Szent Borisz és Gleb-templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Borisz és Gleb-templom
Барысагле́бская царква́, Кало́жская царква́, Кало́жа
VallásBelarusian Orthodox Church
Egyházmegye̥Eparchy of Grodno and Vawkavysk
NévadójaSzent Borisz és Gleb
Építési adatok
Építése1180-as évek
Stílusarchitectural school of Hrodna
TervezőjePiotar Miłanieh
Elérhetőség
TelepülésHrodna
Elhelyezkedése
Szent Borisz és Gleb-templom (Fehéroroszország)
Szent Borisz és Gleb-templom
Szent Borisz és Gleb-templom
Pozíció Fehéroroszország térképén
é. sz. 53° 40′ 42″, k. h. 23° 49′ 07″Koordináták: é. sz. 53° 40′ 42″, k. h. 23° 49′ 07″
Térkép
A Szent Borisz és Gleb-templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Borisz és Gleb-templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Szent Borisz és Gleb-templom (belaruszul: Царква Св. Барыса і Глеба), átírt formában Boriszoglebszkaja-templom a fehéroroszországi Hrodna legrégebbi műemlék épülete. A középkori Kalozsa település helyén található épületet gyakran nevezik Kalozsa-templomnak is. Ez az ősi fekete rutén kultúra és építészet egyetlen fennmaradt emléke, amelyet más ortodox templomoktól megkülönböztet a kék, zöld vagy vörös árnyalatú polikróm csiszolt kövek bőséges használata, amelyek keresztet vagy más alakzatokat formálnak a falon.

Jellemzői[szerkesztés]

A templom keresztkupolás kialakítású, amelyet hat oszlop támaszt alá. A külseje kiemelkedő pilaszterekkel tagolt, amelyet lekerekített sarkok szegélyeznek, akárcsak a teljes épületet.

A déli fal és a nyugati fal egy része, valamint 3 apszis és 2 nyugati kupola alatti oszlop már nem eredeti, emellett az újjáépített folyó felőli részt deszkákkal burkolták be, így jól elkülöníthetőek a rekonstruált és az eredeti részek. A templom építéséhez felhasznált anyagok a tégla, kő, mész és mészhabarcs voltak. A templom 13,5 méterszer 21,5 méter alapterületű épület, keleti oldalán három félköríves szentélyapszissal. A falvastagság körülbelül 1,2 méter, maguk a falak 3,5-4-szer 16,5-szer 26-28 centiméteres vékony téglákból készültek. Néhány tégla végén cirill betűk és domborművek találhatók, amelyek jelentését még nem teljesen tisztázták. A templom alapja 1,5 méter mély, amely földdel vagy homokkal borított sziklákból áll. Rövid lépcsőszerű talapzat képzi az alsó részét, amelyet a folyó felőli oldalon támfalakkal erősítettek meg.

A homlokzati falak téglája nagy méretű, színes, csiszolt, gránit- és gneiszköveket, valamint különböző méretű, alakú és színű mázas borítású kerámialapokat tartalmaz, amelyek különböző geometriai alakzatokat és kereszteket formáznak. A templomnak három bejárata volt: a középső a nyugati oldalon és két oldalirányú. Az épületet egy kicsi henger alakú kupola koronázta meg. A templom felső részének boltíves ablakai voltak. Nem lehet pontosan rekonstruálni a Kalozsa-templom eredeti külső kinézetét, mivel annak felső részei és a déli fal, valamint a szomszédos falak egyes részei a Nyemanba zuhantak. A belső dekoráció fő eleme a majolika padló volt, sárga, zöld és barna színű lapokból összeillesztve. Az északi fal alsó részén számos fülke található, az egyikben és az oltáron freskótöredékeket fedeztek fel. A belső teret egykor számtalan beépített kancsó szegélyezte. Ezeket általában rezonátorként használták a keleti ortodox egyházakban, hogy javítsák a helyiség akusztikáját, emellett dekoratív hatást keltettek, de emiatt a főhajót soha nem festették ki. Hat, körülbelül 1,2 méter átmérőjű oszlop osztotta a templomot három hajóra, így a viszonylag kicsi alapterület ellenére a belső tér sokkal tágabbnak hat.[1] A nyugati részen, a bejárat felett karzatok állnak. A falakon lépcső vezetett a kórusokhoz, ezek közül az egyik fennmaradt az északi falon. Jelenleg a Kalozsa-templomot aktívan használják egyházi célokra.[2]

