Hrodna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hrodna (Гроднa (Grodna))
Grodna.jpg
Hrodna címere
Hrodna címere
Hrodna zászlaja
Hrodna zászlaja
Közigazgatás
Ország  Fehéroroszország
Alapítás éve 1128
Polgármester Barys Kaziałkoŭ
Irányítószám 230000—230030, 231700
Népesség
Teljes népesség 327 540 fő (2009)[1] +/-
Népsűrűség 2305 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 90–147 m
Terület 142,11[2] km²
Időzóna EET (UTC+2)
Elhelyezkedése
Hrodna  (Fehéroroszország)
Hrodna
Hrodna
Pozíció Fehéroroszország térképén
é. sz. 53° 40′ 00″, k. h. 23° 50′ 00″Koordináták: é. sz. 53° 40′ 00″, k. h. 23° 50′ 00″
Hrodna weboldala

Hrodna vagy Horadnya (Гродна, belarusz nyelven), lengyelül: Grodno, oroszul Гродно, litvánul: Gardinas) nagyváros Fehéroroszország északnyugati részén, a litván és a lengyel határ közelében, a Nyeman folyó és a Laszoszna (Loszoszno) összefolyásánál. A Hrodnai terület és a Hrodnai járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minszktől 250 km-re nyugatra fekszik, a lengyel határtól 17 km-re (Kuźnica Białostocka 22 km), a litván határtól 25 km választja el. Lakossága 2006-ban 320 ezer fő volt, ezzel az ország 5. legnépesebb városa. Területe 80 km².

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hrodna 16. századi látképe
A 18. század derekán épült királyi palota
Hrodna 1920-ban

Hrodna ősi szláv alapítású város, a Várhegyen (Zamkovaja gora) folytatott ásatások gazdag anyagi kultúrát tártak fel a kora középkorból. A város első írásos említése 1128-ból származik (Horoden). A 12. században a Grodnói fejedelemség székhelye volt, a litván és a lengyel határhoz való közelsége révén nagy kereskedelmi és stratégiai jelentősége volt. A Fekete-Ruténiának nevezett terület legnagyobb városa volt, a teuton lovagrend számos támadást intézett ellene (1284-ben el is foglalták). 1250 körül a litvánok hódították meg a Nyeman völgyét, véglegesen 1270-ben került a város uralmuk alá. Vytautas litván nagyherceg 1376-1392 között Grodno fejedelme is volt (a város ekkoriban Litvánia második fővárosa volt), innen indultak a litván hadak 1410-ben a grünwaldi csatába a lovagrend ellen, ahová rengeteg fehérorosz vitéz kísérte őket és harcolt velük. 1389-ben a nagyfejedelemség területén elsőként itt engedélyezték a zsidók letelepedését, akik aztán hamarosan a város egyik meghatározó népcsoportjává váltak. Hrodna 1496-ban kapott teljes magdeburgi városi jogokat.

A 16. században a lengyel-litván államszövetség egyik legfontosabb városa lett, Báthory István fejedelem itt építette fel reneszánsz stílusú palotáját (itt is halt meg 1586-ban) és a szejmnek is számos alkalommal adott otthont. A 17.-18. században Hrodna hanyatlásnak indult a gyakori háborúk (1655-1658 között az oroszok majd a svédek foglalták el, az északi háborúban számos alkalommal cserélt gazdát), a feudális anarchia és az 1709-1710-es pestisjárvány miatt. Négy alkalommal (1675, 1720, 1750, 1782) tűzvész is pusztította a várost. Az 1770-es évektől megindult a lassú iparosítás, számos manufaktúra létesült, kis ideig orvosi akadémia is működött itt (1775-1781 között), amely a mai Fehéroroszország leghíresebb orvosi egyeteme elődjének tekinthető.

1793. május 27-én a régi Lengyelország utolsó rendi országgyűlése (szejm) itt ülésezett. 1794-ben Tadeusz Kosćiuszko felkelésének egyik központja volt. 1795-ben a cári Oroszországhoz került, 1801-ben kormányzósági székhely lett. A lakosság nagy része üdvözölte az 1812. július 2-án bevonuló francia katonákat, Napóleon császár Hrodnát ekkor a rövid életű Litván Nagyhercegség fővárosává tette. Az 1830-as és 1863-as lengyel felkelésekben jelentős szerepet játszott a város. A jobbágyfelszabadítás (1861) és a pétervár-varsói vasútvonal megépülése (1862) után gyors fejlődésnek indult, főként az élelmiszer-, fa- és dohányipar honosodott meg. 1887-ben 26 ezer, 1910-ben pedig már 65,5 ezer lakosa volt. A régi városrészek egy részét 1885-ben egy tűzvész pusztította el.

