Régi kastély (Hrodna)

Régi kastély (Стары замак, Stary Zamek)
A kastély még az eredeti kinézetét tönkretevő átépítés előtt, baloldalt háttérben a Szent Borisz és Gleb-templom látható
Ország	Fehéroroszország
Település	Hrodna
Stílus	gótika manierizmus barokk klasszicizmus
Elhelyezkedése
Régi kastély Pozíció Fehéroroszország térképén
é. sz. 53° 40′ 37″, k. h. 23° 49′ 23″53.677, 23.823
Régi kastély weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Régi kastély témájú médiaállományokat.

A hrodnai Régi kastély (belaruszul: Стары замак, lengyelül: Stary Zamek) rendkívül jelentős múlttal rendelkező történelmi épületegyüttes. A kastéllyá alakított egykori vár a Nyeman folyó partjának egy meredek domboldalára épült Hrodna központjában. Magyar vonatkozású esemény, hogy Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király a falai közt hunyt el 1586-ban.

Története

A korai erődítmény

Az eredeti várat a 11. században I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem ifjabbik fia építtette, és sokáig a fekete rutén uralkodók székhelyeként szolgált. Az első fából készült erőd a rutén fejedelmek uralkodása idején készült el, amelyet először 1128-ban említenek meg. A töltéseken belül egy tégla templomot (az úgynevezett alsó templomot) emeltek, amelynek eredete a 12. század második felére nyúlik vissza. Feltehetően a Ipatyev-kódexben említett villámcsapás miatt égett le 1183-ban. Mindaugas litván nagyfejedelem legkésőbb 1253-ban meghódította, és így a Litván Nagyfejedelemség fennhatósága alá került. A 13. század végén vagy a 14. század első negyedében az udvaron négyzet alakú, 9 méter oldalú alaprajzú tégla várkápolnát építettek (az úgynevezett felső templomot). 1277-ben említést tettek egy tégla öregtoronyról, amely ostrom esetén a védők végső védvonalaként szolgált. A vár 13. századi öregtornyához hasonló épület ma már csak Kamjanyecben található. Az erődöt a Német Lovagrend hódította meg és rombolta le 1284-ben. 1296-ban a várat Królewiec és Bałga német parancsnokai hadserege sikertelenül ostromolta. A Német Lovagrend következő támadásaira 1305-ben, 1306-ban, 1311-ben, 1314-ben és 1328-ban került sor. 1385 után Jogaila átadta a várat Vytautas nagyfejedelemnek (Vitold nagyfejedelem). Miután Vytautas 1389-ben elárulta Jogailát és a Német Lovagrendhez menekült, 1390 áprilisában annak serege meghódította a várat. 1393-ban a kastélyt ismét a Német Lovagrend ostromolta meg és elpusztította. Amikor az osztróvi egyezménysorán Vytautas kibékült az időközben lengyel királlyá vált ellenfelével, 1393-ban ismét átvehette a várat.

A gótikus várkastély

Vytautas (más néven Vitold) litván nagyfejedelem öt gótikus téglatornyot építtetett hozzá 1391–98-ban, és a várat egyik fő rezidenciájává alakíttatta át.

Az erőd 1398-ban leégett, ezért a nagyfejedelem egy téglából készült gótikus kastély építését rendelte el, amely köré öt bástyát és 3 méter vastag falakat építtetett. Ezekből az építményekből a mai napig csak töredékek maradtak fenn. Miután 1401-ben kitört Szamogitában a teutonellenes felkelés, a Német Lovagrend 1402-ben megtorlásként megtámadta Grodnót, de a kastély ellenállt az ostromnak. Ebben az időszakban épült az Alsó vár a mai Új kastély helyén.

IV. Kázmér lengyel király szintén Grodnót részesítette előnyben Litvánia hivatalos fővárosával szemben. Itt ajánlották fel neki a lengyel koronát, és itt halt meg 1492-ben.

A kastély következő jelentős lakója Báthory István volt, aki hatalmas birodalmának fővárosának Grodnót tette meg az 1577-1582-es Moszkvával folytatott háború idején, a szenátus és szejm üléseit ide helyezte át, és a külföldi követeket is fogadta. A firenzei Santi Gucci, Józef Roiten és Antonio Greppi del Ronco segítségével a kastélyt az Észak-Itáliára jellemző késő reneszánsz manierista stílusú saját rezidenciájává építtette át. A történészek azonban ma már megkérdőjelezik a híres építész, Gucci részvételét a munkálatokban. Miután Báthory 1586. december 12-én egy vadászatról visszatérve a kastélyban elhunyt, az építkezést félbehagyták.

