Pál-völgyi-barlangrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pál-völgyi-cseppkőbarlang szócikkből átirányítva)
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Pál-völgyi-barlangrendszer
A barlangrendszer főbejárata
A barlangrendszer főbejárata
Hossz 31 000 m
Mélység 94,9 m
Magasság 27,7 m
Függőleges kiterjedés 122,6 m
Tengerszint feletti magasság 205 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4762-2
Elhelyezkedése
Pál-völgyi-barlangrendszer (Budapest)
Pál-völgyi-barlangrendszer
Pál-völgyi-barlangrendszer
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 58″, k. h. 19° 00′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 58″, k. h. 19° 00′ 58″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pál-völgyi-barlangrendszer témájú médiaállományokat.

A Pál-völgyi-barlangrendszer Magyarország leghosszabb barlangja. Fokozottan védett barlang. Egyik része, a Pál-völgyi-barlang Budapest egyik, idegenforgalmi célokra kiépített barlangja. A turisták által látogatható hossza 500 méter.

Látogatása[szerkesztés]

A barlangrendszer bejárata Budapest II. kerületében, a Szépvölgyi út 162. sz. alatt van, ez a 65-ös és 65A számú autóbusszal, a Kolosy térről közelíthető meg. A barlang hőmérséklete egész évben állandó, 10 °C.

A Pál-völgyi-barlang hétfő kivételével minden nap, 10:00–16:15 óráig van nyitva. A barlang vezetővel látogatható, a túrák minden óra tizenötödik percében indulnak. Egy túra időtartama körülbelül 60 perc.

A Mátyás-hegyi-barlangban nincs kiépített útvonal, ezért előzetes bejelentkezéssel és vezetett barlangtúrák keretében látogatható.

Leírása[szerkesztés]

Felső eocén mészkőben alakult ki.

Részei:

Látványosságai[szerkesztés]

A barlang változatos látnivalót kínál: a jó akusztikájú Színház-teremtől a Meseország cseppkő-képződményeiig. Egyes cseppkövek állatokra emlékeztetnek, így elefántra és krokodilra. Legérdekesebb látványosságai a változatos, csillogó kalcitkristályok és kagylólenyomatok, valamint a meseszerű cseppkövek és különleges sziklaalakzatok.

Az egyik legszebb, fővárosi barlang, Budapest egyik védett természeti értéke. Fokozottan védett barlang.

Feltárása[szerkesztés]

A Szépvölgyi út mentén létesített kőbányából nyíló barlangok 1902-ben keltették fel az arra járó turisták figyelmét. Azonban a barlangok néhány méteres járható szakasz után sorra beszűkültek. 1904 júniusában a szájhagyomány szerint egy birka alatt beszakadt a föld a bányaudvar szélén. Az állat kimentésére odasietett a barlangfelügyelő fia, Bagyura János, aki észrevette, hogy az üregnek folytatása van. Amikor a barlangkutató turisták, köztük Jordán Károly és Scholtz Pál Kornél megtekintették az üreget, egy kis sziklabontás után sikerült a Pál-völgyi-barlang első, cseppkövekkel is díszített szakaszába bejutniuk. Az új barlang Benno Wolfnak a figyelmét is felkeltette. 1904-ben jelent meg a Vigyázó János által írt, „A Pálvölgyi barlang” című könyv.

A Szomorú-fűz nevű alakzat

A kutatók 1910-ig folytatták a munkájukat és helyenként robbantás segítségével felfedezték a barlang körülbelül egy kilométer hosszú szakaszát. A barlangot a kutatások és a barlangrendszer feltérképezése után a Pannónia Turista Egyesület tagjai látták el elsőként lépcsőkkel, korlátokkal és áthidalásokkal. Az így járhatóvá tett szakaszt 1919-től a nagyközönség szakavatott vezetők kíséretében, karbidlámpák fényénél tekinthette meg. Nagyot lendített a barlang látogatottságán, hogy 1927-ben Magyarországon tartották az Első Nemzetközi Barlangkutató Kongresszust. Erre az alkalomra a főváros támogatásával villanyvilágítással látták el a látogatható barlangszakaszt, biztonságosabbá és kényelmesebbé téve a barlang megtekintését.

A második világháború során óvóhelynek használták a barlangot. Ez azzal járt, hogy a barlang berendezéseiben és képződményeiben sok kár keletkezett. A háború után némileg helyrehozták a károkat, de komolyabb felújításra csak 1973-ban került sor, mikor az Országos Természetvédelmi Hivatal nagy anyagi áldozatok árán, a barlangkutatók társadalmi munkájának segítségével korszerűsítette a villanyvilágítást és az utakat a barlangban.

1989-ben a Budapesten rendezett, 10. Nemzetközi Barlangtani Kongresszus tiszteletére egy újabb szakasz és egy új kijárat került kiépítésre. Ezzel megteremtődött a turisztikai célra kiépített szakasznak az útvonal ismétlése nélküli látogatása és egyben a barlang befogadóképessége is nőtt. A kiépített szakasz ezzel az utolsó bővítéssel elérte az 500 méteres hosszúságot. Eközben a barlang tudományos vizsgálata is szép eredményeket hozott, így például a denevérállomány folyamatos megfigyelése, a lámpák környékén megtelepedett algafajok vizsgálata, a beszivárgó víz mennyiségének és minőségének nyomon követése.

