Pál-völgyi-barlangrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pál-völgyi-cseppkőbarlang szócikkből átirányítva)
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Pál-völgyi-barlangrendszer
A Pál-völgyi-barlangrendszer egyik bejárata
A Pál-völgyi-barlangrendszer egyik bejárata
Hossz 30 300 m
Mélység 94 m
Függőleges kiterjedés 121 m
A bejárat tengerszint
feletti magassága
205 m
Ország Magyarország
Település: Budapest
Földrajzi táj: Budai-hegység
Típus hidrotermális
Kataszteri szám 4762-2
Elhelyezkedése
Pál-völgyi-barlangrendszer (Budapest)
Pál-völgyi-barlangrendszer
Pál-völgyi-barlangrendszer
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 58″, k. h. 19° 00′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 58″, k. h. 19° 00′ 58″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pál-völgyi-barlangrendszer témájú médiaállományokat.

A Pál-völgyi-barlangrendszer Magyarország leghosszabb barlangja. Fokozottan védett természeti érték. Egyik része, a Pál-völgyi-barlang Budapest egyik idegenforgalmi célokra kiépített barlangja. Turisták által látogatható hossza 500 méter.

Látogatása[szerkesztés]

A barlangrendszer bejárata Budapest II. kerületében, a Szépvölgyi út 162. sz. alatt van, ez a 65-ös és 65A számú autóbusszal (Kolosy tér – Fenyőgyöngye), a Kolosy térről közelíthető meg. Hőmérséklete egész évben állandó, 10 °C.

A Pál-völgyi-barlang nyitva tartása: hétfő kivételével minden nap, 10–16:15 óráig. A barlang csak vezetővel látogatható, túrák minden óra tizenötödik percében indulnak. Egy túra időtartama mintegy 60 perc.

A Mátyás-hegyi-barlangban nincsen kiépített útvonal; előzetes bejelentkezéssel, vezetett barlangtúrák keretében látogatható.

Feltárása[szerkesztés]

A Szépvölgyi út mentén létesített kőbányából nyíló barlangok már 1902-ben felkeltették az arra járó turisták figyelmét. Azonban a barlangok néhány méteres járható szakasz után sorra beszűkültek. A szájhagyomány szerint 1904 júniusában egy, a bányaudvar szélén legelésző birka alatt beszakadt a föld. Az állat kimentésére odasietett a barlangfelügyelő fia, Bagyura János, aki észrevette, hogy az üregnek folytatása van. Amikor a barlangkutató turisták, köztük Jordán Károly és Scholtz Pál Kornél megtekintették az üreget, némi sziklabontás árán sikerült az akkori Pál-völgyi-barlang elülső, cseppkövekkel is díszített szakaszába bejutniuk. Az új barlang még a barlangászat európahírű szakértőjének, Benno Wolfnak a figyelmét is felkeltette, a Turistaság és Alpinizmus Kiadó 1904-es rendkívüli tematikus számában írt róla.

A Szomorú-fűz nevű alakzat

A lelkes kutatók 1910-ig folytatták munkájukat, és helyenként robbantás segítségével felfedezték a barlang kb. 1 km hosszú szakaszát. A barlangot a kutatások és a barlangrendszer feltérképezése után a Pannónia Turista Egyesület tagjai látták el elsőként lépcsőkkel, korlátokkal, áthidalásokkal. Az így járhatóvá tett szakaszt 1919-től a nagyközönség szakavatott vezetők kíséretében, karbidlámpák fényénél tekinthette meg. Nagyot lendített a barlang látogatottságán, hogy 1927-ben Magyarországon tartották az Első Nemzetközi Barlangkutató Kongresszust. Erre az alkalomra a főváros támogatásával villanyvilágítással látták el a látogatható barlangszakaszt, biztonságosabbá, kényelmesebbé téve a barlang megtekintését.

A Karácsonyfa nevű képződmény

A második világháború során óvóhelynek használták a barlangot. Ez sajnos azzal járt, hogy a barlang berendezéseiben és képződményeiben sok kár keletkezett. A háború után némileg helyrehozták a károkat, de komolyabb felújításra csak 1973-ban került sor, mikor az Országos Természetvédelmi Hivatal nagy anyagi áldozatok árán, a barlangkutatók társadalmi munkájának segítségével korszerűsítette a villanyvilágítást és az utakat a barlangban.

1989-ben a Budapesten rendezett 10. Nemzetközi Barlangtani Kongresszus tiszteletére egy újabb szakasz és egy új kijárat került kiépítésre. Ezzel megteremtődött az útismétlés nélküli látogatás lehetősége, s egyben a barlang befogadóképessége is nőtt. A kiépített szakasz ezzel az utolsó bővítéssel elérte az 500 méteres hosszúságot. Eközben a barlang tudományos vizsgálata is szép eredményeket hozott, így például a denevérállomány folyamatos megfigyelése, a lámpák környékén megtelepedett algafajok vizsgálata, a beszivárgó víz mennyiségének és minőségének nyomon követése.