1633 júniusában IV. Ulászló lengyel király a kastélyban tartózkodott, és az ország legfőbb embereivel folytatott tanácskozást az Oroszországgal folytatott háborúval kapcsolatos ügyekben. 1639 januárjában IV. Ulászló király és Piotr Gembicki érsek-kancellár Grodnóban találkozott György Vilmos brandenburgi választófejedelemmel. A reneszánsz kastély megjelenése a 17. század első feléből egy 1650-ből származó leltár egyik illusztrációjából ismert.

A kastély későbbi sorsa

A fellegvárat az oroszok Ivan Csovanszkij vezetésével az orosz-lengyel háború idején 1655-ben elpusztították. Az 1673-as békítő szejmnél a litván képviselők kérésére úgy határoztak, hogy minden harmadik országgyűlést ezentúl Grodnóba kell megtartani. E döntés kapcsán Litvánia nagykancellárja és Grodna polgármestere, Krzysztof Zygmunt Pac felügyelete alatt az 1673-1678-as években a várat újjáépítették, és a folyó felőli falnál egy különleges kétszintes, négyszög alaprajzú épületet emeltek. Ennek az újjáépítésnek a várkapu fölé helyezett különleges emléktáblával állítottak emléket. A nagy északi háború idején (a Lengyel–Litván Unió területén 1701-től harcoltak) a várat részben XII. Károly svéd király hadserege rongálta meg, amit egy 1708-ban összeállított leltár is bizonyít, amely feltört ablakokat, ajtókat, valamint széttört padlókat és cserepeket tartalmaz. A háború után a kastély elveszítette korábbi funkcióját. 1718-tól a király a piactéren, a Sapieha-palotában szállt meg, és a telken, ahol az épület állt, fából készült épületszárnyat építettek a szenátori kamara és a képviselőház számára. 1729-ben a folyó oldalán lévő fal és a négyoldalú torony a partfal alámosása miatt a Neumasba omlott, 1735-ben pedig a várat tűz pusztította el. A régi várat III. Ágost király uralkodásának idején, 1740 körül újjáépítették, amikor a szomszédos dombon új kastélyt építettek, de a régit már csak az udvari tisztviselőknek szánták.

Lengyelország felosztása után a várat átadták az orosz hadseregnek, és több mint 120 évig egy kaszárnyának adott otthont. A Második Lengyel Köztársaság hatóságai helyreállították a nagykövetek termét és a Szejm-csarnokot, az épület pedig 1924-től múzeumként szolgált. Az épület később a Szovjetunióhoz, majd Fehéroroszországhoz került. Jelenleg a kastély egy múzeumnak ad otthont, ám a 2010-es években a fehérorosz kormány felújításba kezdett. Az elvileg a Báthory-korabeli állapotok visszaállítása helyett a két állami építővállalat szakszerűtlen átépítéseket végzett, több történelmi épületrészt lebontott, a korhű építőanyagok helyett modern tégla és vasbeton felhasználásával pedig teljesen átszabta az épület képét. Az eredeti bejáratot elbontották, a kibővített kapu tetejére pedig egy stílusidegen bádogkupolát helyeztek. A fehérorosz és nemzetközi, főleg lengyel és litván szakemberek tanácsait és aggályait nem vették figyelembe. 2019-ben az ország budapesti nagykövete többek közt a kastély felújításával és Báthory örökségével indokolta meg egy Budapest és Hrodna közti repülőjárat indítását, mivel szerinte a közös múlt sokakat vonzana, és ez fellendíthetné a város turizmusát.

Jellemzői

A kastély egy magas és meredek dombon található a Nyeman folyó jobb partján, a Gorodnyicsanka folyó torkolatánál, amelyek félig körbeölelik és megközelíthetetlenné teszik az erődítményt. A terület domborzata meghatározta a vár alaprajzát, amely így közel a háromszög alakú lett. Az erődfalak hossza megközelítette a 300 métert, átlagos vastagságuk körülbelül 3 méter volt. A falak magassága nem volt egyenletes, a meredek partfal miatt pedig, akárcsak a tornyokat, támpillérekkel támasztották meg. A várat mély árok választotta el a várostól és a szomszédos dombtól.

Galéria

• 
  A Régi kastély a városkép töredékéből 1567-ben. Mathias Zündt rézmetszete J. Adelhauser rajza alapján
• 
  A kastély 1600 körül Makowski metszetén
• 
  Az 1750-es állapot alaprajza
• 
  A kastély 1903-ban
• 
  Az 1938-as állapot
• 
  A Nyeman fölé magasodó Régi és Új kastély
• 
  A bejárati híd, az egyik legrégebbi fennmaradt híd Fehéroroszországban
• 
  A rutén templom maradványai
• 
  Szovjet emlékkiállítás a kastélyban
• 
  A bejárat 2014-ben, az átépítés előtt
• 
  A visszabontott és átépített épületek
• 
  Az újonnan épülő vasbeton- és téglaszerkezetek
• 
  A folyópart felőli oldalon épülő új torony
• 
  A főkapu a felújítás után