Története[szerkesztés]

A Szent Borisz és Gleb-templomot az 1180-as években Pjotr Milaneg vezetésével építették a Nyeman folyó magas jobb partján, a Várheggyel szemben, ahol ma a hrodnai Régi kastély áll. A kutatók úgy vélik, hogy a templomot az 1180-as évek elején Msztyiszlav Vszevolodovics grodnói fejedelem alapította elhunyt testvérei, Szent Borisz és Gleb tiszteletére.[3] Azt is feltételezik, hogy a templom egykori Kalozsa településről kapta második nevét, amikor a krónikák szerint 1405-ben Vytautas nagyfejedelem a mai épület közelében telepedett le Pszkovból magával hozott nagy számú, mintegy 11 000 emberrel.[4] Vannak olyan változatok, amelyek szerint a név származhat a szláv Kolozsan szóból, ami azt a helyet jelölte, ahol a pogányok a tavaszi ünnepségeiket tartották.

Építésze és építője valószínűleg Pjotr Milaneg építész volt, de vannak olyan változatok, amelyek szerint az építő egy ismeretlen bizánci szerzetes lehetett, aki így a grodnói keresztények egyik megtérítője volt. Az akkori templomokhoz hasonlóan az építészet is sok motívumot emelt át a bizánci építészetből, de számos helyi építési hagyományt is tükröz. Józef Jodkowski történész úgy vélte, hogy a templom védelmi célokkal is rendelkezhetett, de a modern kutatók elutasítják ezt a nézetet, tekintettel a terület vízellátásának hiányára, az erődítményekhez képest vékony és gyenge falakra és jelentéktelen stratégiai jelentőségére, különösen annak tükrében, hogy a szomszédos dombok sokkal jobban védhetőek nála.[4]

Nincsenek írásos források az épület sorsáról a 12-15. századból, ami valószínűleg gyakran szenvedett károkat a várost ostromló Német Lovagrend támadásaitól. A templom első írásos említése 1480-ból származik, és a Callisto-templom apátjának nevéhez fűződik. 1485-ben Ivaszko Szergejevics grodnói polgár adományozta a kolostornak a Paniamon birtokot. Ebben az időszakban a sérült külső falakat kijavították, amit a beépített jellegzetes litván téglák is bizonyítanak. Egyes kutatók azonban ezt a javítást a 16. századra datálják.[5] A templom sokáig épségben fennmaradt, miután a 16. és 17. században helyreállították, Michał Kulesza még az 1840-es években is teljes pompájában ábrázolta. 1853. április 2. éjjelén a Nyeman alámosta a dombot, a magaspart megcsúszása miatt a déli fal leomlott, 1889-ben a déli apszis is összedőlt.[6]

1910-ben és 1935-ben műemlékvédelmi munkálatokat végeztek rajta, 1970-ben és 1985-1987-ben konzervációs és javítási munkákat végeztek. A helyreállítási munkálatok során fedezte fel a 12. századi freskók néhány töredékét Vaszilij Griaznov építészettörténész az apszisokban. Hrodnában és Vavkaviszkben négy másik, ugyanolyan stílusú templom maradványait fedezték fel kancsókkal és freskók helyett színes kövekkel. Mindannyiuk története a 13. század fordulójára nyúlik vissza, csakúgy, mint a régi hrodnai kastély első kőpalotájának maradványai. A templom a Szovjetunió idején múzeumként működött, az ortodox egyház 1991-ben kapta vissza.

