Ugrás a tartalomhoz

Split

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Darinko (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 21., 20:38-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Látnivalók)
A split jelenthet egy Unix parancsot, mely állományokat vág szét több részre.
Split
Split látképe
Split látképe
Split címere
Split címere		 Split zászlaja
Split zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
Jogállásváros
PolgármesterIvo Baldasar (SDP)
Irányítószám21000
Körzethívószám(+385) 021
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség160 577 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület63 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 30′ 36″, k. h. 16° 26′ 24″43.510000°N 16.440000°EKoordináták: é. sz. 43° 30′ 36″, k. h. 16° 26′ 24″43.510000°N 16.440000°E
Split weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Split témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Split (magyarul: Spalató, latinul: Spalatum, olaszul: Spalato) Horvátország második legnagyobb városa Split-Dalmácia megyében, Dalmácia legnagyobb városa, igazgatási és gazdasági központja.

Fekvése

A város Közép-Dalmáciában a Jadro és Žrnovica folyók torkolatánál, a Kaštela-öböl és a Spliti csatorna által határolt félszigeten fekszik. Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Közlekedési csomópont, vasútvonal köti össze Zágrábbal.

Éghajlata

Split átlagos (Marjan, 1971–2000) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)10,411,213,817,222,726,830,029,724,919,914,711,419,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C)5,65,77,810,615,418,921,721,718,014,19,66,713,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)7461636262472645698210291783
Havi napsütéses órák száma1331531862102733063473192461921351302631
Forrás: Croatian Meteorological and Hydrological Service[2][3]


Split extrém (1948–2017) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)17,422,324,327,733,238,138,638,534,227,925,818,638,6
Rekord min. hőmérséklet (°C)−9,0−8,1−6,60,34,89,113,011,28,83,8−4,5−6,3−9,0
Forrás: Croatian Meteorological and Hydrological Service[2][3]


Nevének eredete

Neve a görög aszpalathosz (= tüskebokor) főnévből ered, de lehet, hogy illír eredetű, és a latin palatium (= palota) főnévhez igazították hozzá, mivel Diocletianus római császár 293 és 305 között palotát emelt a kis halászfaluban, és ide vonult vissza. A város hivatalos neve 1918-ig az olaszban használatos Spalato maradt, ezt követően vezették be a ma ismert szláv változatot: Split.

Története

Ókor

Lásd még: Diocletianus palotája

A város helyén eredetileg görög kolónia volt, majd római uralom alá került. A település első lakója Diocletianus császár volt, aki 293-ban palotát épített a barátságos tengeröbölhöz. Lemondása után ide vonult vissza és itt, ebben a 38700 négyzetméteres (180 x 215 méteres) luxuspalotában töltötte élete utolsó éveit. A népvándorlás során a 7. században a közeli Salona lakossága a hódítók elől a palota biztonságos falai közé menekült.

Középkor

A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a 10. században kezdték el építeni a bencés rendhez tartozó monostort, amelyet a vértanú Szent István tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. Split városa 1105-ben magyar uralom alá került, amikor Kálmán király hadjárata során, katonai beavatkozás nélkül diplomáciai úton megegyezett a várossal. Split elfogadta a magyar uralmat, az uralkodó esküt tett a város előtti gyűlésen Split szabadságainak a megtartásáról, majd pedig a város polgárai esküdtek hűséget a magyar uralkodónak. Ezt követően Kálmán ünnepélyes bevonulást (adventus) tartott Splitben, amelyekhez hasonlóra került sor más dalmáciai városokban az 1105. évi hadjárat során.[4] kölcsönös eskütételt követőebevonult a városba. Könyves Kálmán halálát követően, 1116-ban Velence foglalta el a várost. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben újra Velencéé lett, egészen 1136-ig, amikor II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. 1167-ben Bizánc szerezte meg a III. István magyar királlyal folytatott harcok során. Miután Manuel bizánci császár elhunyt, 1180-ban III. Béla magyar uralkodó visszafoglalta a korábban magyar fennhatóság alatt lévő dalmáciai területeket.[5] 1200 körül a város érseke Imre király korábbi nevelője, Perugiai Bernát lett. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1242-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai, Katalin és Margit.[4] Az Árpád-korban Split fontos szerepet töltött be a magyar uralkodók számára. Ez a város volt Dalmácia egyházi központja, a magyar királyok számára pedig fontos volt, hogy a város egyházi és világi életében is vezető szerepet betöltő érsek magyar származású, vagy a magyar királyhoz közel álló személy legyen. 1113 és 1294 között néhány kivételtől ez meg is valósult. Ezeknek a magyar kötődésű érsekeknek sorát Manasses nyitotta (1113-1116), őt követte Gaudius (1136-1158), Absalom (1159–1161), Lombardiai Péter (1161-1166), Kán nembeli Péter (1185-1190), Péter korábbi pannonhalmi apát (1191-1196), Perugiai Bernát (1200–1217), Guncel (1219-1242), István választott érsek és zágrábi püspök (1242–1243), Csák nembeli Ugrin (1244-1248), Rogerius (1249–1266), Buzád nembeli János (1266–1294).[6]

1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került.