Irodalom

Tanulmányok

• Dubas-Urwanowicz E., Grodno do XVIII wieku. Miasto i ludność, [w:] Grodno w XVIII wieku. Miasto i ludność (na tle trendów rozwojowych od średniowiecza do 1939 roku), red. A. Woltanowski, J. Urwanowicz, Białystok 1997
• Zdzisław Durczewski, Stary zamek w Grodnie w świetle wykopalisk 1937-1938, Grodno 1939, s.18
• Kieszkowski Witold, Grodno średniowieczna Troja, Arkady nr 7, 1937, s.550
• Sprawozdanie Wojewódzkiego Komitetu Uczczenia Króla Stefana Batorego z prac na Starym Zamku w Grodnie (1933 – 1937). – Grodno: Wydawnictwo Wojewódzkiego Komitetu Uczczenia Króla Stefana Batorego w Grodnie, 1938. – 46 s.
• Jankowski T., Śmierć Stefana Batorego w Grodnie, Grodno 1930
• Tkaczou Michaił Aleksandrowicz (Ткачоў Міхаіл Аляксандравіч), "Zamki Bełarusi" ("Замки Беларуси"), Minsk 2007, ISBN 978-985-01-0706-0
• Polak Tadeusz, Zamki na kresach: Białoruś, Litwa, Ukraina, Pracownia Badań i Konserwacji Obiektów Zabytkowych, Wydawnictwo "Pagina", Warszawa 1997, s.151, ISBN 83-86351-11-X
• Wierzbicka B., Gmachy i wnętrza sejmowe w Polsce, Warszawa: Kancelaria Sejmu, 1998, s. 106, ISBN 83-7059-285-6, OCLC 169956315.
• Wojciechowski Jarosław, Stary zamek w Grodnie, I // Biuletyn Historii Sztuki i Kultury Nr. 2. – Warszawa: Zakład Architektury Polskiej i Historii Sztuki Politechniki Warszawskiej, 1938
• Wojciechowski Jarosław, Stary zamek w Grodnie, II // Biuletyn Historii Sztuki i Kultury Nr. 3. – Warszawa: Zakład Architektury Polskiej i Historii Sztuki Politechniki Warszawskiej, 1938
• Віцько Д., Да пытання пра выгляд Верхняга замка ў Горадні часоў Вітаўта, „Arche. Гарадзенскі міленіум” 2014, № 11.
• Волкаў М. (Volkau Mikoła), Архітэктура Старога замку часоў Вітаўта ў Гародні, „Беларускі гістарычны часопіс” 2014, № 2
• Волкаў М., Архітэктура Старога замка ў Гродна ў XVI – XVIII стст.: выгляд і прызначэнне збудаванняў размешчаных уздоўж нёманскай сцяны / The architecture of Hrodna Old castle in 16th – 18th: view and function of buildings along the Nioman wall // Беларускі гістарычны часопіс, 2015, №11, 5-22.
• Волкаў М.А., Аб некаторых аспектах архітэктуры Старога замка ў Горадні часоў Стэфана Баторыя / On some aspects of the architecture of the Old castle in Hrodna (Belarus) under Stephen Báthory, Краязнаўчыя запіскі, 2013, № 9, s. 16-20.

Levéltári források

• Archiwum Państwowe w Poznaniu, sygn. 2103.
• Biblioteka Uniwersytetu Warszawskiego, Gabinet Rycin, Zb. Król. P.187 nr 160, 164, 165.
• Hauptstaatsarchiv Dresden, R. Schr. VII, fach. 87 nr 9 cc, fach. 89 nr 2 H 34, fach. 87 nr 9 dd/1 i etc.
• Revisia generalna do Oekonomiey Grodzieńskiey Seymem Coronationis Cracoviensis Anni 1676 naznaczona a w roku 1679 et 1680 odprawiona (inwentarz z 1680 roku)
• Lietuvos Valstybes Istorijos Archyvas, F.110.A.1.B.3.P. 2-3v. (Inwentarz z 1680 roku)
• Lietuvos Valstybes Istorijos Archyvas, f. 11, ap. 1, b. 1378, l. 1.
• Lietuvos Valstybes Istorijos Archyvas, SA-11291.S. 2v-5 (Inwentarz z 1712 roku)
• AGAD, Archiwum Kameralne, sygn. I/10, III/421; III/422; III/427; III/429.
• AGAD, F. 459, Dz. 1, Nr 5, s. 33-41 (Inwentarz z 1730 roku)
• AGAD, Archiwum Radziwiłłów, dz. VI, sygn. II-55.
• AGAD, Archiwum Tyzenhauza, sygn. D-18, D-25/81.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Old Grodno Castle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Stary Zamek w Grodnie című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.