WRB Wien-Raab

WRB Wien-Raab
WRB Wien-Raab - Neusiedler See MIDI 301 ÁVT I (440)–447 ÁVT II 1101–1107
Pályaszám
MIDI 301 ÁVT I (440)–447 ÁVT II 1101–1107 ÁVT III 4001
Általános adatok
Gyártó	Haswell/Bécs
Gyártásban	1855
Selejtezés	ÁVT 1903-ig
Darabszám	WRB: 8 (megrendelt) MIDI: 1 ÁVT: 7 (WRB-től) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	0-8-0
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 159 mm
Ütközők közötti hossz	14444 mm
Hossz	8585 mm
Magasság	4477 mm
Szélesség	2845 mm
Üres tömeg	31,36 t
Szolgálati tömeg	34,72 t
Tapadási tömeg	34,72 t
Gőzvontatás
Jelleg	D -n2 MIDI: átépítve D-t n2
Hengerek
Száma	2
Átmérője	461 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Gőznyomás	7,3 atm
Tűzcsövek
Száma	158
Rostélyfelület	1,20 m²
Sugárzó fűtőfelület	6,7 m²
Csőfűtőfelület	119,4 m²
Forrfelület	126,1 m²
Tapadósúlyból számított vonóerő	54,465 kN
Sablon • Wikidata • Segítség

A WRB WIEN-RAAB sorozat nyolc darab szerkocsis tehervonati gőzmozdony volt a Bécs-Győr Vasútnál (Wien-Raaber Bahn, WRB.) .

Ezek voltak az első négy-kapcsolt kerékpárú mozdonyok (D típusú n2) az Osztrák–Magyar Monarchiában. Ez az első nehéz hegyi vasúti mozdony Európában, melyet a Bruck an der Leitha-Győr-Újszőny vonalon használtak, amely ténylegesen az alföldön futott.

Története

A WRB első mozdonyát a sorozatból – a Wien-Raab-ot - Párizsban a világkiállításon mutatták be és ott a francia MIDI vasúttársaság megvásárolta, majd átszámozta 301-re. 1875-ben a bordói műhelyben átépítették szertartályossá, de továbbra is négy kapcsolt kerékpárú maradt. 1898-ig tolatómozdony volt. Azután megvásárolta a Carmauxi Hegyi Vasúttársaság és végül 1903-ban a Perigord műhelyben elbontották.

Ezeket a mozdonyokat még a WRB rendelte meg, de a Bruck –Újszőny vonal eladása miatt a mozdonyokat már az ÁVT állította forgalomba. A megmaradt mozdonyokat a kor szokásának megfelelően elnevezték: KOMORN, SZT. MIKLOS (később SCHWECHAT"), U.-ALTENBURG, WIESELBURG, STUHLWEISSENBURG, VESZPRIM és NEUSIEDLER SEE lett a nevük és pályaszámokat is kaptak. Először IV kategória 441-447 pályaszámokat (a 440 pályaszámot nem adták ki, az foglalt volt), majd 1873-tól a IVi osztály 1101-1107 pályaszámait. Az eredetileg SzT.MIKLÓS 1899-ben még az ÁVT-nél kapott új pályaszámot – 4001 – végül 1903-ban selejtezték.

1891 után néhány mozdony a sorozatból a MÁV tulajdonába is került, de besorolást már nem kapott.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a WRB – Wien-Raab bis Neusiedler See című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Bécs: Verlag Slezak. 1978. ISBN 3-900134-40-5  
• Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  
• Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  
• Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3  

Külső hivatkozás

• A típus története számokban (németül)