Siemens & Halske motorkocsi
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Siemens & Halske motorkocsi | |
| Más néven: kisföldalatti | |
 | |
| Acélburkolatú metrókocsi a földalatti egykori felszíni szakaszán a Hősök tere és Széchényi fürdő megállók között | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Siemens & Halske |
| Gyártásban | 1896 |
| Legyártva | 20 db |
| Pályaszámok | 1–20 |
| Utasparaméterek | |
| Szállítható személyek száma | 46 fő |
| Ülőhelyek száma | 14 db |
| Méretek | |
| Tömeg | 16 500 kg |
| Tengelyterhelés | 5193 kg |
| Ütközők közötti hossz | 11 120 mm |
| Szekrényhossz | 10 470 mm |
| Szélesség | ~2350 mm |
| Magasság | ~2590 mm |
| Tengelytávolság | 1550 mm |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Műszaki adatok | |
| Engedélyezett sebesség | 50 km/h |
| Utastér-világítás | izzó |
| Ajtók száma | 2 × 1 db |
| Váz | fa/acél (10-10 db) |
| Vezérlés | kézi |
| Teljesítmény | 2 × 46,7 kW |
A motorkocsikat a Siemens & Halske cég gyártotta 1896-ban a Milleniumi Földalatti Vasút számára, ahol egészen 1973-as selejtezésükig használták őket. A főváros első alacsony padlós járművei.
Története[szerkesztés]
A kisföldalattira szánt metrókocsikat a Siemens & Halske cég gyártotta 1896 során. A járműpark a vonal elindításakor 10 faburkolatú, barna, és 10 sárgára festett acélburkolatú motorkocsiból állt. Királyi luxuskocsi is készült, a 20-as pályaszámú kocsi, mely előkelően díszítve – s kicsit eltérő konstrukcióval – várta a királyi utasokat. A tervezéskor a motorkocsi egyedi feltételeknek kellett megfeleljen, a kisföldalattin a szokatlannál jóval alacsonyabb 2,65 m belmagasságú alagútja miatt. A forgóváz elrendezése is szokatlan volt, a motorkocsi 2 végére kerültek, ezáltal az utazóközönségnek elegendő helyet biztosítva. A metrókocsi a Budapesti metrókon jellemző harmadik sín helyett felsővezetéken keresztül kap tápellátást. A motorkocsik első nagy felújítására 1924 és 1930 között került sor, a kocsikon több módosítást is eszközöltek, például az eredetileg szimpla tolóajtók duplára lettek cserélve, új konstrukciójú, egységes forgóvázat kaptak, valamint motorcsere is történt, nagyobb teljesítményű (TR 4,5-ös típusú) motorra. A második világháború után növekvő utazóközönségnek eleget téve 1959–1960 során a kelenföldi Füzesi Árpád Főműhelyben 16 db vezérlőpótkocsi készült a nagyobb befogadóképesség érdekében, melyek összecsatolásra kerültek, s ez csupán műhelyben volt bontható. A motorkocsi az 1973-as selejtezésig vezérlőpótkocsikkal közlekedett, amiket szintén ez időtájt selejteztek elöregedés, illetve a befogadóképesség bővítése miatt. Helyüket a Ganz csuklós motorkocsi váltotta fel. Sajnos csupán néhány motorkocsi maradt meg.
Megmaradt járművek[szerkesztés]
1-es acélburkolatú kocsi[szerkesztés]
Az 1-es pályaszámú sárga, acélburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezést követően az 1975 során megnyílt Földalatti Vasúti Múzeumba került, amely sínszakasza a földalatti eredeti nyomvonalának része volt a Deák téri állomásnál. A kocsi a BKV-s állapotnak megfelelően van felújítva. A földalatti jövőbeli fejlesztési tervei között van vágánykapcsolat létesítése a MillFAV-múzeummal, mely által lehetőség nyílna eme nosztalgiajármű üzemeltethetőségéhez is.
11-es faburkolatú kocsi[szerkesztés]
A 11-es pályaszámú barna, faburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezéskor túlélte a bontási inváziót, félre lett állítva megőrzésre és nosztalgia célokra. Tervben volt, hogy feszültségmentes üzemben is tudjon "menteni", ezért akkumulátoros kocsivá alakították át, ami nem vált be. A kocsi később Récsei autóbuszgarázsba került át, ahonnan sorsát várva visszakerült a FAV járműtelepére. Végül 1996-ban – a földalatti 100 éves évfordulójára – került helyreállításra, mely az 1960-ig tartó szólóüzem utolsó fázisának állapotát tükrözi. 2006 során átlagmegóvó felújításon esett át. Negyedévente karbantartáson, majd azt követően üzemszünetben próbafutáson esik át.[1] Ritkán ugyan, de közlekedik nosztalgia járműként is. Jelenleg az egyetlen teljesen működőképes ilyen kocsi, s egy aktív vezető rendelkezik jogosítvánnyal hozzá.
12-es faburkolatú kocsi[szerkesztés]
A 12-es pályaszámú barna, faburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezést követően a Hannoveri Villamosmúzeum vásárolta meg, s ott került felújításra, a beszerzéskori állapot volt a cél, ugyan nincs rajta áramszedő, valamint nem kétszárnyú ajtót tartalmaz.[2]
18-as faburkolatú kocsi[szerkesztés]
A 18-as pályaszámú barna, faburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezést követően eladásra került. Jelenleg Bostonban található felújított állapotban.[2]
19-es faburkolatú kocsi[szerkesztés]
A 19-es pályaszámú barna, faburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezést követően az 1975 során megnyílt Földalatti Vasúti Múzeumba került, amely sínszakasza a földalatti eredeti nyomvonalának része volt a Deák téri állomásnál. A kocsi a beszerzéskori állapotára lett felújítva. A földalatti jövőbeli fejlesztési tervei között van vágánykapcsolat létesítése a MillFAV-múzeummal, mely által lehetőség nyílna eme nosztalgiajármű üzemeltethetőségéhez is.
Képgaléria[szerkesztés]
-
Deák téri megállóban az 1950-es években -
Az egykori felszíni szakaszon, úton az Állatkert megálló fele -
Az 1-es pályaszámú acélburkolatú motorkocsi a Földalatti Múzeumban -
A 11-es pályaszámú megőrzött, nosztalgiaként üzemelő faburkolatú motorkocsi -
Motorkocsi belső
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ BKV - MillFAV. [2019. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 6.)
- ↑ a b A FAV régi kocsijai. (Hozzáférés: 2019. június 6.)