Ikarus 280

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ikarus 280
Ikarus-280, Budapest, BPO-445, line 79.jpg
Gyártási adatok
Gyártó Ikarus Karosszéria- és Járműgyár
Gyártásban 1973–2002
Legyártva 60 993 db
Típus csuklós
Utasparaméterek
Padlófelület álló utasoknak 10,63
Szállítható személyek száma 147+1 fő
Méretek
Hosszúság 16500 mm
Szélesség 2500 mm
Magasság 3040 mm
Tengelytáv
A-B 5400 mm
B-C 6200 mm
Fordulókör átmérő 22,5 m
Tömeg 12200 kg
Hasznos terhelés 22500 kg
Tengelynyomás
A tengely 6500 kg
B tengely 10000 kg
C tengely 6500 kg
Műszaki adatok
Motor Rába–MAN D.2156
(H6MU E0 és H6MUT E0);
Rába D–10
(UTS 150 E0;
UTS 155 E1;
UTSLL 160 E2)
Működési elv négyütemű dízelmotor
Furat (löket) 121/150 mm
Összlökettérfogat 10 350 cm³
Hengerszám 6
Sűrítési arány 17:1
Hengerelrendezés fekvősoros
Teljesítmény 141–160 kW,
2100–1900 f/p
Max. forgatónyomaték 697 Nm,
1300 f/p
Befecskendezési nyomás 1900 + 800 kPa
Befecskendezési sorrend 1 - 5 - 3 - 6 - 2 - 4
Hűtés vízhűtés
Kenés nyomás alatti kenés
Légszűrő papírbetétes
Sebességváltó Praga 2M.70,
Voith D.851.2,
ZF 4HP 500
Differenciálmű kúpkerekes kiegyenlítőmű, bolygókerekes kerékagyáttétellel
Gyári abroncs Taurusz 1100 - 20" diagonál
Rugózási rendszer légrugó, üreges gumirugóval
Kormánymű Csepel 069.08,
Csepel Compakt 500 (C500) hidraulikus szervókomány
Fék kétkörös légfékrendszer, Wabco lészárítóval, statikus fékerőszabályzóval, automatikus fékutánállítóval
rögzítőfék rugóerő-tárolós
Lassítófék fékpedálról működtetett retarder,
kipuffogófék (Praga váltós típusoknál)
Lassulási értékek 5 m/s2,
üzemi fék: 2,5 m/s2
Elektromos berendezés
Névleges feszültség 24 V
Akkumulátor 2 db 6 EU 13,
kapacitás 182 Aó
Generátor AVG 911–100 A/28V váltakozóáramú, beépített egyenirányítóval, feszültségszabályzóval és túlfeszültségvédelemmel
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 280 témájú médiaállományokat.
7-173 Gyors festést kapott Ikarus a 173E vonalán
Ezüstnyíl festésű autóbusz a 38-as vonalon
A BKV utolsó ráncajtós Ikarusa az utolsó munkanapján
Háromnézetű ábra az autóbuszról
Egy 280-as utastere

Az Ikarus 280 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, illetve a világ leghíresebb elővárosi-városi csuklós busza. Szóló változata a 260-as. 1972-ben mutatták be és a sorozatgyártása már 1973-ban kezdődött – a 180-as felfüggesztésével egy időben –, és egészen 2002-ig tartott. Az 1970-es, 1980-as években a világ csuklós autóbusz termelésének a ⅔-át ez a típus tette ki. Kormányzott C tengellyel készült, így ugyanazon az íven képes fordulni, mint a 260-as. Összesen 60 993 darab 280-as busz gördült ki az Ikarus gyárból, ebből újonnan 1680 darabot vett a BKV (majd később használtan 17+7-et), melyből napjainkban már csak 98 jármű szolgálja a főváros útjait. Az autóbuszokat a BKV Cinkotai, Dél-pesti, Kelenföldi, Kőbányai és Óbudai garázsa üzemelteti.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1966-ban álmodta meg a 200-as család ötletét Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők, Kubinyi Ödön főtechnológus, Katona Béla főtechnológus-helyettes és az Ikarus 180-as formatervezője, Finta László. 1972-ben mutatták be és a sorozatgyártása már 1973-ban kezdődött. A köznyelvben csak "panoráma busz"ként emlegetett jármű hamarosan a világ legmeghatározóbb típusa lett. A négyajtós kivitelűek városi-, míg a háromajtósak az elővárosi vonalakon állt forgalomba, kezdetben harmonikaajtókkal. A busz a nemzetközi piacokra is betört, többek között szállítottak belőlük a Szovjetunióba, Kínába, az NDK-ba és Lengyelországba is. 1986-tól a buszokat bolygóajtókkal gyártották, illetve a BKV-nak a buszok egy részét FOK-GYEM kijelzőkkel szállították.