Több évtizedes szünetelés után 1980-ban újra megindult a Pál-völgyi-barlang feltáró kutatása, ami igen jelentős eredményekre vezetett. Ekkor a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport két tagjának sikerült a huzat útját követve addig ismeretlen barlangrészekbe hatolniuk. Céltudatos és kitartó munkájuk eredményeképpen ezáltal a barlang ismert és felmért hossza már meghaladta a 19 kilométert. 1982-ben a Honvéd Osztyapenkó SE Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a Pál-völgyi-barlang és a Mátyás-hegyi-barlang kutatásához, a Kelenföldi Tömegsport Egyesület Acheron Barlangkutató Szakosztálynak és az Óbudai Szeszgyár Kinizsi Sportkör Barlangkutató Csoportjának pedig a Mátyás-hegyi-barlang kutatásához. A Mátyás-hegyi-barlanggal való összeköttetést 2001-ben sikerült megtalálni. Ezeknek a felfedezések a jelentősége nem csak abban rejlik, hogy ezáltal a Pálvölgyi–Mátyáshegyi-barlangrendszer Magyarország második leghosszabb barlangja lett, hanem az újonnan felfedezett járatokban talált képződmények igen nagy tudományos értékük miatt, hozzájárultak a barlangok keletkezésének jobb megismeréséhez.

Miután 2011. december 11-én megtalálták az összeköttetést a Pál-völgyi–Mátyás-hegyi és a Harcsaszájú–Hideg-lyuk barlangrendszerek között is, az így létrejött Pál-völgyi-barlangrendszer 28,6 kilométeres hosszúságával, megelőzve az addig leghosszabbnak ismert Baradla–Domica-barlangrendszert, Magyarország leghosszabb barlangjává lépett elő.[2][3] A 2017 novemberében megjelent „Földalatti Magyarország Naptár 2018” júniusi oldalán a Mátyás-hegyi-barlang egyik részlete látható. A fényképet Hegedűs András készítette. A decemberi oldalon a Pál-völgyi-barlang egyik részlete látható. A fényképet Ambrus Gergely készítette.

Látogatási statisztika[szerkesztés]

Részlet a Meseországból

A Pál-völgyi-barlang látogatóinak a száma évenként:

  • 1960: 9 076 fő.
  • 1961: 13 270 fő.
  • 1962: 9 647 fő.
  • 1963: 4 080 fő.
  • 1964: zárva
  • 1965: 16 463 fő.
  • 1966: 14 315 fő.
  • 1967: 17 787 fő.
  • 1968: 18 553 fő.
  • 1969: 15 374 fő.
  • 1970: 14 248 fő.
  • 1971: 16 903 fő.
  • 1972: 14 631 fő.
  • 1973: 3 734 fő.
  • 1974: 32 444 fő.
  • 1975: 15 200 fő.
  • 1976: 17 232 fő.
  • 1977: 18 869 fő.
  • 1978: 23 718 fő.
  • 1979: 20 672 fő.
  • 1980: 19 007 fő.
  • 1981: 25 522 fő.
  • 1982: 33 260 fő.
  • 1983: 40 154 fő.
  • 1984: 37 266 fő.
  • 1985: 36 358 fő.
  • 1986: 44 241 fő.
  • 1987: 38 451 fő.
  • 1988: 44 717 fő.
  • 1989: 44 375 fő.
  • 1990: 45 932 fő.
  • 1991: 36 305 fő.
  • 1992: 35 013 fő.
  • 1993: nincs adat
  • 1994: 47 715 fő.
  • 1995: 39 004 fő.
  • 1996: 28 699 fő.
  • 1997: 28 895 fő.
  • 1998: 32 726 fő.
  • 1999: 21 695 fő.
  • 2000: 29 949 fő.
  • 2001: 23 564 fő.
  • 2002: 26 120 fő.
  • 2003: 38 985 fő.
  • 2004: 33 112 fő.
  • 2005: 38 131 fő.
  • 2006: 33 575 fő.
  • 2007: 34 595 fő.
  • 2008: 34 144 fő.
  • 2009: 35 824 fő.
  • 2010: 34 298 fő.
  • 2011: 34 575 fő.
  • 2012: 34 865 fő.
  • 2013: 35 744 fő.
  • 2014: 36 811 fő.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kutatási jelentés Hideg-lyuk 4762/41 2009–2010 (magyar nyelven). UTTE Szabó József Barlangkutató Szakosztály. (Hozzáférés: 2015. december 28.)
  2. Magyarország leghosszabb barlangját hozták létre vasárnap Budapest alatt (magyar nyelven). Index, 2011. december 12. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  3. Magyarország leghosszabb barlangja mostantól Budapest alatt

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]