Szelce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szelce (Selci Đakovački)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségDiakovár
Jogállás falu
Irányítószám 31415
Körzethívószám (+385) 31
Népesség
Teljes népesség1796 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság111 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szelce (Horvátország)
Szelce
Szelce
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 18′ 30″, k. h. 18° 20′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 30″, k. h. 18° 20′ 45″
SablonWikidataSegítség

Szelce (horvátul: Selci Đakovački) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Diakovárhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Diakovár központjától 4 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Đakovštinán, a Diakovár-Vinkovci síkságon, a Diakovárt Pozsegával összekötő főút mentén, Diakovár és Kondrić között fekszik. Településrészei: Drinkovača, Gajnača, Jarište, Jela, Kuglenova pusta és Vrtlag.

Története[szerkesztés]

A település területe már az őskorban is lakott volt. Területén két jelentős őskori régészeti lelőhely is található. A „Kaznica-Rutak” lelőhely[2] a településtől keletre, közvetlenül Kaznica-patak mellett található. Itt az újkőkorszak korai szakaszához tartozó Starčevo-kultúra és a középső neolitikumhoz tartozó Sopot-Bicske kultúra településének maradványait tárták fel. A „Pajtenica” lelőhelyen[3] a kőrézkori Balaton-Lasinja kultúra településének maradványait találták. A kultúra tagjai elsősorban szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak, ezért településeik meglehetősen gyakran változtak, többnyire magasabb pozíciókba helyezkedtek el vízforrások közelében és gyakran költöztek.[4]

Szelce falu már a középkorban is létezett. Első említése 1324-ben „Zeulche” alakban történt. 1339-ben „Zelyche”, 1422-ben „Zelche”, 1428-ban „Zelcze”, 1467-ben „Zeelcz” néven említik a középkori források. Névna várának tartozéka volt.[5] Neve a szláv „selo” főnév kicsinyítő képzős változata, mely kis falut jelent. A 15. században még egy tucat település volt ezen a területen, ezek közül a középkort csak Szelce és Galsinc élte túl. A többi 1536-ban a török hódítás áldozata lett. A szelcei plébánia a török uralom idején is működött. 1637-ben plébánosa Filip Kamengradanin volt. A török uralom 1687-ig tartott. A török kiűzése után csak 8 ház maradt a településen. A település a diakovári püspökség uradalmának része lett. Plébániája 1710-ig működött, akkor Diakovárhoz csatolták. A legnagyobb fejlődést Mandić és Bakić püspökök idejében érte el. 1758-ban már 51 háza volt 427 lakossal. A fejlődést a 18. század végén pestisjárvány akasztotta meg, így 1803-ban csak 35 ház állt itt 371 lakossal.

Az első katonai felmérés térképén „Szelcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szelcze” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szelcze” néven 142 házzal, 907 katolikus vallású lakossal találjuk.[7] A 19. században bácskai németek és magyarok nagyarányú betelepülése változtatta meg a lakosság etnikai összetételét.

A településnek 1857-ben 774, 1910-ben 1262 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 42%-a horvát, 29%-a német, 23%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német és magyar lakosság menekülésre kényszerült. Helyükre főként Dalmáciából érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1796 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[8][9]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
774 782 720 1.064 1.259 1.262 1.311 1.458 1.566 1.628 1.703 1.930 2.022 2.064 1.985 1.796

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1859-ben épült. A templom egyhajós. Harangtornya a homlokzat előtt áll, a templomba a torony földszintjén kialakított előcsarnokon keresztül lehet bemenni. Piramis alakú toronysisak fedi. A plébániát 1969-ben alapították újra.
  • A település határában található a Mlinac-tó. Ez egy mesterségesen előállított tározó, amelynek teljes felülete 13,60 hektár, átlagos mélysége 3 méter. A Mlinac-tó két kis forrásból és csapadékvízből nyeri vizét. A vízfelület szabálytalan alakú, számos öböl és félsziget tagolja.

Kultúra[szerkesztés]

KUD „Hrvatska čitaonica” kulturális és művészeti egyesületet 1988-ban alapították.

Oktatás[szerkesztés]

A település első iskolája 1857-ben nyílt meg azon a helyen, ahol ma a posta áll. Első tanítói Janko Pikija, Franjo Turković, Franjo Gotlibović és Julka Slaninka voltak. 1903-ban a helyi képviselő testület új iskola építését határozta el. Az építés 1904. tavaszán kezdődött és még abban az évben be is fejeződött.

Sport[szerkesztés]

Az NK Omladinac Selci Đakovački labdarúgóklubot 1947-ben alapították. Mai pályáját 1980-ban avatták fel. A csapat jelenleg a megyei 2. ligában szerepel.

Egyesületek[szerkesztés]

  • DVD Selci Đakovački önkéntes tűzoltóegylet
  • LD Srndać vadásztársaság

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]