1998-ban történt az első ráncfelvarrás: megkezdődött a 200-asokat felváltó Classic család, és az utód C80-as gyártása. A buszokat új homlok- és hátfallal látták el. Az Ikarus a Classic család gyártásával párhuzamosan folytatta a 200-as családét is, az utolsó 280-as 2002-ben hagyta el a gyárat.

280T[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

280-asok Budapesten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BKV egyéves próbaüzemre 1971. december 20-án állományba vette az Ikarus GA 95–87 rendszámmal ellátott kísérleti autóbuszát. A teszt sikeres lett, ezért a BKV 1973. augusztus 16-án 39 db új, Ikarus 280.00 típusú buszt vásárolt, illetve megvette a kísérleti autóbuszt is. A GC 52-01 – GC 52-19 tartományba eső buszokat a Fürst, míg GC 52-20 és a GC 52-38 közöttieket a Récsei vette állományba. A felvásárolt első széria között szerepelt az 1974-ben "B.K.V. ÉTKEZTETŐBUSZ" felirattal ellátott (akkor GC 52-29, jelenleg CLK-621 rsz.) autóbusz is.

1974-ben, a második széria érkeztével a Récsei által forgalomba vett első szériát selejtezték, majd innen adták ki a GC 52-39 – GC 52-55 rendszámú autóbuszokat. Ugyanekkor GC 52-56 – GC 52-75 rendszámúakat a Fürst, a Kilián pedig a GC 52-76– GC 53-00 és a GC 54-01 – GC 54-38 rendszámú buszokat vette állományba. 1982-ben és 1983-ban elkezdődött ezeknek is a selejtezése: 6 darabot selejtezett le a BKV, ezek az eredetileg GC 52-44; GC 52-45; GC 52-47; GC 52-51; GC 52-59; GC 52-71 rendszámmal közlekedő autóbuszok voltak. 1975-ben további 15 új Ikarus érkezett a Récseibe GC 85-86 – GC 86-00 rsz. alatt.

1979-ben megérkezett a harmadik széria egy része: 5 darab új Ikarus buszt vásárolt a BKV, melynek folytatásaként 1981-ben újabb 11 érkezett. A 16 autóbuszt a Récsei garázs vette állományba. Ezt követően öt éven keresztül nem érkezett 280-as a BKV-hoz.

1986-ban megkezdődött a negyedik széria gyártása, mellyel közel 300 darab, Ikarus 280.49 típusú autóbusz állt forgalomba Budapesten. A '86-ban gyártott autóbuszok még harmonikaajtókkal érkeztek, majd '87-től bolygóajtóval. A buszok egy részét FOK-GYEM kijelzőkkel szerelték fel, mely ekkor még újdonság volt Budapesten (a későbbiekben a legtöbb buszba utólag beépítették). Az autóbuszok a BKV Cinkotai, Fürst, Kilián, Óbudai és Récsei telephelyén álltak forgalomba.

1998-ban a BKV Rt. (a 7-es és 173-as vonalra) 50 buszt felújításra küldött az Ikarus székesfehérvári gyárába. Az 50 autóbuszból 29 nagyjavításon, a maradék 21 pedig karosszéria cserén esett át. A buszokat egyéni arculattal látták el: "7-173 Gyors" feliratot és piros-sötétkék fényezést kaptak; vörös színű FOK-GYEM kijelzőkkel, sárga kapaszkodókkal, babakocsi-tárolóval, elektronikus jegykezelővel, vezérelt bemondással és kapaszkodóra szerelt leszállásjelzővel szerelték fel őket, illetve egy részük Euro 2-es motort és automata ZF váltót kapott.[1]

2002-ben a BKV Rt. Miskolcról vásárolt 17 darab Ikarus 280.15-ös típusú autóbuszt, mert a 2-es metró felújítása miatt a szokásosnál jóval több csuklós buszra volt szüksége. Az autóbuszok kisebb javításokon estek át, valamint kommunikációs rendszerrel szerelték fel őket, és az eredeti AKD rendszámukkal a Cinkotai és a Dél-pesti üzemegységhez kerültek. Az utolsó darabot 2004 októberében törölték az állományból.[2]

2004-ben a BKV Rt. több 280-asát felújításra küldte Mezőtúrra. Az ott járt buszok különleges ismertető jele a rájuk festett "ezüstnyíl", továbbá a szövetülés, az elektronikus jegykezelő, illetve a legtöbbnél a piros keretes FOK-GYEM volt. Forgalomba állásukkor "BKV-Plusz" márkavédjegyet kaptak. Az autóbuszok "ezüstnyilukat" 2008 és 2012 között vesztették el.

