Káptalanfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Káptalanfa
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Káptalanfa címere
Káptalanfa címere		 Káptalanfa zászlaja
Káptalanfa zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásSümegi
Jogállásközség
PolgármesterCsordás Gáspár (független)[1]
Irányítószám8471
Körzethívószám87
Népesség
Teljes népesség717 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség23,61 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület33,71 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 03′ 51″, k. h. 17° 20′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 51″, k. h. 17° 20′ 41″
Káptalanfa (Veszprém vármegye)
Káptalanfa
Káptalanfa
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Káptalanfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Káptalanfa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Káptalanfa község Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Fekvése[szerkesztés]

Káptalanfa Veszprém vármegye nyugati részén helyezkedik el. A Kígyós-patak völgyének peremén futó, Devecser és Sümeg között északnyugat-délkeleti irányban húzódó 7324-es út mentén települt község; mindkét várostól közel azonos távolságra, 10-12 kilométerre fekszik. A Bakonyalja és Nyirádi-dombság területéhez tartozik; legközelebbi szomszédai észak felől Nemeshany és Bodorfa, dél felől Gyepükaján.

Története[szerkesztés]

A középkori falu azonosítását egyszerűvé teszi a máig használt Sárosfői major elnevezés. A község keleti végétől mezei út vezet a sárosfői majorhoz, amely a község római katolikus templomától kb. 5 km-re fekszik délkeletre. A falut az első ismert írott források 1252-ben említik, amikor a csatári konvent és a fehérvári káptalan elhatárolták itteni birtokaikat.

A Szentimrefalvára vezető út mellett, a falu szélső házától mintegy 1500 méterre nyugatra állt az 1965-ben épült olajüzem. Rövid ideig tartó működését az 1980-as években megszüntették. Az olajüzem után akácokkal szegélyezett dűlőút vezetett Barátfa major épületeihez, melynek környékén kb. 10-20 méteres felületen habarcsos kövek jelzik az egykori Barátfa templomának helyét. A templomromból épült a káptalanfai tanítói lakás. A falu nevének első említése 1397-ből való.

A vármegye vizsgálatot rendelt el a jenői pálosok panasza ügyében mivel a káptalanfalvaiak elhajtották a legelőről a jenői pálosok marháit. Az elsődleges Káptalanfalva névváltozat a magyar káptalan (püspökség mellett működő tanácsadó papi testület) főnévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele. Azzal kapcsolatos, hogy a falu első birtokosa a fehérvári káptalan volt. Az utólag idővel -fa-ra rövidült. Egy oklevél 1367-ben Villa Sarusd néven tünteti fel. Posesie Sarfew alakban fordul elő 1458-ban, amikor Csabbal és Gyepüvel szomszédos. A mellette folyó Sáros, vagy Sárosd, folyótól – a mai Kígyós-pataktól – kapta a régi Sárosd, illetve Sárfő nevet. Később egy másik Sárosd nevű községtől megkülönböztetve kapta a Káptalanfalva, rövidítve a Káptalanfa elnevezést.

Káptalanfa első birtokosa a fehérvári káptalan volt. A törökök 1552-ben elpusztították a községet, amely csak később népesült be ismét. Káptalanfa határa tágas, szántói jól teremtek. 1720-ban a jobbágyok kétnyomásos gazdálkodást folytattak és 1 mag 4 és fél magot hozott. A föld inkább rozs termelésére alkalmas. Legelője mind a saját határában, mind a szomszédos pusztákon (Keszi, Barátfa stb.) bőséges. Káptalanfa népessége 1785-ben 547 fő volt, 1930-ig növekvő, majd ezt követően csökkenő a lakosság száma. 1949-ben még 1180 lakója volt a falunak, 1990-ben már csak 878. A falu a XVIII. század végén 547 lakosú és 68 lakóházból áll. Földesura Esterházy Károly gróf volt.

Az 1990-es rendszerváltás igen alacsony színvonalú "gazdaságot" talált a községben. 1992-ben felújították és bővítették a háziorvosi rendelőt és az ahhoz tartozó, vele egybeépített szolgálati lakást. Ugyancsak 1993-ban elbontották a Sport utca elején volt autóbuszvárót, így szabad bejárat nyílt az újonnan kiépült utcába. Még ugyanabban az évben két új buszvárót építettek a faluban. 1997-ben az ABC áruház és a Zöld Diófa kocsma előtt aszfaltozás történt. Ezzel egy időben készültek el a buszmegálló-öblök. 1997-re teljesen kiépült a Sport utca, amelyet szintén leaszfaltoztattak. 1997-ben korszerűsítették az állatorvosi lakás fűtését és elkezdődött a vastalanító kiépítése (a vezetékes víz tisztítása).

1998-ban elkezdődött a körjegyzőség tetőzetének cseréje, befejeződött a vastalanító építése. Szintén abban az évben foglalkoztak sokat a falu jelképeinek elkészíttetésével, valamint hirdetőtáblák felállításával is. 1999-ben befejeződött a körjegyzőség tetőcseréje, továbbá a templom mögötti utca építése. 2000-ben pedig iskolaépítésre mondhatott magának sikeres pályázatot a község. Közben egy millenniumi emlékművet és emlékparkot készíttetett az önkormányzat a falu központjában. Az új iskola építési munkálatai 2000 decemberében kezdődtek el és 2001 augusztusában a terv szerint át is adták. Az önkormányzat egyik fő feladatának tartja a munkahelyteremtést és a közvilágítás korszerűsítését. Tervezték szennyvízcsatorna építését, a kultúrház felújítását-korszerűsítését, játszótér építését és járdák építését is.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Szakonyi Márton (KDNP káptalanfai csoportja)[3]
  • 1994–1998: Szakonyi Márton (független)[4]
  • 1998–2002: Szakonyi Márton (független)[5]
  • 2002–2006: Szakonyi Márton (független)[6]
  • 2006–2010: Csordás Gáspár (független)[7]
  • 2010–2014: Csordás Gáspár (független)[8]
  • 2014–2019: Csordás Gáspár (független)[9]
  • 2019-től: Csordás Gáspár (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
840
829
790
785
749
717
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 76,2%-a magyarnak, 0,5% németnek, 1,9% cigánynak mondta magát (23,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,8%, református 1,8%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 3,1% (26,8% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

A régi kőhíd
  • A római katolikus templom (18. század közepéről származó műemlék[11])
  • Régi kőhíd, amely a falu címerében is szerepel

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Káptalanfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 9.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Káptalanfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Káptalanfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 29.)
  5. ↑ Káptalanfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  6. ↑ Káptalanfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  7. ↑ Káptalanfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 8.)
  8. ↑ Káptalanfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  9. ↑ Káptalanfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  10. ↑ Káptalanfa Helységnévtár
  11. ↑ A templom a muemlekem.hu oldalon. (Hozzáférés: 2018. október 21.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Káptalanfa&oldid=27072954”