A 19-20. században

1805 - 1813 között Dalmácia és ezzel együtt Split is Napóleon uralma alá került. Ezt az uralmat ma egy utca a Marmontova utca őrzi. 1813-ban a Habsburg Birodalom része lett, azonban a városban erős belső konfliktus volt az olaszok és nem olaszok között.

1912-ben megépítették a vasutat, így Dalmácia összeköttetésbe került Horvátországgal.

A Monarchia felbomlásával a független Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben olasz megszállás alá került, de 1943-ban az olasz kapitulációval megszűnt az olasz uralom is. 1979-ben az UNESCO a belvárost a világörökség részévé nyilvánította.

Lakosság

A 2011-es népszámlálás szerint a város lakossága 178.102 fő volt, ebből 96,24% horvát, 1,42% szerb, 0,37% bosnyák és 1,97% egyéb nemzetiségű volt, köztük montenegróiak, macedónok, albánok, szlovének, olaszok és magyarok. A népszámláláskor a város lakosságából 108-an vallották magukat magyarnak (0,06%). A népszámláláskor a város lakosságának 98,27%-a horvát anyanyelvűnek vallotta magát.

Vallási szempontból a lakosság túlnyomó többsége római katolikusnak vallotta magát (86,15%), emellett jelentős felekezetnek számítanak az ortodox keresztények (1,18%), a protestánsok (0,2%), a muszlimok (0,54%). A fentiek mellett egyéb keresztény vallások, a zsidó vallás és különböző keleti vallások voltak még jelen a városban. A lakosság 1,61%-a agnosztikusnak, míg 6,56%-a ateistának vallotta magát.[7]

Politika

A város központja

Konzulátusok

Látnivalók

A székesegyház híres harangtornya
  • Az egykori Diocletianus-palota falai között található a tulajdonképpeni óváros.
  • A Szent Doimus székesegyház 13. századi, eredetileg Diocletianus mauzóleuma volt.
  • A Papalić-palota 15. századi, a város legjelentősebb gótikus emléke. Ma a városi múzeum van benne.
  • Az Agubio-palota.
  • A Cindro-palota, a város legszebb barokk épülete.
  • A Szentháromság templom és a reneszánsz kolostor a város patrícius családjainak síremlékével.
  • A püspöki palota neoreneszánsz stílusú.
  • A Szent Arnir-kápolna, Juraj Dalmatinac alkotása.
  • A Miasszonyunk templom barokk oltárral, 11. századi bizánci ikonnal és Mengello 1412-ben készített freskóival.
  • A Szent Ferenc templom és kolostor a 13. századból.
  • A Gripe erőd 17. század.
    Bővebben: Gripe-erőd
  • 2011-ben Željko Kerum akkori polgármester, az ország egyik leggazdagabb embere bejelentette, hogy 39 méter magas Krisztus-szobrot állítanak a város fölött magasodó Marjan-dombon. Elkészítésének és felállításának költségeit magánvagyonából fizeti. A heves tiltakozás hatására elállt tervétől; a szobor nem készült el.[8]

Múzeumok

Római falak Splitben
Mestrovic Galéria parkja

Templomok

Római katolikus templomok

A városban 20 római katolikus templom van:

Szt. Doimus Szt. Péter-apostol Mária szűzi anyasága - Brda
Szt. Rok - Manuš Segítő Szűz Mária - Kman Szűz Mária "od Zdravlja" - Dobri
Szt. Pál - Pujanke Szűz Mária "od Milosrđa" - Žnjan Szűz Mária "od Ružarija" - Lučac
Szt. Megváltó - Mejaši Szt. István - Meje Gospe od Pojišana - Pojišan
Szentháromság - Poljud Szűz Mária "od Pohođenja" - Špinut Szent család - Sukoišan
Fatima asszonyai - Škrape Szt. kereszt - Veli Varoš Jézus szíve - Visoka
Szt. Lipót Bogdan Mandić - Sirobuja Szt. András apostol - Sućidar Szt. József - Mertojak
Szt. Keresztelő János - Trstenik Sz. Máté - Ravne njive Szt. Márk - Neslanovac
Szt. Lukács evangélista - Kocunar Szt. Mihály arkangyal - Šine, Kamen

