Ugrás a tartalomhoz

ÁVT Vd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ÁVT Vd
ÁVT Vd osztály
OMÁV Vd osztály
MÁV TIV. osztály
OMÁV 41 sorozat
kkStB 378 sorozat
MÁV 450 sorozat
ČSD 403.3 sorozat
Pályaszám
StEG Vd 1301–1313
StEG 4101–4104
MÁV TIV 4261–4269
kkStB 378.01–04
MÁV 450,001–009
ČSD 403.301–304
Általános adatok
GyártóStEG
Gyártásban18791891
Selejtezés1965
Darabszám13 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1100 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség35 km/h
Csatolt kerekek tengelytávolsága1185 mm
Teljes tengelytávolság3555 mm
Üres tömeg38,4 t
Szolgálati tömeg50,8 t
Tapadási tömeg46,7 t
Gőzvontatás
JellegD n2t
Hengerek
Átmérője450 mm
Dugattyú lökethossza600 mm
Gőznyomás9 bar
Tűzcsövek
Száma159
Rostélyfelület1,68 m²
Sugárzó fűtőfelület8,00 m²
Csőfűtőfelület118,20 m²
Teljesítmény336 LE
Tapadósúlyból számított vonóerő5840 kp
Vezérmű rendszereStephenson
Vízkészlet6,0 m³
Tüzelőanyag-készlet2,3 t szén
SablonWikidataSegítség

A Vd osztályú szertartályos mozdonyok az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (ÁVT/OMÁV) tolató és helyi tehervonati gőzmozdonyai voltak. Közülük 9 példány a MÁV állagába került TIV. osztályjelzéssel, melyek 1911-ben a 450 sorozatjelet kapták.

Története

[szerkesztés]

Eredetileg az Államvasút-Társaság részére készült 13 példány 1879 és 1891 között. A mozdony 4 kapcsolt kerékpárral, belső kerettel készült. Az OMÁV államosítása után 9 darab került a MÁV állományába először a TIV. osztályba, majd a 450 sorozatba sorozva. Az osztrák rész államosítása után a kkStB 378 sorozatba osztotta a megmaradt gépeket.

Az első világháború után az összes osztrák mozdony ebből a kategóriából a ČSD-hez került 403.3 sorozatba és az 1930-as években selejtezték őket. A 403.3 számú mozdony üzemi mozdonyként szolgált egy cseh cukorgyárban 1965-ig. Ma Jaroměř-ben található a Vasútmúzeumban.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG II 1301–1313 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Helmut Griebl, ČSD-Dampflokomotiven, Teil 2, Verlag Slezak, Wien, 1969
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
  • Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993 
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8