Csúza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Csúza (Suza)
Crkva, Suza.JPG
Mottó: A falu ahol mindennek lelke van..
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Eszék-Baranya
Község Hercegszöllős
Jogállás falu
Kerületei Börgöngye, Cigánysor, Vízálló
Alapítás éve 1252
Polgármester Járási képviselő - Hordósi Dániel
Irányítószám 31308
Körzethívószám +385(0)31
Testvérvárosok
Lista
Egerág, Isaszeg
Népesség
Teljes népesség 562 fő (2011)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csúza (Horvátország)
Csúza
Csúza
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 46′, k. h. 18° 46′Koordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 18° 46′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csúza témájú médiaállományokat.

Csúza (horvátul Suza) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében, a Drávaszögben.

Fekvése[szerkesztés]

Horvátország délkeleti csücskében, a Drávaszögben, a Duna közelében, a Dráva, a Duna és a mai Magyarország határa között, Pélmonostortól keletre, Vörösmart és Hercegszőlős szomszédságában fekvő település.

Története[szerkesztés]

Az első források már 1252-ben említik Chuza néven, mint lakott települést.

A korai okiratokban ekképpen említették: Chuza (1252), Chusach, Chuza (1266), Chuza (1301, 1307, 1313, 1325, 1334), Chusa (1370, 1381), Chwsa (1443), Chusa (1470)

A település egy része Baranya vármegye területén fekvő bodrogi várbirtok volt.

1252-ben IV. Béla király a birtokot 4 ekényi földdel, szántófölddel, dunai halászattal és egyéb tartozékaival, melyeket öt falu használt közösen a Bor-Kalán nemzetséghez tartozó Pósa fia Nána ispánnak adta és határát is leiratta, és egy 1256-os határjárás szerint mellette még Csaba fia Máté is birtokos volt itt.

1266-ban Nána a szerzett földjét a margitszigeti apácáknak adta, de az 1276 évi pápai megerősítés ezt az adományt már nem tartalmazta.

1301-ben Máté unokája, Csúzai Pál nővérének Venusnak és sógorának Istvánnak, Károly Róbert király familirisának egy telket adott a Szent Mártonról elnevezett templom mellett, a hozzá való szántóföldekkel és a templomban való részesedéssel, valamint részeket Sepse és Márok falukban. Pál később is birtokolt Márokon.

1324-ben a rokon Vékiekkel együtt visszaszerzi a Bor-Kalán nemzetséget illető Csabagátját.

1332-ben papja a pápai tizedjegyzék szerint 1 fertó pápai tizedet fizetett.

1334-ben a falut Nána birtoka (Nanafolua) néven nevezték a fennmaradt oklevelek szerint.

A 14. században Bodolához, s ezzel együtt Valpó várához tartozott.

1403-ban Sepsével, Vörösmarttal és más falvakkal az Órévi család résztulajdonos és birtokos benne.

1554-ben a mohácsi szandzsák török urainak fizette az adót. A császári hadjáratok céljaira szolgáló avariz (kivételes adó) helyett a csúzai hitetlenek fejadót 21 ház után fizettek.

1570-71-ben 23 ház fizetett fejadót 60 akcse összegben, s ez időből fennmaradt az adófizetők névsora is.

A török hódoltság idején sohasem néptelenedett el. Átvészelte a legsanyarúbb időket is. A 17. században ismét csinosnak mondják a falut, amelynek szőlőhegye kitűnő bort adott.

1714-ben a vármegyék uradalmak szerinti leírásában Savoyai Jenő bellyei birtokának tartozéka. A birtok 1697-es megalapításának kezdetétől hosszú időn át ez a hatalmas, az egész Drávaszögre kiterjedő domínium befolyásolta társadalmi-gazdasági fejlődését.

1852-ben kerül sor a jobbágyfelszabadításra. Végleges határa 1855 és 1914 között alakult ki: 860 katasztrális holdról 1719-re nőtt. Ennek a földterületnek a művelése, és a virágzó szőlészet adta meg a népnek a mindennapi kenyerét. 1894-ben 273 holdon termesztettek szőlőt. 1822-ben úgy jellemezték, hogy magyar lakossága van, lakói szántók, szőlők művelésével, halászattal, állattartással könnyítik sorsukat. 1836-ban jegyezték le róla, hogy földje gazdag, bora jó, marhatartása, halászata jövedelmes. 1895-ben 323 háztartást írtak össze.

