltött be. Hiányzott a tesztelési időszak, a buszok gyakran a megrendelőknél élesben próbáztak. Ebben az időben még nem volt szempont a beszerzéseknél az alacsony padlós kialakítás, ezért az üzemeltetőkön múlt, hogy bevállalják-e a magasabb költségeket és az új konstrukciókkal járó nehézségeket.

A hazai vállalatok kezdetben évekig nem rendeltek az alacsony padlós buszokból, helyette elsősorban a jóval olcsóbb és kevesebb meglepetést tartogató 200-as szériából vásároltak. A ’90-es években a 400-as széria normálpadlós (VÖV II, 750 mm) változatai könyvelhettek el egy mérsékeltebb sikert.

Műszaki adatai[szerkesztés]

Ikarus 412 Szlovákiában

Motor és erőátvitel[szerkesztés]

Az autóbuszok Rába, Mercedes, MAN vagy Cummins motorokkal készültek.

Az Ikarus 412.10 altípusnak (BKV, MVK) MAN D0826 típusú, közvetlen befecskendezésű, turbófeltöltésű, soros, 6 hengeres, álló dízelmotor hajtja, melynek hengerűrtartalma 6871 cm³. E motoroknak legnagyobb teljesítménye 162 kW (220LE), legnagyobb nyomatéka pedig 820 Nm.

A buszokat ZF 4HP 500, ZF 4HP 590 vagy Voith D851.3 típusú automata váltóval szerelték.

Paraméterek[szerkesztés]

Az Ikarus 412.02 jellegrajza (a virágdekorációsé)
Fellépő magasság: 330 mm
Padlómagasság: 350 mm
Belső magasság: 2130 mm
Hasznos terhelés: 7500 kg
Össztömeg: 18 000 kg
Szállítható személyek száma (ülő + álló): 412.10-es altípusnál 29+72 fő
Legnagyobb sebesség: 412.10-es altípusnál: 63 km/h (elektronikusan leszabályozva)

Ajtók[szerkesztés]

Elektropneumatikus működtetésű befelé nyíló bolygóajtókat alkalmaztak ennél a típusnál. A leghátsó ajtó feleakkora, mint a másik kettő.

Ajtóelrendezések
  • 2+2+0
  • 2+2+1

Utasülések[szerkesztés]

Jellemzően IMAG halas, illetve Komárom típusú üléssel készültek, amik a kor színvonalának megfeleltek. Üléselrendezése többnyire 2+2 volt.

Utastájékoztatás[szerkesztés]

A budapesti buszokat FOK-GYEM utastájékoztató rendszerrel szerelték, amely a jármű homlokfalán és oldalán a járatszámot és az úti célt, az utastérben a pontos időt, a járatszámot, a végállomást, a busz hátfalán elhelyezett kis méretű kijelző pedig a járatszámot írja ki. A vidéki példányokon jellemző a táblás vagy EMKE kijelzők használata.

412-esek Magyarországon[szerkesztés]

A felújított BPO-250-es kocsi

Itthon a következő városokban járnak ezek a buszok:

BKV Zrt.[szerkesztés]

A főváros eredetileg 115 db buszt vásárolt két ütemben 1999-ben és 2001-ben. (a +5 db jármű kötbér fejében 2000-ben érkezett). Típusuk Ikarus 412.10A volt. Az első széria (60 db) a mátyásföldi Ikarus gyárban készült, mivel nem készültek el a buszok határidőre, a gyár kötbér fejében további 5 db autóbuszt gyártott a BKV-nak 2000-ben, ezek voltak Budapest első alacsony padlós buszai. (Előzőleg már volt 411-es típus tesztelésen a ’90-es években, de az időszakos volt.)

2001-ben újabb 50 db autóbusz készült a BKV-nak, de némileg módosítva ez lett az Ikarus 412.10C típus (a „B” változat Miskolcon közlekedik). Nagyobbak lettek az ablakok nyitható részei és némileg módosult üléselrendezés is, a második utasajtót követően mindkét oldalt másfeles üléseket építettek a buszokba, de ezek érdemben nem javították az utastér problémáit. Továbbá el lett hagyva a légcsatorna, amely az „A” típuson még jelen volt.

Selejtezés[szerkesztés]

2013-ig összesen 1 db kocsit selejteztek (BPI-045), mivel kigyulladt és olyan mértékben károsodott, hogy nem lett volna érdemes megjavítani. Azonban ekkorra már sok 412-es volt nagyon rossz állapotban, éppen ezért a selejtezési hullámokban nem csak magas- és normálpadlós buszokat selejteztek, hanem 412-eseket is. Főleg az élettartam-növelő felújítást nem kapott kocsikat selejtezték, így a prototípus 412-es buszt is törölték az állományból. A vázcserét kapott kocsik viszont még több évig forgalomban maradnak.

A prototipus, a GAT-377, 2018. július 19-én a rossz műszaki állapota miatt selejtezve lett.

412-esek külföldön[szerkesztés]

412.82 – tallini troliváltozat
ország darabszám típusváltozat évjárat
Lengyelország 35 412.08A

412.08B

1997–1999
Tajvan 30 412.05 2001
Csehország 22 412.02

412.03C

1995–2000
Észtország 5 412.82T (trolibusz) 1998
Szlovákia 3 412.02B

412.03A

1997–2000
Olaszország 1 412.09 1998

Szlovákiában (Pozsony) és Csehországban (Tábor) is közlekednek Ikarus 412-es autóbuszok.

Pozsonyi 412-esek adatai:

BA-326BZ (1998-as beszerzés, Ikarus 412.02B, eredetileg cseh exportra ment volna)

BA-697FE (2000-es beszerzés, Ikarus 412.03A)

BA-698FE (2000-es beszerzés, Ikarus 412.03A)

Tábori 412-esek adatai:

TAA 32-06 (1998-as beszerzés, Ikarus 412.02)

TAA 32-07 (1998-as beszerzés, Ikarus 412.02)

TAL 30-04 (2000-es beszerzés, Ikarus 412.03C)

TAL 30-39 (2000-es beszerzés, Ikarus 412.03C)

412-esek felújítása a BKV-nál[szerkesztés]

2010-ben az Ikarus 412-esek közül néhány felújításra került Székesfehérváron (darabonként 20 millió forint értékben) amelyben a jármű főbb konstrukciós problémáit javították ki (vázszerkezet). Ezenkívül új, nagyobb és sötétített ablakokat, új utastájékoztató egységet (Vultron) kapott, megújult a jármű festése és a belseje, kiszerelték belőle a jegykiadó automatát, így egy kis „csomagtartó” rész is kialakult.[1] A 2011-es folytatással együtt a projekt összesen 20 kocsit érint.

Ikarus 412T[szerkesztés]

412.81 – budapesti troliváltozat

Az Ikarus 412-esnek készült trolibusz változata is, a 412.81, mely ugyanúgy alacsony padlós, 12 méter hosszú. 2001-ben 15 darabot vásárolt belőle a BKV, melyek a 70-es, 74-es, a 74A, 76-os és a 78-as vonalon közlekednek.[2] Emellett Tallinn (Észtország) 1998-ban vásárolt még a járművekből 5 db-ot.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Újra Budapesten”, 2010. február 2. (Hozzáférés ideje: 2010. május 28.) 
  2. Ikarus 412T és 412GT járműállomány. Hajtó Bálint, hbweb.hu. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 22.)
  3. Ikarus 412.81 járműállomány (Tallinn). phototrans.eu. (Hozzáférés: 2017. november 8.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]