Farkasfalva (Horvátország)
| Farkasfalva (Forkuševci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Viskolc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31401 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 355 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 105 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 00″, k. h. 18° 29′ 46″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 00″, k. h. 18° 29′ 46″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Farkasfalva (horvátul: Forkuševci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Viskolchoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 27, közúton 32 km-re délnyugatra, Diakovártól 8 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re keletre, Szlavónia középső részén, Viskolc és Semeljci között fekszik.
Története[szerkesztés]
Farkasfalva a középkorban keletkezett. Nevét a magyar Farkas személynévből kapta, mely valószínűleg első birtokosára, vagy lakójára utal. Első írásos említése 1395-ben „Farkasfalua” alakban történt. Ugyanezen a néven említik praediumként 1477-ben is. 1300-ig a johanniták birtoka volt, valkói várjobbágyok lakták. Ezután a Horváti, majd a Garai család birtoka.[2]
A török 1536-ban szállta meg a települést. A török uralom idején lakossága kicserélődött. Utolsó ismert török birtokosa Ali Csajics volt. A török kiűzése után a diakovári püspökség birtoka lett. Az uradalom tisztviselője Szádeczki Imre 8 lakott házat számlált a területén. A 18. század első felében a betelepülések következtében lakossága megkétszereződött. 1758-ban már 18 ház állt itt. Ez a szám lényegében a 19. század elejéig megmaradt.
Az első katonai felmérés térképén „Forkusevcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Forkusevcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Forkusevcze” néven 49 házzal, 276 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] 1870-től a horvát lakosság a közeli nagyobb városokba, Eszékre, Diakovárra, Vinkovciba és Bródba kezdett kitelepülni. A 19. század végén az elvándorolt horvátok helyére főként Bácskából német és magyar lakosság telepedett le.
A településnek 1857-ben 273, 1910-ben 544 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 61%-a horvát, 15%-a német, 2%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 468 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 273 | 309 | 338 | 441 | 513 | 544 | 518 | 548 | 454 | 483 | 524 | 494 | 527 | 525 | 515 | 468 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Római katolikus kápolnája a viskolci Szent Máté plébánia filiája.
Kultúra[szerkesztés]
A KUD „Slavonac” Forkuševci kulturális és művészeti egyesületet 1974-ben alapították. Az egyesületben négy szekció működik: folklór, énekkar, tambura és színjátszó. Történetük során felléptek számos hazai folklórszemlén és fesztiválon, valamint Csehországban, Bulgáriában, Észak-Macedóniában és Olaszországban is.
Oktatás[szerkesztés]
A településen a semeljci „Josip Kozarac” általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport[szerkesztés]
Az NK „Jedinstvo” Forkuševci labdarúgóklubot 1968-ban alapították.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...186. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 64. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
- Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Zlatko Karač: Srednjovjekovne utvrde, gradine i gradišta na području Đakovštine (horvátul)
