Ikarus 263

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ikarus 263
Ikarus 263 Budapesten
Ikarus 263 Budapesten
Gyártási adatok
Gyártó Ikarus Karosszéria- és Járműgyár
Gyártásban 19882001
Legyártva 1 626 db
Típus városi, elővárosi szóló busz
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma 131 fő
Méretek
Hosszúság 11 940 mm
Szélesség 2 500 mm
Magasság 3 040 mm
Tengelytáv
A-B 5 840 mm
Fordulókör átmérő 22 m
Tömeg 9 300 kg
Hasznos terhelés 8 700 kg
Legnagyobb össztömeg 18 000 kg
Műszaki adatok
Maximális sebesség 66 km/h
Motor Rába-MAN D2156 HM6U,
DAF LT 160
Működési elv négyütemű dízel
Teljesítmény 141 kW,
2100 f/p
Max. forgatónyomaték 696 Nm,
1300 f/p
Sebességváltó ZF S6-120U vagy
ZF S6-90U
Rugózási rendszer légrugó, üreges gumirugóval
Fék kétkörös légfékrendszer, Wabco légszárítóval
Elektromos berendezés
Akkumulátor 2 db 182 Ah
Generátor AVG 911-100 A/28V váltakozóáramú, beépített egyenirányítóval, feszültségszabályzóval és túlfeszültségvédelemmel
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 263 témájú médiaállományokat.

Az Ikarus 263 az Ikarus gyár városi- és elővárosi közlekedésre tervezett szóló autóbusztípusa, amely az Ikarus 260-as 1 méterrel hosszabb változata volt.

Története[szerkesztés]

Az Ikarus 263 elődje az Ikarus 262 modell volt.

Az Ikarus 263 modellt az Ikarus gyár, kifejezetten saját gazdasági céljaiból fejlesztette ki. Tudniillik, az 1980-as évek végén már bőven ki kellett volna futnia a 200-as család összes tagjának a sorozatgyártásból, ám a megrendelők ragaszkodtak a jól bevált és olcsó típusokhoz. Leegyszerűsítve ennek a problémának a csökkentésére találták ki a 263-as típust, amelyet a gyár komolyabb anyagi befektetés nélkül (mindössze 3%-os többletköltséggel) tudott gyártani a klasszikus típusok mellett, ugyanakkor valamelyest komolyabb bevételt várhatott érte. Ráadásul komoly érvként lehetett felhozni az új típus mellett, hogy pusztán annak 1 méterrel való megtoldása is 10%-os utas befogadóképességet eredményez. A gyár úgy döntött, hogy a 263-ast 10%-kal magasabb áron kínálja, mint a 260-ast.

A buszon mind a mellső, mind a hátulsó túlnyúlást megnövelték azzal, hogy egy-egy 400 mm-es ablakot helyeztek be a karosszériába, ez persze a terepszögek csökkenését is magával hozta.

A típus kifejlesztését követően rövidesen meg is indult a sorozatgyártás, a fő felvevő piacok az NDK és a Szovjetunió (majd a FÁK) voltak. Előbbibe összesen 160 példányt, utóbbiba 2001-ig bezárólag 1093-at szállított a gyár.

1998-ban Oroszország egy nagyobb rendelést adott le a típusból, azonban az ott bekövetkezett válság miatt a buszok nem kellhettek át a határon, a bizonytalan fizetésre hivatkozva. A buszokat végül külön engedéllyel – Euro 1-es motorral voltak csak szerelve – a magyar Volán-társaságok között értékesítették.

Modellváltozatok[szerkesztés]

Altípus jelzése Ajtóelrendezés Megjegyzés
263.K2 prototípus
263.00 2-2-2 Szovjet export
263.01 4-0-4 NDK-s export, harmonikaajtóval
263.04 2-0-2 Kuvaiti export
263.06 2-0-0 Tajvani export, bal hátsó vészkijárattal
263.08 2-0-2 Kuvaiti export
263.10 2-2-2 Orosz export
263.11 2-2-2 Volánoknak, 263.30A-ként vizsgáztatva
263.30M 2-2-2 Hajdú Volán részére
263.51 2-0-2

Legtöbbjük a Euro 1, illetve Euro 2-es minősítésű Rába D10-es motorral készült.

Magyarországon[szerkesztés]

Szombathelyen
Győrben
Balassagyarmaton az egyetlen magyarországi Ikarus 263.04

Legnagyobb számban a BKK szolgáltatója, a VT-Arriva rendelkezik, a járművek Ikarus 263.10-esek, illetve a cég tulajdonában volt egy Ikarus 263.51 (GTZ-471), amit a cég egy másik 263.10-essel együtt eladott (GTZ-470). Az összes többi busz a VID-311...343 rendszámtartományba került, ám többet közülük átrendszámoztak. A buszok egy része saját használatú, más része BKV alvállalkozásba került egy ideig. többek közt főleg a dél-budai járatokon futottak, az Volvo-Alfa Localo buszok érkezésével azonban elkerültek Budapestről. Később a 83-as trolipótlón közlekedtek egy rövid ideig, majd néhány járművet a BKV-sztrájk idejére helyezett át a tulajdonos erősítésnek. 2010. szeptember 1-jétől a buszok újra megjelentek a BKV bizonyos vonalain. 2010 novemberétől a BKV a növekvő kocsihiány enyhítésére 5 db használt 263-ast vásárolt a Hajdú Volántól.

  • Ikarus 263.30-ast az Alba, a Szabolcs és a Hajdú Volán vett (ebből 3 jármű a BKV-hoz került).
  • Ikarus 263.10-esből a Kunság Volán Zrt. 4 darabot birtokolt. Emellett a Szabolcs, a Mátra, Borsod, a Balaton, a Bács, a Hatvani, az Agria (átalakítva helyközire (2-2-0 ajtóelrendezés)), a Hajdú (2 jármű a BKV-hoz került), a Jászkun, a Tisza és a Kisalföld Volán birtokolt (átalakítva helyközire (2-0-2 ajtóelrendezés)), egyaránt üzemeltek helyi és helyközi járatként is.
  • Ikarus 263.01-gyel a Körös, a Szabolcs, a Borsod, a Vasi, a Zala és az Alba Volán is rendelkezett, különböző kivitelekben (pl. az Alba Volán buszát átépítették). Egy-egy 263.01-gyel a Volánbusz (DZA-051) és a Hajdú Volán (ELR-189) is rendelkezett, ám ezeket a cégek már leselejtezték.
  • Ikarus 263.04-est csak a Nógrád Volán birtokolt (EUF-161, ex. FPF-989 ex. EUF-161, a busznak valamilyen okból sikerült a saját rendszámát visszakapnia, ami a Nógrád Volánnál nem is olyan ritka...).
  • Ikarus 263.51-esből pedig egy darab létezik az országban, a VT-Transman Kft. után egy magánvállalkozó üzemelteti, immáron FJF-919 rendszámmal.

Továbbfejlesztett változata a C63-as, amiből kettőt az Alba, egyet a Bács Volán vett.

A buszok többségét jelenleg a Volán-társaságok jogutódjai, a Közlekedési Központok üzemeltetik.

Források[szerkesztés]