A dualizmus idején komoly fejlődés volt tapasztalható: egymás után alakultak az egyletek, egyesületek. 1897-ben például a tűzoltók hozták létre szervezetüket. Az iparosok száma is évről évre gyarapodott: 1870-ben a lakosságot 3 kovács, 2 kovácslegény, 1 asztalos, 1 kádár, 1 kádárlegény, 1 szabó, 2 csizmadia és 2 bognár szolgálta. A megtermett gabonát három patakmalom őrölte meg, amelyek csak esőzések idején voltak használhatók. A századforduló táján a középbirtokosok és a kisbirtokosok voltak többségben. A napszámos réteget a lakosság negyed része adta.

Nagy pusztítást okozott 1926-ban az árvíz, amely szinte az egész határt elöntötte.

Jégesőveszélyes zónában fekszik: 1925-ben, 1935-ben, 1941-ben, 1961-ben a jég elverte a határt, és szinte a teljes termést megsemmisítette. A lakosság ragaszkodása a földhöz mindvégig megmaradt: 1981-ben népének 54,3 százaléka, azaz 457 fő alkotta az aktív keresők táborát. A mezőgazdasági aktív keresők száma 261 fő volt.

A falu lakossága a 18. századi első megbízható összeírásoktól kezdődően folyamatosan növekedett. 1910-ben érte el a legmagasabb szintet, ekkor 1262 lakosa volt. Utána lassú apadás kezdődött, amely elsősorban a világháborúnak, a trianoni határrendezésnek volt a következménye. A fogyás nem állt meg, hanem fokozódott. A községnek 1941-ben 1209 lakosa van, 1971-ben 963 és 1991-ben már csak 792 személy él Csúzán. A legutolsó honvédő háború is hozzájárult a lakosság fogyásához, a 2001-ben végzett népszámlálás szerint már csak 696 lélek él a faluban. Csúza ma Eszék Baranya megye része. Horvát neve Suza, amelynek jelentése könny. Ez a forma a magyar névhez hasonló hangzású szóalak meglelésének eredménye.

A falu jellegzetessége a református templom, amelyben még Ács Gedeon, Kossuth Lajos tábori lelkésze is szolgált.

1910-ben 1262 lakosából 1247 magyar volt. Ebből 413 római katolikus, 785 református, 27 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.

A református templom a levegőből

Művelődési élet[szerkesztés]

A községben, két művelődési egyesületének köszönhetően élénk kulturális tevékenység folyik. A csúzai Jókai Mór Kultúregyesület az 1882-ben alapított Csúzai Polgári Olvasóegyletet tekinti elődjének. Alapító-elnöke Ács Gedeon volt. Az egylet épülete nemcsak a könyvtárnak adott otthont, s nemcsak olvasóterem működött benne, hanem itt tartották a bálokat is, és színpaddal is rendelkezett. A színjátszás igen kedvelt volt a faluban több mint fél évszázadon keresztül. A két háború között a legjelentősebb rendezők Zsilli Dániel tanító, Berta Imréné, a lelkész felesége és Fischer János borbélymester, a világháború után pedig Pasza Rozália volt. A 40-es és 50-es évek fordulóján alakult meg a kultúregyesület, amely a csúzaiak körében akkor legnépszerűbb és legolvasottabb írónk, Jókai Mór nevét vette föl. Pasza Rozália, lelkes amatőrként, néptáncokat is tanított a gyerekeknek és az ifjúságnak. A kóruséneklésnek három korszaka volt Csúzán: az első világháború előtt Tarr Géza tanító, a két háború között Zsilli Dániel, 1983-tól pedig Veres Mária vezetett énekkart. Ez a kórus összeolvadt a vörösmartival, majd a rétfalusi énekkarral, és a Horvátországi Magyarok Szövetségének központi kórusaként szerepelt 1991-ig.