Több évtizedes szünetelés után 1980-ban újra megindult a Pál-völgyi-barlang feltáró kutatása, ami igen jelentős eredményekre vezetett. Ekkor a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport két tagjának sikerült a huzat útját követve addig ismeretlen barlangrészekbe hatolniuk. Céltudatos és kitartó munkájuk eredményeképpen ezáltal a barlang ismert és felmért hossza már meghaladta a 19 km-t. A Mátyás-hegyi-barlanggal való összeköttetést 2001-ben sikerült megtalálni. E felfedezések jelentősége nem csak abban rejlik, hogy ezáltal a Pálvölgyi–Mátyáshegyi-barlangrendszer Magyarország második leghosszabb barlangja lett, hanem az újonnan felfedezett járatokban talált képződmények igen nagy tudományos értékük révén hozzájárultak a barlangok keletkezésének jobb megismeréséhez.

Miután 2011. december 11-én megtalálták az összeköttetést a Pál-völgyi–Mátyás-hegyi és a Harcsaszájú–Hideg-lyuk barlangrendszerek között is, az így létrejött Pál-völgyi-barlangrendszer 28,6 km-es hosszúságával, megelőzve az addig leghosszabbnak ismert Baradla–Domica-barlangrendszert, Magyarország leghosszabb barlangjává lépett elő.[1][2]

Leírása[szerkesztés]

Felső eocén mészkőben alakult ki.

Részei:

Látványosságai[szerkesztés]

Részlet a Meseországból

A barlang változatos látnivalót kínál: a jó akusztikájú Színház-teremtől a Meseország cseppkő-képződményeiig. Egyes cseppkövek állatokra emlékeztetnek, így elefántra és krokodilra. Legérdekesebb látványosságai a változatos, csillogó kalcitkristályok és kagylólenyomatok, valamint a meseszerű cseppkövek és különleges sziklaalakzatok.

Az egyik legszebb fővárosi barlang, Budapest egyik védett természeti értéke. Fokozottan védett barlang.

Látogatási statisztika[szerkesztés]

Az idegenforgalmi célra kiépített Pál-völgyi-barlang látogatószámának alakulása évről-évre:

  • 1960: 9 076 fő.
  • 1961: 13 270 fő.
  • 1962: 9 647 fő.
  • 1963: 4 080 fő.
  • 1964: zárva
  • 1965: 16 463 fő.
  • 1966: 14 315 fő.
  • 1967: 17 787 fő.
  • 1968: 18 553 fő.
  • 1969: 15 374 fő.
  • 1970: 14 248 fő.
  • 1971: 16 903 fő.
  • 1972: 14 631 fő.
  • 1973: 3 734 fő.
  • 1974: 32 444 fő.
  • 1975: 15 200 fő.
  • 1976: 17 232 fő.
  • 1977: 18 869 fő.
  • 1978: 23 718 fő.
  • 1979: 20 672 fő.
  • 1980: 19 007 fő.
  • 1981: 25 522 fő.
  • 1982: 33 260 fő.
  • 1983: 40 154 fő.
  • 1984: 37 266 fő.
  • 1985: 36 358 fő.
  • 1986: 44 241 fő.
  • 1987: 38 451 fő.
  • 1988: 44 717 fő.
  • 1989: 44 375 fő.
  • 1990: 45 932 fő.
  • 1991: 36 305 fő.
  • 1992: 35 013 fő.
  • 1993: nincs adat
  • 1994: 47 715 fő.
  • 1995: 39 004 fő.
  • 1996: 28 699 fő.
  • 1997: 28 895 fő.
  • 1998: 32 726 fő.
  • 1999: 21 695 fő.
  • 2000: 29 949 fő.
  • 2001: 23 564 fő.
  • 2002: 26 120 fő.
  • 2003: 38 985 fő.
  • 2004: 33 112 fő.
  • 2005: 38 131 fő.
  • 2006: 33 575 fő.
  • 2007: 34 595 fő.
  • 2008: 34 144 fő.
  • 2009: 35 824 fő.
  • 2010: 34 298 fő.
  • 2011: 34 575 fő.
  • 2012: 34 865 fő.
  • 2013: 35 744 fő.
  • 2014: 36 811 fő.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország leghosszabb barlangját hozták létre vasárnap Budapest alatt (magyar nyelven). Index, 2011. december 12. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  2. Magyarország leghosszabb barlangja mostantól Budapest alatt
  3. Kutatási jelentés Hideg-lyuk 4762/41 2009–2010 (magyar nyelven). UTTE Szabó József Barlangkutató Szakosztály. (Hozzáférés: 2015. december 28.)

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]