Vecsembükki-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vecsem-bükki-zsomboly szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vecsembükki-zsomboly
A zsomboly bejárata 2017-ben
A zsomboly bejárata 2017-ben
Hossz900 m
Mélység236 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés236 m
Tengerszint feletti magasság522 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-4
Elhelyezkedése
Vecsembükki-zsomboly (Magyarország)
Vecsembükki-zsomboly
Vecsembükki-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 34′ 01″, k. h. 20° 43′ 36″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 01″, k. h. 20° 43′ 36″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vecsembükki-zsomboly témájú médiaállományokat.

A Vecsembükki-zsomboly a Világörökség részévé választott, fokozottan védett barlang. A 236 méter mély zsomboly Magyarországon a harmadik legmélyebb barlang. Itt található az ország leghosszabb, egybefüggő, barlangi aknája, amely 83 méter mély. Az Aggteleki-karszt legmélyebb és tizedik leghosszabb barlangja. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Aggteleki Nemzeti Parkban, az Aggteleki-karszton, az Alsó-hegy fennsíkján található. A Bódvaszilas külterületén, szinte az országhatáron található aknabarlang négy–öt méter széles, korláttal körbekerített bejárata 522 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A bejáratát jelölik a turistatérképek a barlang nevének a feltüntetésével együtt.

A lezáratlan zsomboly nagy, függőleges, párhuzamosan elhelyezkedő, sokszor lefele szélesedő aknákból áll, amelyeket szűkületek, vagy agyagos-omladékos részek osztanak fel. A 83 méter mély 90-es akna mellett, további mély aknák és kürtők találhatók benne. A Bejárati-akna 65 méter mély, az Oldal-akna 60 méter mély, a Hideg-álom 53 méter mély, valamint az Új rész 43 méter magasra felérő és 46 méter mélyre lenyúló, közel 90 méteres Rom aknája. A 90-es akna a legmélyebb, egybefüggő, barlangi akna az országban.

Triász mészkőben alakult ki. Az aknák falán gyakoriak a cseppkövek és cseppkő-kérgek, az aknák alján a nagy magasságól aláhulló vízcseppek hatására pálmafa alakú cseppkövek is láthatók. A cseppkövek színe és az alakja változatos. A széles, 3–10 méter szélességű aknákból álló rendszer viszonylag kis alapterületen, mindössze 31×21 méteren fekszik. A levegő hőmérséklete nagyon hideg, a leghidegebb pontján, körülbelül 70 méteres mélységben 3–4 °C a levegő hőmérséklete. A mélyponton mérhető hőmérséklet-emelkedés, amely 6–7 °C a geotermikus hatásnak tudható be. A barlang az elöregedés stádiumában van. A bejárásához barlangjáró rutin, kötéltechnikai eszközök használata és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Denevérek is előfordulnak benne és ezért a nyugalmi időszakukban, télen tilos látogatni.

A barlangban végzett kutatások alapján Sárváry István és Müller Pál dolgozta ki a Kessler Hubert mechanikai teóriáját elvető keletkezési elméletet, amely tisztán korróziós úton látja igazolhatónak a zsomboly kialakulását a környező kőzetet alkotó wettersteini mészkőben. Szenthe István viszont olyan kvarckavicsokat és metamorf szemcséket mutatott ki a zsomboly környezetének anyagából, amelyek nem származhattak mészkő oldási maradékából, ehelyett arra engedtek következtetni, hogy egy korábbi őskarszt felszínére vulkanikus eredetű kiszóródás képezett fedőréteget, majd a jelenlegi, karsztos folyamatok hozták ismét felszínre az őskarszt formáit. Ezt igazolja a Gádoros Miklós által, 1974-ben elvégzett sugárzásmérés is, amely során a mélypontot lezáró agyagdugó gamma-aktivitása vulkanikus eredetre enged következtetni.

A zsomboly a szlovákiai Zsámány-kút és a Kör-kút vízrendszeréhez tartozik. A bejáratán már nem jut be nagy mennyiségű víz. Aktív vízfolyás belül sincs. Egykor, a méretéből sejthetően, jelentős területű vízgyűjtő tartozhatott hozzá, de jelenleg a felszíni erózió következtében a töbör peremére került.

Az Aggteleki-karszt tizedik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang, a Meteor-barlang, a Kossuth-barlang, a Danca-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Baradla Rövid-Alsó-barlang után. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Széki-zsomboly.