2004-ben felkerült az UNESCO világörökségi helyszíneinek javaslati listájára.[2]

Galéria[szerkesztés]

  • A templom és környéke 1706-ban
    A templom és környéke 1706-ban
  • 1852-ben, még eredeti állapotában
    1852-ben, még eredeti állapotában
  • A romos épület 1890-ben
    A romos épület 1890-ben
  • A megerősített magaspart
    A megerősített magaspart
  • A különleges eredeti külső díszítés részlete
    A különleges eredeti külső díszítés részlete
  • A kettős homlokzat: az eredeti és a pótolt részek határa jól kivehető
    A kettős homlokzat: az eredeti és a pótolt részek határa jól kivehető
  • Az egyedi módon díszített szentélyapszisok
    Az egyedi módon díszített szentélyapszisok
  • Az egyik tartóoszlop, a lyukak a háttérben a beépített kancsók
    Az egyik tartóoszlop, a lyukak a háttérben a beépített kancsók
  • Fehérorosz ezüst emlékérmén
    Fehérorosz ezüst emlékérmén

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ [https://web.archive.org/web/20210118063743/https://globus.tut.by/grodno/index7.htm#kolozha ������]. Tut.by. [2021. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 7.)
  2. ↑ a b Centre, UNESCO World Heritage: SS. Boris and Gleb (Kalozha) Church in the city of Hrodna (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2021. április 7.)
  3. ↑ Alesʹ. Martsinovich: Horadna, Horadzei︠a︡, Hrodna. Ali︠a︡ksandr Lasminski. 2008. ISBN 978-985-02-0921-4 Hozzáférés: 2021. május 20.  
  4. ↑ a b Andrėĭ Vashkevich – Андрэй Вашкевіч: Bii︠a︡hrafii︠a︡ haradzenskikh vulits : ad Fartoŭ da Kaloz︠h︡y. 2012. ISBN 978-83-61617-77-8 Hozzáférés: 2021. május 20.  
  5. ↑ A. P. Hostseŭ – А. П. Госцеў: Hrodnaznaŭstva : historyi︠a︡ eŭrapeĭskaha horada. 2012. ISBN 978-83-61617-85-3 Hozzáférés: 2021. május 20.  
  6. ↑ О храмах гродненского городского благочиния. orthos.org. [2021. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 7.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Археалогія Беларусі: энцыклапедыя. У 2т. Т. 1. А-К. Гал. рэдактар Т. У. Бялова. – Мінск, Беларуская энцыклапедыя імя П. Броўкі, 2009. – 496 с. ISBN 978-985-11-0354-2.
  • Архітэктура Беларусі: Энцыкл. даведнік/Беларуская энцыклапедыя; Рэдкалегія: А. А. Воінаў і інш. – Мінск, 1993. – 620с. ISBN 5-85700-078-5.
  • Беларуская энцыклапедыя: У 18 т. Т. 5: Гальцы – Дагон / Рэдкалегія: Г. П. Пашкоў і інш. – Мн.: БЕлЭн, 1997. – 576 с. ISBN 985-11-0090-0.
  • Біяграфія гарадзенскіх вуліц. Ад Фартоў да Каложы. Серыя Гарадзенская бібліятэка. Аўтары: Вашкевіч А. і інш. Вроцлаў-Гродна, 2012. – 370с. ISBN 978-83-61617-77-8.
  • Воронин Н. Н. Древнее Гродно. М. 1954 // Материалы и исследования по археологии СССР. № 31. Материалы и исследования по археологии древнерусских городов. Т. III.
  • Горадна, Горадзен, Гродна: нарысы. А. Марціновіч. – Мн.: Маст. літ., 2008. – 112 с. – (Твае гарады, Беларусь). ISBN 978-985-02-0921-4.
  • Гродназнаўства. Серыя «Гарадзенская бібліятэка». Госцеў А. і інш., Гродна-Вроцлаў, 2012. – 340с. ISBN 978-83-61617-85-3.
