StEG I 158–168
StEG I 158–168 | |
StEG I 158–168 / StEG II 3–13 / StEG 10.0 | |
Pályaszám | |
StEG I 158–168 StEG II 3–13 StEG 1001−1011 | |
Általános adatok | |
Gyártó | StEG |
Gyártásban | 1861 |
Szolgálatba állás | 1861 |
Selejtezés | 1909-től |
Darabszám | 11 db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | 4-2-0 |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 2055 mm |
Futókerék-átmérő | 1264 mm |
Ütközők közötti hossz | 8370 mm |
Magasság | 4653 mm |
Szélesség | 2688 mm |
Csatolt kerekek tengelytávolsága | 3479 mm |
Teljes tengelytávolság | 3479 mm |
Üres tömeg | 29,6 t |
Szolgálati tömeg | 32,2 t |
Tapadási tömeg | 12,5 t |
Gőzvontatás | |
Jelleg | 2A-n2 |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Átmérője | 395 mm |
Dugattyú lökethossza | 632 mm |
Gőznyomás | 8,0 atm |
Tűzcsövek | |
Száma | 160 |
Hossza | 4429 mm |
Rostélyfelület | 1,4 m² |
Sugárzó fűtőfelület | 7,8 m² |
Csőfűtőfelület | 117,2 m² [1] |
Teljesítmény | 227 LE[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A StEG I 158–168 egy szerkocsis gyorsvonati gőzmozdonysorozat volt az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaságnál (ÁVT).
Története
[szerkesztés]Amikor az ÁVT 1861-ben megkezdte vonalain a gyorsvonatok közlekedtetését 11 db mozdonyt rendelt a StEG mozdonygyárától. A mozdonyok külsőkeretesek, külső hengerelrendezésűek és Hall forgattyúsok voltak A visszatérés a kapcsolatlan kerékpárú gépekhez ez idő tájt már szokatlannak tűnik, ezen felül nem kéttengelyes forgóváza, hanem két különálló fix beépítésű futótengellyel készült. Kinézetben hasonlított a Duplexhez, de csak két hengere volt. Ez a mozdony volt az első az ÁVT—nél, melyre a személyzet időjárás elleni védelmére egy kis védőlemezt szereltek, melyet a későbbi átépítés során szabályos vezetőfülkére cseréltek. A mozdonyok a kor szokásának megfelelően a KARLOWITZ, BELGRAD, SEMENDRIA, GRADISTIE, RAMA, HIRSCHBERG, HUSINEC, MELNIK, JAROMĚŘ, PODOL és ROKICAN neveket, valamint a 158–168 pályaszámokat kapták.
Ezeknek a mozdonyoknak az üzemelése idején a StEG és a nemzetközi szabvány ütközők közötti távolsága eltért, ezért időnként a járművek mindkét végén négy ütköző volt. (lásd: a fotón) 1873-ban a IIIe" osztályiba sorolták a gépeket és a pályaszámaikat 3–13-ra változtatták. 1897-ben 1001–1011 pályaszámokat kaptak.
Az 1880-as években a mozdonyok közül 6 az ÁVT magyar pályarészein teljesített szolgálatot.
A mozdonyokat 1909-től selejtezték.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 158–168 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.
- Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2
- Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8
Források
[szerkesztés]- A típus története számokban (német nyelven)