MTB–82

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MTB–82
Nosztalgiajármű Budapesten, 2018-ban
Nosztalgiajármű Budapesten, 2018-ban
Gyártási adatok
Gyártó Tusinói Gépgyár, majd Urickij Gépgyár (ZiU)
Gyártásban 1946–1961
Legyártva5000+ db
Típus szóló
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma75 fő
Ülőhelyek száma38 db
Méretek
Hosszúság10365 mm
Szélesség2615 mm
Magasság3670 mm
Fordulókör átmérő12,7 m
Tömeg8800 kg
Műszaki adatok
Motor DК–202B
Teljesítmény86 kW
A Wikimédia Commons tartalmaz MTB–82 témájú médiaállományokat.
A budapesti T130-as 1956-ban

Az MTB–82 (oroszul: МТБ–82 – московский троллейбус, magyar átírásban: moszkovszkij trollejbusz, magyarul: moszkvai trolibusz, a 82-es szám a gyártó üzem sorozatszámára utal) szovjet magas padlós trolibusz, melyet 1946–1961 között gyártottak kezdetben a Tusinói Gépgyárban, később az Urickij Gépgyárban. Több mint 5 ezer darab készült belőle. A típus példányainak többségét az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején selejtezték, helyét a ZiU–5 vette át. Az utolsó példányt 1983-ban a grúziai Kutaisziban vonták ki a forgalomból. Magyarországra 53 darabot szállítottak. Budapesten 1949-ben állították fogalomba a típust, az utolsó példányait az 1960-as évek közepén vonták ki a forgalomból.

Története[szerkesztés]

Az első szovjet trolibuszokat a Jaroszlavli Autógyár (JaAZ) készítette el az 1930-as évek második felében. A JaAZ az ott gyártott autóbuszokat alapul véve több típust is kifejlesztett a második világháború előtt. A JaAZ-t a háború miatt 1941-ben hadiipari termelésre állították át, amiatt beszüntették a trolibuszok gyártását.

A trolibuszok fejlesztése és gyártása a második világháború után indult újra a Szovjetunióban. 1945-ben a 82. sz. repülőgépgyárat (napjainkban: Tusinói Gépgyár) jelölték ki a trolibuszok sorozatgyártására. Az MTB–82 fejlesztését az egyébként repülőgép-tervezéssel foglalkozó Naum Csernyakov főkonstruktőr irányította. A trolibusz kifejlesztéséhez a háború előtt tervezett, de sorozatban már nem gyártott JaTB–5 szolgált alapul. A fejlesztés során az alapul vett járművön csak minimális módosításokat végeztek annak érdekében, hogy minél előbb elkezdhessék a sorozatgyártást. A legjelentősebb módosítás a teljesen fémépítésű konstrukció volt. Az MTB–82-nél a karosszéria borítását is acéllemezekkel oldották meg. Később az aluminimum felépítményre tértek át, tekintettel arra, hogy a sorozatgyártást végző repülőgépgyár alapvetően az alumínium-megmunkálás technológiájára volt felkészítve. A jármű megjelenésében is a JaTB–4 és JaTB–5-ös trolibuszokat követte, amelyekre pedig az amerikai General Motors autóbuszok 1940-es formavilága volt erőteljes hatással.

Az MTB–82-vel párhuzamosan folyt az MTV–82 villamos fejlesztése is, amelyhez kisebb átalakításokkal a trolibusz karosszériáját használták fel. Az MTV–82 gyártása ugyancsak a Tusinói Gépgyárban kezdődött el.

A 82. számú repülőgépgyár az 1950-es évek elején elkezdte a légvédelmirakéta-rendszerek gyártását, ezért a polgári célú termelést, így az MTB–82 sorozatgyártását is beszüntette. A gyár 1950 májusáig a gyár 1400 darab trolibuszt (és 520 MTV–82 villamost) gyártott.

A Szovjetunió Minisztertanácsának rendelete alapján az MTB–82D sorozatgyártását átadták a Szaratovi területen, Engelsz városában működő Urickij Gépgyárnak (ZiU, napjainkban: TrolZa), ahol 1951. május 1-jén készült el az első MTB–82-es trolibusz. 1951 végéig összesen 25 további trolibuszt gyártottak, majd 1955-re elérték az évi 330 darab gyártott buszt.

A modell az 1950-es végére teljesen elavulttá vált, a második világháború előtti konstrukció a továbbfejlesztéshez sem rendelkezett már tartalékokkal. ezért a ZiU-nál 1956-ban elkezdődött egy új trolibusz tervezése. Az ennek eredményeként létrehozott TBU–1-ből csak egy 10 darabos kísérleti széria készült, majd ennek továbbfejlesztésével hozták létre a ZiU–5-t, amelynek a sorozatgyártása 1959-ben indult el. A ZiU–5 sorozatgyártásának felfutásával párhuzamosan az MTB–82 sorozatgyártása visszaesett, amelyet 1961-ben be is szüntettek.

A BKV szolgálatában először 1949-ben indult el a 70-es vonalon. A típusból 1952-ig 53 db került beszerzésre, ebből 2 db 1956-ban megsemmisült. Az ülőkalauzi rendszer bevezetésébel 1958-ban 5 db jármű átépítésre került, szélesebb utasajtókkal és faceliftes homlokfallal. A nagy fordulókör ellenére a járművezetők által kedvelt volt a típus, feltehetően a nagy vezetőfülkéből, s könnyű kezelhetőségből adódóan. A típus 1964 és 1967 között került leselejtezésre, az utolsó járművek 1966 végéig teljesítettek szolgálatot. Jelenleg a BKV nosztalgiajármű állományának részét képezi.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]