Siemens & Halske motorkocsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Siemens & Halske motorkocsi
Más néven: kisföldalatti
Acélburkolatú metrókocsi a földalatti egykori felszíni szakaszán a Hősök tere és Széchényi fürdő megállók között
Acélburkolatú metrókocsi a földalatti egykori felszíni szakaszán a Hősök tere és Széchényi fürdő megállók között
Gyártási adatok
Gyártó Siemens & Halske
Gyártásban 1896
Legyártva20 db
Pályaszámok 1-20
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma46 fő
Ülőhelyek száma14 db
Méretek
Tömeg16 500 kg
Tengelyterhelés5193 kg
Ütközők közötti hossz11 120 mm
Szekrényhossz10 470 mm
Szélesség~2350 mm
Magasság~2590 mm
Tengelytávolság1550 mm
Nyomtávolság1435 mm
Műszaki adatok
Engedélyezett sebesség50 km/h
Utastér-világítás izzó
Ajtók száma2 × 1 db
Váz fa/acél (10-10 db)
Vezérlés kézi
Teljesítmény2 × 46,7 kW

A motorkocsikat a Siemens & Halske cég gyártotta 1896-ban a Milleniumi Földalatti Vasút számára, ahol egészen 1973-as selejtezésükig használták őket.

Története[szerkesztés]

A kisföldalattira szánt metrókocsikat a Siemens & Halske cég gyártotta 1896 során. A járműpark a vonal elindításakor 10 faburkolatú, barna, és 10 sárgára festett acélburkolatú motorkocsiból állt. Királyi luxuskocsi is készült, a 20-as pályaszámú kocsi, mely előkelően díszítve – s kicsit eltérő konstrukcióval – várta a királyi utasokat. A tervezéskor a motorkocsi egyedi feltételeknek kellett megfeleljen, a kisföldalattin a szokatlannál jóval alacsonyabb 2,65 m belmagasságú alagútja miatt. A forgóváz elrendezése is szokatlan volt, a motorkocsi 2 végére kerültek, ezáltal az utazóközönségnek elegendő helyet biztosítva. A metrókocsi a Budapesti metrókon jellemző harmadik sín helyett áramszedőn keresztül kap tápellátást. A motorkocsik első nagy felújítására 1924 és 1930 között került sor, a kocsikon több módosítást is eszközöltek, például az eredetileg szimpla tolóajtók duplára lettek cserélve, új konstrukciójú, egységes forgóvázat kaptak, valamint motorcsere is történt, nagyobb teljesítményű (TR 4,5-ös típusú) motorra. A második világháború után növekvő utazóközönségnek eleget téve 1959–1960 során a kelenföldi Füzesi Árpád Főműhelyben 16 db vezérlőpótkocsi készült a nagyobb befogadóképesség érdekében, melyek összecsatolásra kerültek, s ez csupán műhelyben volt bontható. A motorkocsi az 1973-as selejtezésig vezérlőpótkocsikkal közlekedett, amiket szintén ez időtájt selejteztek elöregedés, illetve a befogadóképesség bővítése miatt. Helyüket a Ganz csuklós motorkocsi váltotta fel. Sajnos csupán néhány motorkocsi maradt meg.

Megmaradt járművek[szerkesztés]

1-es acélburkolatú kocsi[szerkesztés]

Az 1-es pályaszámú sárga, acélburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezést követően az 1975 során megnyílt Földalatti Vasúti Múzeumba került, amely sínszakasza a földalatti eredeti nyomvonalának része volt a Deák téri állomásnál. A kocsi a BKV-s állapotnak megfelelően van felújítva. A földalatti jövőbeli fejlesztési tervei között van vágánykapcsolat létesítése a MillFAV-múzeummal, mely által lehetőség nyílna eme nosztalgiajármű üzemeltethetőségéhez is.

11-es faburkolatú kocsi[szerkesztés]

A 11-es pályaszámú barna, faburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezéskor túlélte a bontási inváziót, félre lett állítva megőrzésre és nosztalgia célokra. Tervben volt, hogy feszültségmentes üzemben is tudjon "menteni", ezért akkumulátoros kocsivá alakították át, ami nem vált be. A kocsi később Récsei Autóbuszgarázsba került át, ahonnan sorsát várva visszakerült a FAV járműtelepére. Végül 1996-ban – a földalatti 100 éves évfordulójára – került helyreállításra, mely az 1960-ig tartó szólóüzem utolsó fázisának állapotát tükrözi. 2006 során átlagmegóvó felújításon esett át. Negyedévente karbantartáson, majd azt követően üzemszünetben próbafutáson esik át.[1] Ritkán ugyan, de közlekedik nosztalgia járműként is. Jelenleg az egyetlen teljesen működőképes ilyen kocsi, s egy aktív vezető rendelkezik jogosítvánnyal hozzá.

12-es faburkolatú kocsi[szerkesztés]

A 12-es pályaszámú barna, faburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezést követően a Hannoveri Villamosmúzeum vásárolta meg, s ott került felújításra, a beszerzéskori állapot volt a cél, ugyan nincs rajta áramszedő, valamint nem kétszárnyú ajtót tartalmaz.[2]

18-as faburkolatú kocsi[szerkesztés]

A 18-as pályaszámú barna, faburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezést követően eladásra került. Jelenleg Bostonban található felújított állapotban.[2]

19-es faburkolatú kocsi[szerkesztés]

A 19-es pályaszámú barna, faburkolatú motorkocsi az 1973-as selejtezést követően az 1975 során megnyílt Földalatti Vasúti Múzeumba került, amely sínszakasza a földalatti eredeti nyomvonalának része volt a Deák téri állomásnál. A kocsi a beszerzéskori állapotára lett felújítva. A földalatti jövőbeli fejlesztési tervei között van vágánykapcsolat létesítése a MillFAV-múzeummal, mely által lehetőség nyílna eme nosztalgiajármű üzemeltethetőségéhez is.

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BKV - MillFAV. (Hozzáférés: 2019. június 6.)
  2. a b A FAV régi kocsijai. (Hozzáférés: 2019. június 6.)