2006 októberétől a BKV Zrt. alvállalkozásában, a VT-Transman 7 darab Pécsről beszerzett Ikarus 280-ast és 1 darab Ikarus 284-est üzemeltetett. A járművek a Szabadság híd felújítása alatt a 47-es és a 49-es villamos pótlásában segítettek. Selejtezésük 2010-ben történt meg.

2014 októberében a BKV leselejtezte az utolsó ráncajtós, BPO-479 rendszámú Ikarusát. Az autóbusz utoljára 7E-re kitáblázva, a 7E busz vonalán közlekedett.[3]

Típus Állományba véve Eredeti forgalmi rsz. Új forgalmi rsz. Üzemegység Megjegyzés
Kísérleti
280.00 1971. GA 95-87 Récsei 1973-ban megvette a BKV.
Első széria
280.00 1973. augusztus GC 52-01 – GC 52-19 Fürst
280.00 GC 52-20 – GC 52-38 GC 52-32 → BU 13-30
GC 52-29 → FS 75-57
Récsei GC 52-05: Négy hónappal később (decemberben) érkezett.
GC 52-29: 1974-től BKV Étkeztetőbusz
Második széria
280.00 1974. december GC 52-39 – GC 52-55 GC 52-44 → BU 13-35
GC 52-45 → BU 13-36
GC 52-47 → BU 13-35
GC 52-51 → BU 13-42
Récsei
280.00 GC 52-56 – GC 52-75 GC 52-59 → BU 13-46
GC 52-71 → BU 13-60
Fürst
280.00 GC 52-76 – GC 53-00
GC 54-01 – GC 54-38
Kilián
280.00 1975. november GC 85-86 – GC 86-00 GC 85-92 → BU 15-19
GC 85-94 → BU 15-21
GC 85-96 → BU 15-23
Récsei
Harmadik széria
280.00 1977. GC 96-10 GC 96-17 Récsei Műszaki hiba miatt visszavette az Ikarus, majd rendszámcserével tért vissza. 1980-ban visszaadva az Ikarusnak.
280.00 1979. június GE 04-50 – GE 04-54 BU 04-50 – BU 04-54 Récsei Selejtezve:
BU 04-51, BU 04-52, BU 04-53: 1983. december
BU 04-50: 1985. április
BU 04-54: 1989.
280.00 1981. december GE 11-27 – GE 11-37 GE 11-27 → BU 10-62
GE 11-32 → BU 10-67
GE 11-37 → BU 10-72
Récsei
Negyedik széria
280.49 1986–1993 BPI-179 – BPI-197,
BPI-722 – BPI-852,
BPI-962 – BPI-998,
BPO-001 – BPO-031,
BPO-416 – BPO-485,
BPO-801 – BPO-881,
BPI-817 → LZZ-321,
BPI-995 / 211 → LZZ-325
Cinkota;
Fürst;
Kilián;
Óbuda;
Récsei
1986-ban harmonikaajtókkal, majd bolygóajtókkal.
LZZ-325: eredetileg BPI-995 rendszámmal járt, majd a 211-es Ikarus 280T vázelemeivel lett felújítva 2014-ben.
280.40A 1998. BPI-179 – BPI-183,
BPO-416 – BPO-441, BPO-445,
BPO-448 – BPO-451, BPO-454,
BPO-457 – BPO-459, BPO-463,
BPO-465 – BPO-466, BPO-469,
BPO-472, BPO-476,
BPO-481 – BPO-483, BPO-485
Kelenföld Nagy felújításra küldve az Ikarushoz. Mindegyik 7-173 gyors festést kapott.
Használtan beszerzett járművek
280.15 2002.
(1986–1987)
BY 09-63 – BY 09-72,
BX 73-78 – BX 74-38
AKD-657, AKD-664 – AKD-666,
AKD-693, AKD-699,
AKD-703 – AKD-704, AKD-708,
AKD-710 – AKD-713, AKD-716,
AKD-718, AKD-720 – AKD-721
Cinkota,
Dél-pest
17 darab korábbi miskolci jármű 2002 és 2004 között Budapesten közlekedett.
280.47 2006.
(1985.)
BX 54-73 BPV-127 VT Transman alvállalkozásban
280.06 2006.
(1987.)
BX 68-27,
BX 68-24
JOY-216, JOY-219 VT Transman alvállalkozásban
280.52 2006.
(1987.)
BX 63-00 – BX 63-08 JOY-217, JOY-220,
JOY-221, JOY-223
VT Transman alvállalkozásban

Modellváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eltűnőben a Gyors 7-173 világa. iho.hu, 2012. május 25. (Hozzáférés: 2015. szeptember 17.)
  2. EX-MISKOLCI AUTÓBUSZOK BUDAPESTEN. hbweb.hu, 2002. november 13. (Hozzáférés: 2015. október 23.)
  3. Búcsúzik a BKV utolsó ráncajtós busza is. szeretlekmagyarorszag.hu, 2014. október 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 17.)