VVV POZSONY típus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(MÁV 359 sorozat szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
VVV POZSONY típus
VVV 10-17.jpg
VVV POZSONY típus
MÁV IIIc. osztály
MÁV 359 sorozat
Pályaszám
VVV 10–17
MÁV 174–181
MÁV 2231–2238
MÁV 359,001–008
Általános adatok
Gyártó Lf. v. Sigl, Bécsújhely
Gyártásban 1873
Darabszám VVV: 8
MÁV: 8 (VVV-től)
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés C
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 397 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 45 km/h
Ütközők közötti hossz 13 846 mm
Hossz 7 956 mm
Magasság 4 498 mm
Szélesség 2 720 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3 506 mm
Teljes tengelytávolság 3 506 mm
Üres tömeg 27,85 t
Szolgálati tömeg 31,15 t
Tapadási tömeg 31,15 t
Legnagyobb tengelyterhelés
12,0 t
Fékek
Típusa[1]
Rögzítőfék[1]
Gőzvontatás
Szerkezetszám Sigl: 3.
Jelleg C–n2
Szolgálati tömeg szerkocsival 51,85 t
Tengelytávolság szerkocsival
9 864 mm
Hengerek
Száma 2
Átmérője 430 mm
Dugattyú lökethossza 584 mm
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett

1 873,5 mm
Gőznyomás 8,0 bar
Tűzcsövek
Száma 150 db
Belső/külső átmérője 44,5 / 50 mm
Hossza 4 110 mm
Rostélyfelület 1,21 m²
Sugárzó fűtőfelület 7,56 m²
Csőfűtőfelület 96,84 m²
Hasznos gőztermelő képesség
3 237 kg/h
Gépezeti vonóerő 36,395 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő
48,9 kN
Vezérmű rendszere Stephenson, nyitott
Szerkocsi
Típusa d


A VVV POZSONY típusú, 10–17 pályaszámcsoportú szerkocsis tehervonati gőzmozdonyai mind eredetükben, mind szerkezetükben rendhagyónak számítottak a történelmi Magyarországon.

Története[szerkesztés]

A nyolc mozdonyt eredetileg az olasz Società per le strade ferrate romane (SFR) rendelte a Bécsújhelyi Mozdonygyártól. Az elkészült mozdonyokat azonban a gyár a politikai helyzet miatt nem tudta a megrendelőnek kiszállítani. Az elkészült mozdonyokat végül a Vágvölgyi Vasút vásárolta meg még 1873-ban és az ugyanerre az évre gőzvontatásra átalakított PozsonyNagyszombat vonalán forgalomba állította. A mozdonyok nevet és (nem gyári számaik sorrendjében) pályaszámot is kaptak, az alábbiak szerint:

Pályaszám Név
10 POZSONY
11 BAZIN
12 NAGY-SZOMBAT
13 SOPRONY
14 TRENCSÉN
15 PÖSTYÉN
16 ZSOLNA
17 VÁG-ÚJHELY

Amint látható, a mozdonyok nem csak a vasútvonalon fekvő települések neveit kapták, hanem – akkoriban nem szokatlan módon – azon városokét is, ahova a vasúttársaság vonalat tervezett építeni. A Vágvölgyi Vasút pénzügyi nehézségei miatt 1879-ben (ekkor még ideiglenesen) a magyar állam tulajdonába került. A mozdonyokat ekkor a MÁV a mozdonyokat eredeti pályaszámaik sorrendjében a 174–181 pályaszámokra számozták, míg a típust a IIIc. osztályként tartották nyilván. 1891-ben (tehát az Osztrák–Magyar Államvasút-Társasággal együtt, immár másodszor államosított Vágvölgyi Vasút állami kezelésbe vételének évében) az áttekinthetőbb nyilvántartás érdekében a MÁV az összes mozdonyát felhasználási területe és típusa szerint külön-külön, de típuson belül egységes pályaszámcsoportba sorolta át. Ekkor a IIIc. osztályú mozdonyok a 2231–2238 pályaszámokat kapták. A mozdonyok 1894-ben új hadijelet kaptak, mely lett.
A járművek részére 1911-ben a 359 sorozatjelet és a 359,001–008 pályaszámokat jelölték ki, azonban valószínű, hogy az új azonosítókat ténylegesen már csak a 359,001–007 pályaszámú mozdonyok viselték. Az ekkorra minden szempontból elavult típusból a MÁV egy példányt ugyanis ugyanebben az évben selejtezett.
1918. január 29-én már a teljes 359 sorozatot selejtezésre jelölték ki, azaz futójavításoknál magasabb szintű javításokat ettől az időponttól kezdve nem kaphattak, hanem a fővizsgára és főjavításra szoruló mozdonyokat javítatlanul leállították.
Az első világháború után két példány került az utódállamokhoz. A ČSD a vonalain maradt példányt a Járműfelosztó Bizottság külön engedélyével még a MÁV járműállományának az utódállamok közötti felosztásának véglegesítése előtt, 1923-ban selejtezte. Egy évre rá a CFR is törölte állományából a hozzá került mozdonyt. A maradék öt 359-est az erősen lecsökkent forgalom miatt a MÁV már szintén félreállítva tárolta és 19251926-ban mindet kiselejtezte.

Érdekessége a mozdonyoknak, hogy nemcsak belsőkeretes és belső vezérlésűek voltak, hanem könyökös tengellyel hajtottak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Csak a szerkocsin: kézifék

Irodalom[szerkesztés]

  • Ledács-Kiss Dezső. Adatok a 100 éves magyar gőzmozdony történetéhez. A Vágvölgyi Vasút és mozdonyai., Vasúti és Közlekedési Közlöny, 62–64 és 75–77. o. (194.) 
  • Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 
  • Helmut Griebl, Walter Herschmann, Erich Wohllebe. ČSD-Dampflokomotiven Teil 1-2. Internationales Archiv für Lokomotivgeschichte, Bd. 11.. Wien: Verlag Josef Otto Slezak (1969.) 
  • Radu Bellu. România – locomotive cu abur (1854 – 2003) (2003.) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a VVV 10–17 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]