Előfordul az irodalmában 35 (Kósa 1992), Nagyvecsembükki-zsomboly (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Nagyvecsembükki zsomboly (Bertalan 1976), Pongrác 5. sz. zsombolya (Kordos 1984), Pongrác 5.sz. zsombolya (Bertalan 1976), V/7 (Kósa 1964), V-24 (Kósa 1992), Vecsem-bükki-zsomboly (Kordos 1984), Vecsembükki zsomboly (Bertalan 1976) és Vecsembükki zsomboly lyuk (Nyerges 2003) néven és jelöléssel is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1911-es expedíció tagjai Bekey Imre Gábor fényképén

1911-ben Jordán Viktor kísérelte meg elérni a zsomboly alját a Jordán Károly vezette, alsó-hegyi zsombolykutató expedíció során, de csak körülbelül 35 méter mélységig tudott leereszkedni. Az expedíciónak Bekey Imre Gábor is a tagja volt. Kessler Hubert 1927. április 14-én 91 méterig jutott Beliczay András, Frank István és Kiss Gyula segítségével. Ebben az évben megjelent egy Kessler Hubert által írt beszámoló a barlang kutatásáról és a publikációban a hosszmetszeti barlangtérképe is közölve lett. A barlangtérképet Kiss Gyula rajzolta. 1929-ben Eugenio Boegannak jelent meg egy olasz nyelvű írása a zsombolyról Kessler Hubert kis mértékben átdolgozott hosszmetszet barlangtérképével és egy alaprajzi barlangtérképpel illusztrálva. Az 1936-ban kiadott, „Barlangok mélyén” című könyvben Kessler Huberték expedíciója részletesen ismertetve van és a kiadványban látható a barlangnak a hosszmetszet barlangtérképe egy alaprajzi barlangtérképpel, amelyek hasonlók az előző barlangtérképekhez. Az 1942-ben napvilágot látott, „Barlangok mélyén” című könyvnek a második kiadásában az van leírva a barlangról és a kutatásáról, valamint azok a barlangtérképek lettek publikálva, mint az első kiadásban.

A Balázs Dénes által összeállított, 1957-ben írt kézirat szerint a zsomboly 90 méter mély és 90 méter hosszú volt. 1960-ban Kósa Attila, Nyári Tamás és Rónai Miklós felmérték és a felmérés alapján egy alaprajzi barlangtérkép, két hosszmetszeti barlangtérkép és két keresztmetszeti barlangtérkép készült. 1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai, a Vecsem-bükki kilátóhoz viszonyítva pontosan bemérték a bejáratának a helyét. A bemérés szerint a kilátótól 315 méterre, 325° 10' irányban volt a bejárata. Kósa Attilának az 1964-es, „A zsombolyképződés kérdéseiről” című tanulmányában többször meg van említve és egy térképen van a helye megjelölve. A tanulmány szerint 83 méter mély. Az 1965. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában napvilágot látott tanulmány szerint 84 méter mély és ezért az Alsó-hegy harmadik legmélyebb zsombolya. Az 1966. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában megjelent összeállítás szerint a 83 méteres mélységével a második legmélyebb zsomboly az Alsó-hegynek a magyarországi részén és az egyik, 62 méter mély aknája a legmélyebb, egybefüggő barlangakna az Alsó-hegynek a magyarországi részén.

A barlang bejárata Bekey Imre Gábor fényképén

19691971-ben a Szenthe István által vezetett, a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport által szervezett expedíció jutott le először 173 méterre, majd a ma is ismert legmélyebb pontra, 236 méter mélyre, az ő mérésük szerint 245 méter mélyre. 1969 novemberében és 1970. május elején Berán János is részt vett a kutatásban. Kessler Hubert elképzelése szerint a valódi zsombolyok a vízszintes barlangokban kialakuló gömbboltozatok folyamatos beomlása révén jönnek létre és érnek a felszínre, így a Szenthe István által vezetett expedíció azt remélte, hogy a fenék kibontásával és újabb aknák felfedezésével sikerülhet 300 méter mélységbe is lejutni, ahol elérik a karsztvíz szintjét és megtalálják a remélt, több kilométeres, vízszintes barlangot. Ez ugyan nem sikerült, de feltártak több, egymással párhuzamos aknát, amelyek néha nagyon közel vannak egymáshoz.

A zsomboly vízrendszerének feltárására 1969-ben sikertelen, majd 1970-ben sikeres, konyhasós nyomjelzési kísérletet végeztek. A 2000 kilogramm konyhasóval megjelölt víz egy nap elteltével a szlovákiai Zsámány-kútban és a Kör-kútban bukkant elő. Az 1970. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában megjelent egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlat. 1970 végén a 245 méteres mélységével Magyarországnak a legmélyebb barlangja volt. 1972-ben Walkovszky Attila vizsgálta a függőleges hőmérsékleti grádiens napi menetét és kísérletet tett a sziklafal hőmérsékletének a mérésére, amely miatt három hőmérőt épített be a sziklafalba, a zsomboly egyik 55 méteres aknájában, amely valószínűleg a Bejárati-akna volt. Az 1969 és 1974 között végzett kutatásokban Adamkó Péter és Hegedűs Gyula is részt vett. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját.