Protestáns templomok

Közlekedés

Vasútállomása

Split fontos közlekedési csomópont. Dalmácia hajóközlekedésének egyik központja, Anconával és Pescarával közvetlen nemzetközi hajójárat köti össze, amelyen három hajótársaság a SNAV, a Jadrolinija és a Blueline Ferry üzemeltet járatokat. Emellett menetrend szerinti hajójárat köti össze a főbb tengerparti városok közül Dubrovnikkal, Trogirral, Fiuméval, és a közép-dalmáciai szigetekkel: Brač, Hvar, Šolta, Korčula de távolabb Vis és Lastovo úticélok felé is. Repülőtere 20 kilométerre nyugatra Trogir mellett fekszik, és nemzetközi járatokat fogadását szolgálja. Splitben végződik a Dalmáciai vasútvonal déli ága, amelynek részeként 1874 és 1877 között Siverić és Split viszonylatban a vasút kiépült. 1888-ban átadták a Knin - Siverić közötti szakaszt. A Lika vasútvonal a Szerb-Horvát Királyság idején 1925-ben készült el, és csatlakozott a Zágráb felé menő vasúti hálózathoz. Az autóbusz közlekedés egyik központja, menetrend szerinti járatok közlekednek valamennyi fontosabb horvátországi városba.

2006. december 10-én kezdte működését a Spliti Helyiérdekű Vasút 17,8 km-es vonalával és 7 megállójával. Tervezik a vonal meghosszabbítását Trogirig.

2005 júliusában adták át az A1-es autópályán várost elérő szakaszát. A város és az autópálya között a 2x2 sávos autóútként átépített 1-es főút szolgál kapcsolatként. A belvárosi negyedet és a kikötőt 2x2 sávos és 2x3 sávos jól kiépített főútvonalak tárják fel. A történelmi óváros gyalogos zóna része, amelyben az árufeltöltést villamos meghajtású kézikocsikról biztosítják.

Parkolásai rendszere fizető parkolós.

Sport

A splitiek sokszor hangoztatják, hogy Split a legsportosabb város a világon.

Több sportrendezvény is volt a városban: VIII. Mediterrán játékok (1979), úszás és vízilabda Európa-bajnokság (1981) és atlétikai Európa-bajnokság (1990)

Prokurative

Híres emberek

Zenészek, zeneszerzők, énekesek

Festők, szobrászok

Irodalmárok

Színészek, rendezők

Sportolók

Labdarúgók

Kosárlabdázók

Egyéb sportolók

Politikusok

Oktatás

A városban működik a Spliti Egyetem, amelyet 1974-ben alapítottak. Rektora prof. dr. sc. Ivan Pavić, aki a közgazdasági kar dékánja is egyben.

Az egyetemen az alábbi karok működnek:

  • Elektrotechnikai, hajóépítési kar (FESB)
  • Közgazdasági kar
  • Természettudományi-matematikai ismeretek és kinezológiai kar (PMF)
  • Építészeti kar
  • Katolikus Kar
  • Kémiai-technológiai kar
  • Orvostudományi kar
  • Tengerészeti kar
  • Jogi kar
  • Művészeti akadémia
  • Filozófiai kar

Testvérvárosok

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Split című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ a b Split Marjan Climate Normals. Croatian Meteorological and Hydrological Service. (Hozzáférés: 2017)
  3. ↑ a b Mjesečne vrijednosti za Križevci u razdoblju1948−2016 (croatian nyelven). Croatian Meteorological and Hydrological Service. (Hozzáférés: 2017)
  4. ↑ a b Gál Judit: Az Árpád-házi királyok és hercegek ünnepélyes bevonulásai a dalmáciai városokba. In: Micae Mediaevales IV. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest, 2015.
  5. ↑ Makk Ferenc: The Árpáds and the Comneni. Political relations between Hungary and Byzantium in 12th century. Budapest, 2015.
  6. ↑ Gál Judit: "Qui erat gratiosus aput eum" A spliti érsekek szerepe az Árpádok királyságában. In: Magister historiae. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. Budapest 2014.
  7. ↑ A 2011. évi népszámlálás hivatalos adatai: http://www.dzs.hr/default_e.htm
  8. ↑ Kovács M. Dávid: A város szégyene lett a világ legnagyobb Jézus-szobra
  9. ↑ HK Split. [2008. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 15.)

Külső hivatkozások

Commons:Category:Split
A Wikimédia Commons tartalmaz Split témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Split&oldid=23062189”