A Jókai Mór Kultúregyesület mindig törődött és együttműködött a könyvtárral is. Könyvkiállításokat és író-olvasó találkozókat szervezett, s az olvasóegylet alapításának centenáriumát kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelte meg. Ma a művelődési egyesületnek három szakosztálya működik rendszeresen: a Hajnalcsillag gyermektánccsoport, a Pódium irodalmi színpad és a Szivárvány rajzszakkör.

A Hajnalcsillag igen népszerű a gyerekek körében, a létszám 25 és 35 között ingadozik. Ők képezik a Csárdás utánpótlását. A csoport vezetője és koreográfusa O. Kettős Zsuzsanna.

A Pódium irodalmi színpad nemzeti és egyéb ünnepeink alkalmával rendezett műsorokban különböző zenés, irodalmi-történelmi összeállításokkal szerepel.

A Csárdás Művelődési Egyesület 1999. május 26-án a csúzai fiatalok kezdeményezésére alakult meg.

A népi hagyományokat is eredményesen ápolja. Évenként megrendezésre kerül Csúzán az „aratóbál" és a lovas felvonulással egybekötött „szüreti bál

Társadalmi szervezetek[szerkesztés]

A nőszervezet 1945-ben alakult meg, azóta szinte folyamatosan működik. Rendszeres anyagi támogatást soha senkitől nem kapott, de az asszonyok szorgalma és leleményessége a falu legerősebb szervezettévé tette.

A háború után 1999-ben a szervezet egyesületként alakult újjá. A megváltozott körülmények között némileg a tevékenysége is megváltozott. Azonban továbbra is nagy figyelmet szentel kirándulások szervezésére, és rendez kiállításokat, bálokat is.

A "Hegyalja" ifjúsági egyesület
A "Hegyalja" ifjúsági egyesület

Az Önkéntes Tűzoltó Testület 1897-ben alakult meg, kezdetben 24 taggal, és a parancsnok Tar Géza lett. Ettől kezdve a tűzoltóság folyamatosan működött, és mindig jelentős társadalmi szerepe volt a falu életében. Különösen Szűcs Ferenc vezetése alatt számos versenyen vettek részt és sokszor a legjobbak között voltak.

Turizmus[szerkesztés]

A faluban több híres étterem is működik. A falu szélén álló "Kovács Csárda" messze földön híres. A falu központjában üzemel a "Piros csizma" vendéglő és panzió ami a falu legrégebbi vendéglátó egysége. Ezen kívül 2015 szeptemberétől kemping is működik a faluban.[2]

A Kovács Csárda belülről

Lakosság[szerkesztés]

A falu lakosainak száma a 2001. évi népszámláláskor 696 fő. A legtöbben 1910-ben lakták, az akkori népszámlálási adatok szerint 1262-en.

2001-ben a falu lakosságának összetétele a következő volt: magyarok 84,1%, horvátok 10,3%, szerbek 1,3%, németek 2,3% és egyéb nemzetiségűek 1,2%.

Piros csizma

Kultúra[szerkesztés]

A településen több szervezet is működik, a melyek a következők: ÖTT (vagy DVD) (Önkéntes tűzoltó testület), Hajnalcsillag tánccsoport, az Ács Gedeon ifjúsági szervezet, Pódium irodalmi és művelődési csoport, Szivárvány rajz csoport, a Nőegylet és természetesen a csúzai Csárdás tánc csoport.

A helyi szervezetek a népi hagyományokat is eredményesen ápolják. Évenként megrendezésre kerül Csúzán az „Aratóbál” és a lovas felvonulással egybekötött „Szüreti és bor napok” ami évről évre egyre sikeresebbre sikeredik.

A faluban működik egy óvoda és egy 4 osztályos általános iskola, a nagyobb gyerekek a szomszéd faluba, Vörösmartra vagy Hercegszöllősre járnak iskolába.

Hitélet[szerkesztés]

A községben református, katolikus és részben pravoszláv vallású emberek élnek együtt.

A református templom római alapokon nyugszik, és a történelem során rendszeresen átalakították, jelenlegi formáját a 19. században érte el. A település katolikus temploma 2007-ben épült, a falu szülöttének Simits József támogatásával.

Testvértelepülés[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]