1915. augusztus 21-én a császári német hadsereg elfoglalta a várost, majd egészen 1919-ig megszállás alatt tartotta. Ekkor az antant határozatával Lengyelországnak adták át. A Vörös Hadsereg 1920-ban 4 hónapra elfoglalta ugyan, de az 1921-es Rigai szerződés értelmében Lengyelországhoz került. A két háború között gazdasága hanyatlásnak indult és közigazgatási központi szerepe is megszűnt. Népessége 1931-re 49 ezerre csökkent (ekkoriban lakosságának többsége zsidó és lengyel volt).

1939 szeptemberében a Szovjetunióhoz került (a lengyelek 4 napon át védték várost, a Vörös hadsereg szeptember 24-én foglalta el). 1941. június 24-én az előrenyomuló hitleri német hadsereg foglalta el. A zsidó lakosság nagy részét megölték, de Hrodna – más belarusz városokhoz képest – kisebb károkat szenvedett, belvárosa viszonylag épen megmaradt. A város környékén intenzív partizánmozgalom folyt. A szovjetek 1944. július 16-án foglalták vissza Hrodnát, majd 1944 szeptemberében területi székhellyé tették. A háború után számos új üzemet (textilkombinát, cipőgyár stb.) létesítettek, sokoldalú ipari központtá vált. Lakossága főként az 1970-es évek óta növekszik gyorsan (1965-ben 98 ezer; 1980-ban már 202 ezer lakosa volt), a népességnövekedés napjainkban is tart. 2003-ban nagyszabású műemlék-restaurációba kezdtek, ma Hrodna az ország egyik leglátogatottabb műemlékvárosa.

Gazdaság, oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nitrogénműtrágya-gyár (AZOT)

Hrodna fontos iparváros, elsősorban könnyűiparáról nevezetes. Sokoldalú textilipara (finomposztógyártás, konfekcióipar), könnyűvegyipara (műszálgyártás, nitrogénműtrágyagyártás) és élelmiszeripara (például sörgyár) van. Gépipara kardántengelyek és szerszámgépeket gyárt. Meg kell említeni még bőr-, fa-, dohány-, üveg- és építőanyagiparát is. Hrodnában 3 egyetem (Hrodnai Állami Egyetem, Orvosi Egyetem, Mezőgazdasági Egyetem) működik.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Ferenc-templom
A Boriszoglebszkaja-templom
A Drámai színház és világháborús emlékmű

Hrodna rendkívül gazdag műemlékekben. Az ásatások 12. századi erődítményt tártak fel és ebből az időből származik az ország egyik legértékesebb műemléke, a Boriszoglebszkaja-templom (Vszevolod fejedelem két fia, Borisz és Gleb építtette, róluk nevezték el), amely középkori freskóiról is híres.

A szintén 12. századi vártemplom v. Alsó-templom (Pridvornaja v. Nyizsnyaja cerkov) csak romokban maradt fenn, a Nyeman fölé magasodó régi vár (Sztarij zamok) területén. A régi vártól északra, egy másik dombon találjuk az 1730-1750-es években épített királyi palotát (Novij Zamok), amely a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, közelében áll a jellegzetes tűztorony. A városközpontban számos értékes templomot találunk, így az 1720-1751 között épült Istenanya-templomot (cerkov Rozsgyesztva Bogorogyici), a Brigitta-nővérek barokk kolostortemplomát (1642) és a legismertebbet, a főtéren (Szovjetszkaja ploscsagy) álló Szt. Ferenc-templomot és volt jezsuita kolostort, amely 1678-1705 között épült. A Nyeman bal partján áll a ciszterciták kolostora és Szentkereszt-temploma (17-18. század), vele szemben a jobb parton pedig a ferencesek Istenanya-temploma (1635). Az elhanyagolt állapotú zsinagóga a 19. század végén, a modern városi drámai színház az 1980-as években épült. Az ország elsőként létrehozott állatkertje szintén Hrodnában található.

Híres Hrodnaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Вынікі перапісу 2009 года (fehérorosz nyelven) (PHP). belstat.gov.by, 2009. január 1
  2. «Дзяржаўны зямельны кадастр Рэспублікі Беларусь» (па стане на 1 студзеня 2010 г.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hrodna témájú médiaállományokat.