1976-ban B. Klingenfussnak a német nyelvű beszámolójában megjelent egy hosszmetszeti barlangtérkép és két keresztmetszeti barlangtérkép a barlangról, valamint egy rajz a bejáratáról. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 127. számú cédulán többek között az olvasható, hogy 23 méter hosszú, 253 méter mély és a feltárásával elérhető lenne a karsztvíz szintje, valamint hivatkozik négy publikációra, amelyek említik a barlangot. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiában meg van említve 21 irodalmi hivatkozással. Az összeállításban szereplő, 1944. évi, Strömpl Gábor által írt publikáció nem említi a nevét. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak lett nyilvánítva. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 245 méteres mélységével az ország legmélyebb barlangja volt. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az országnak a legmélyebb és 48. leghosszabb barlangja volt a 245 méter mély és körülbelül 250 méter hosszú barlang. A barlang 1975-ben és 1976-ban 245 méter mély, 1975-ben és 1976-ban körülbelül 250 méter hosszú volt. Az 1977-ben megjelent, Lénárt László által összeállított kiadványban meg van említve, hogy a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport valamikor bejárta.

A barlang bejárata
A barlang bejárata

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát, amely akkor 5450/4. volt. 1982 óta fokozottan védett barlang. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarországnak a második legmélyebb és a 61. leghosszabb barlangja volt a 245 méteres mélységével és a 250 méteres hosszával. 1988-ban egy jósvafői kutatótábor alkalmával, Juhász Márton által vezetve láttak hozzá a barlang pontosabb eszközökkel és módszerekkel való térképezéséhez, de a megkezdett munkát csak 1992-ben fejezték be a BEAC kutatói. Ők mászták ki a barlang eddig ismert, összes mellékaknáját is, és az általuk mért 236 méter tekinthető a hivatalos mélységnek. A mérés pontosabbá tételével hazánknak a második legmélyebb barlangja lett, az István-lápai-barlang után.

Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben publikálva lettek az 1927-ben, az 1929-ben, az 1936-ban közölt és az 1960. évi felmérésen alapuló barlangtérképek, valamint az 1970-ben közölt barlangtérkép-vázlat, az 1976-ban közölt barlangtérképek és a kiadványban az Alsó-hegy fennsíkjának a magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye, valamint több adattal együtt, fel van tüntetve 36 darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett, 1994. december 27-e és 1995. január 1-je között tartott, nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt. Az Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Nyerges Attilának az 1997-es szakdolgozatában van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének a barlangjairól, amelyen a 236 méter mély Vecsembükki-zsomboly a legmélyebb. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt.

A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben részletesen le van írva és a leírásban az olvasható, hogy 521,5 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, 900 méter hosszú, 236 méter függőleges kiterjedésű és 14×28 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 522 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata és 900 méter hosszú, 236 méter mély, Magyarországnak a második legmélyebb barlangja, valamint a 83 méteres aknája a legnagyobb, egybefüggő akna az országban. 1911-ben Jordán Viktor 35 méterig ereszkedett a zsombolyban és 1927-ben Kessler Hubert a társaival 91 méter mélységig járta be. A 2006. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2008. szeptember 27-én megrendezett, XV. Lakatos Kupa kiadványában 236 méter mély és 900 méter hosszú barlangként szerepel. A verseny egyik lehetséges érintőpontja volt. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett, 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2017 novemberében megjelent „Földalatti Magyarország Naptár 2018” júliusi oldalán a barlang egyik részlete látható. A fényképet Ambrus Gergely készítette.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bekey Imre Gábor: A Vecsembükki zsombolyok. Turista Közlöny, 1914. (21. évf.) 3. sz. 34–38. old.
  • Eugenio Boegan: Grotte dell'Ungheria. (Magyarország barlangjai.) Le Grotte d'Italia. 1929. 3. sz. 143–144. old.
  • Cholnoky Jenő: Hegyek – völgyek. Budapest, 1940.
  • Gaál István: Szép magyar tájak. Budapest, 1944. 247. old.
  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Kessler Hubert: Barlangok mélyén. Búvár, 1935. (1. évf.) 92–97. old.
  • Klingenfuss, B.: Bódvaszilas 1973. Höhlenpost, 1976. 11. évf. 33. sz. 4–14. old.
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Kunkovács L.: Expedíció a mélységbe. Képes Újság, 1970. (11. évf.) 39. sz. 15–17. old.
  • Markó István: 130 m mély zsombolyt tártak fel... Sí és Hegymászósport, 1944. (1. évf.) 3. sz. 3–4. old.
  • Markó István: 130 m mély zsombolyt tártak fel... Turista Értesítő, 1944. 9. (19. évf.) 71. old.
  • Traser György: Springtails of the Aggtelek National Park (Hexapoda: Collembola). In: Mahunka Sándor szerk.: The fauna of the Aggtelek National Park. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1999. 49–59. old.
  • VITUKI: Az északi határmenti karsztterületek vízföldtani vizsgálata a csehszlovák féllel közösen. Témabeszámoló, 1973–1976.
  • Vojiř, V.: Zpráva o stavu speleologického prúzkumu Dolného Vrchu v Jihoslovenskémkrasu, okres Rožnava, k srpnu 1966. Geobuch, 1966. Speleologicky Klub Praha.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.
  • –: Kessler Hubert... igen értékes munkát végzett a közelmúltban Aggtelek környékén. Budai Hírlap, 1933. augusztus 26.

További információk[szerkesztés]