Lovas (település)

Lovas

Lovas címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Közép-Dunántúl

Megye

Veszprém

Kistérség 2012-ig

Balatonfüredi

Jogállás

község

Polgármester

Ferenczy Gáborné^[1]

Irányítószám

8228

Körzethívószám

87

Népesség

Teljes népesség

440 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

74,07 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

5,94 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Lovas

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 46,99256°, k. h. 17,95925°

Lovas

Pozíció Veszprém megye térképén

é. sz. 46,99256°, k. h. 17,95925°

Lovas weboldala

Lovas község Veszprém megyében, a Balatonfüredi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés]

Lovas a Balaton északi partján, a Királykút völgyének kapujában fekszik. Közvetlen szomszédai Paloznak, Felsőörs és Alsóörs. Nyugaton az Öreghegy és a Kishegy szőlőskertjei övezik. A két hegy között folyik a Lovasi-séd, amelynek vize évszázadokon keresztül több malomnak nyújtott energiát. Ezt a részt ma is Malomvölgynek nevezik. A község területén murvabányászat közben a régészek őskőkori festékbányát találtak, amelyet ez emberiség történetének egyik legősibb festékbányájának tartanak.

Története[szerkesztés]

Lovas Magyarország nyugati felén, a Balatontól északkeletre fekvő, alig 400 lelkes község, amely a Balatonfüred-csopaki borvidékhez tartozik. A település 1951-ben vált világszerte ismertté. Ekkor fedezték fel a község határában a Kr. e. 30-40 ezer évvel ezelőtt működő festékbányát. Az őskori telepen mintegy 100 csonteszközt, s több kőeszközt találtak. Az ősember a kultikus célra használt vörös festékkel kiterjedt kereskedést folytathatott. Az őskortól lakott vidékre 900 után telepednek le a magyarok, akiknek életét az első oklevélig (1290) a régészeti leletekből ismerjük meg. A szőlőműveléssel, halászattal, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó lakosok a XIII. században kőtemplomot építettek, amelyet 1754-ben barokk stílusban átépítettek. A község életét a XIII. század végétől az 1945-ig, a nagybirtokok felszámolásáig a veszprémi káptalan határozta meg. A jobbágyok 1848-ban felszabadultak a földesúri függés alól, s föltulajdonosokká váltak. A község népe a XVII. században a református hitre tért át. A XVIII. Században a káptalan egy részüket visszatérítette a katolikus hitre, s 1753-ban nekik adta a templomot és a parókiát. A lovasi katolikus egyház a paloznaki plébánia filiája lett. A reformátusok 1858-ban iskolát, 1910-ben templomot építettek maguknak.1945-ig a református gazdák irányították a község és a hegyközség ( promontorium ) életét. Lovas hagyományos paraszttársadalma 1945 után felbomlott. Az egyéni gazdálkodást 1951-től a termelőszövetkezeti gazdálkodás váltotta fel. A XX. Század második felében a községben városias infrastruktúrát építettek ki, a lakosság többsége az iparban, kereskedelemben és szolgáltatási szférában helyezkedett el. Napjainkban a falusi turizmus jelentősége is megnőtt.

Nevezetességei[szerkesztés]

A község területén murvabányászat közben a régészek őskori festékbányát találtak, amelyet ez emberiség történetének egyik legősibb festékbányájának tartanak.

Szakirodalom és források[szerkesztés]

Vértes László: Őskori bányák Veszprém megyében (Lovas, a legősibb bánya, A sümegi ősbánya) - Veszprém, 1969. - Athenaeum Ny. Bp. 69.0415

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Lovas települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)