  • Гродно. Энциклопедический справочник. Белорусская советская энциклопедия. Гл. ред. И. П. Шамякин. – Минск, 1989. – 438 с. ISBN 5−85700-015-7.
  • Грязнов В. В. Коложская Борисоглебская церковь в г. Гродне. Вильна. Типография А. Г. Сыркина, 1893. – 11 с.
  • Лаврецкий Г. Коложская церковь в Гродно. Мера красоты. Архитектура и строительство. 8/2007.
  • Каложа мяняе аблічча. І. Папко. Беларусь. № 1(904), студзень, 2009.
  • Коложская в г. Гродно церковь, с бывым при ней Борісо-Глебским монастырем в подробном изложении положения ее прежнего и за последнее время, – с фототипическим изображением Коложской иконы Богородицы и 5 видов церкви. Епископ Иосиф (1835-1902). Воронеж: Типография В. И. Исаева, 1899. – 101 с.
  • Корчинский И. В. Древняя Коложская церковь во имя святых князей Бориса и Глеба в городе Гродне. – Гродно: Губернская типография, 1908. – 24 с.
  • Кулагін А. М. Праваслаўны храмы на Беларусі: Энцыклапедычны даведнік. – Мн.: БелЭн, 2001. ISBN 985-11-0190-7
  • Культура Беларусі: энцыклапедыя. Т.3/рэдкал.: Т. У. Бялова (гал. рэд.). – Мінск: Беларус. Энцыкл. імя П. Броўкі, 2012. – 688 с. ISBN 978-985-11-0662-8.
  • Магдэбургская Гародня. Ю. Гардзееў. Серыя «Гарадзенская бібліятэка». Гродна-Вроцлаў, 2008. ISBN 978-83-89185-68-6
  • Памяць: Гіст.-дакум. хроніка горада Гродна (Беларус. Энцыкл.: Рэд. кал.: Г. П. Пашкоў і інш. – Мн.: БелЭн, 1999. – 712 с. ISBN 985-11-0147-8.
  • Пивоварчик С. А. Нереализованный проект строительства православного собора в крепости Гродно. Веснік Гродзенскага дзяржаўнага ўніверсітэта імя Янкі Купалы. Серыя 1. Гісторыя і археалогія. Філасофія. Палітаголія. ISSN 2076-4839.
  • Сліж Н. Невядомае пра вядомае: уладанні царквы і манастыра Св. Барыса і Глеба ў канцы 15 – пачатку 17 ст. Гістарычны альманах, Гродна, 2012. Том 18. – С. 2-25.
  • Слюнчанка В. Р. Барысаглебчкая (Каложская) царква ў Гродне. Мн. : Полымя, 1992. – 63с. ISBN 5-345-00490-0.
  • Трусов И. Г. Борисо-Глебская Коложская церковь. Гродно:ООО «ЮрСаПринт», 2011. – 52с. ISBN 978-985-90187-2-5.
  • Трусов И. Часовни, домовые и военные церкви в Гродно. Краткий исторический очерк. 1803-1915 гг.-Гродно:ООО «ЮрСаПринт», 2011.-56с. helytelen ISBN kód: 978-985-90189-14 -10.
  • Энцыклапедыя гiсторыi Беларусi: Т 3. – Мн.: БелЭн, 1996. 527с. ISBN 985-11-0041-2.
  • Jodkowski J. Swiątynia warowna na Kołoży w Grodnie w świetle badań archiwalnych i archeologicznych dokonanych w 1935. Prace i Sprawozdania Muzeum w Grodnie, Nr 1. Grodno, 1936. – 70 s.
  • Limanowski M. W sprawie kultu Borysa i Gleba w Grodnie. S. 156-173.
  • Walicki M. Cerkiew sw. Borysa i Gleba na kolozy pod Grodnem. – Warszawa: Wyd-wo Zakl. Architektury Pol. Politechniki Warszawskiej: Kasa im. Mianowskiego, 1929. – 45s.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kirche der Heiligen Boris und Gleb (Hrodna) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szent_Borisz_és_Gleb-templom&oldid=26964285”