Csepin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csepin (Čepin)
A Szentháromság plébániatemplom
A Szentháromság plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségCsepin
Jogállás község
Polgármester Dražen Tonkovac (HSS)
Irányítószám 31431
Körzethívószám (+385) 31
Népesség
Teljes népesség9500 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság92 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csepin (Horvátország)
Csepin
Csepin
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 31′ 30″, k. h. 18° 34′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 30″, k. h. 18° 34′ 30″
Csepin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csepin témájú médiaállományokat.

Csepin (középkori magyar nevén Csapa, horvátul: Čepin, németül: Tschepin) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag a községhez Bekefalva (Beketinci), Csepin, Čepinski Martinci, Csokad (Čokadinci), Livana és Ovčara falvak tartoznak.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 8, közúton 12 km-re délnyugatra, Szlavónia keleti részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszékről Diakovárra menő út és az Eszék-Vrpolje vasútvonal mentén fekszik. Településrészei: Bara Vinogradska, Branjevina-Galovac, Dubrava Čepinska, Gušće Čepinsko, Ječmište, Kudeljara-Rit, Luščić Mala Branjevina, Mala Palača, Mali Pomoćin, Orašje Čepinsko, Orešković Marko, Ovčara Čepinska, Palača-Ciglana, Ugljara, Velika Branjevina, Velika Palača, Veliki Pomoćin és Vladislavci-Stanica.

Története[szerkesztés]

Csepin és vidéke, amint azt a régészeti leletek is bizonyítják már az őskor óta lakott. Az újkőkori települések többsége a Dráva árterületén feküdt, maga Csepin pedig 92-94 méteres magasságban fekszik. Az egyik legkorábban felfedezett lelőhely a falu déli kijáratánál, a főúttól és Ovčarától nyugatra (Tursko groblje, vagy Rozingova pustara) található.[2] Ezen a területen 1997 óta folynak a régészeti ásatások. A leletek többsége az újkőkori Sopot-kultúrához kapcsolható, de találhatók középkori épületek és temető maradványai is. Az itt talált pénzérmék tanúsága szerint a középkori falu a török hódítás során szűnt meg. További nagyobb újkőkori lelőhelyek a településtől északra fekvő „Bare”, az északnyugatra fekvő „Klenje” és a délre fekvő „Selište”. A későbbi őskori tárgyak nagyon ritkák. 1880-ban egy nagyon értékes bronzkori aranylemez került innét a budapesti Nemzeti Múzeumba. A római korból is számos olyan tárgyat találtak Csepin környékén, melyek mezőgazdasági területek központjában álló római villákról tanúskodnak. Ez a terület az ókorban ugyanis a római Mursa város közvetlen közelében helyezkedett el és a városi polgárok földjei részben a mai Csepin területén feküdtek. A térség lakossága is osztozott a város sorsában. A barbár betörések során többször is elpusztították.

A település első írásos említése 1258-ban „Kendchapa” alakban történt IV. Béla király adománylevelében, melyben a valkói várhoz tartozó Kas, Dombró és (Kend) Chapa nevű birtokokat a tatárjárás idején tett szolgálataikért a Kórógyi család őseinek, Keled fia Lászlónak, Fülöpnek és Gergelynek adja.[3] Egy 1290-es oklevél „Chapa” néven említi és ezen a néven szerepel több oklevélben is a 14. és 15. században. A középkorban végig a Kórógyiak birtoka volt és Kórógy várához tartozott, melynek romjai ma is a település határában találhatók. 1392-ben említik piaci és szárazvámját.[3] 1454-ben már városként („oppidum Chapa”) említik.[3] Az 1469-es adóösszeírás szerint Csepin 23 adózó portával és 31 sessioval a kórógyi birtok legnagyobb faluja volt.

A mohácsi csata után került török kézre és a Pozsegai szandzsák része lett. Lakói kálvinista magyarok voltak. A hosszan tartó felszabadító harcokban a 17. század végére elnéptelenedett. Első lakói 1700 körül települtek be. A Rákóczi-szabadságharc idején Dél-Magyarországról és a Drina mellékéről pravoszláv szerbek érkeztek. A település 1751-ig katonai igazgatás alatt állt, majd kamarai birtok volt. 1765-ben Mária Terézia szolgálataiért Adamovich Kapisztrán Jánosnak adományozta, 1770-től az Adamovichok a csepini nemesi előnevet használták. A báró képzett gazdálkodóként rögtön hozzálátott a környező mocsaras területek lecsapolásához. Csatornákat ásatott a Vuka, a Dráva és a Duna irányába, új növényi kultúrákat, lent, kendert és dohányt honosított meg és megteremtette a feltételeket új települések alapításához. A terület fejlesztését unokája Adamovich II. Kapisztrán János folytatta gépek, új növények bevezetésével, cukorgyár alapításával (az első gőzüzemű üzem volt Horvátországban), olajok, szeszes italok előállításával, gőzgépek bevezetésével, a földek folyamatos kiszárításával és új lakosok telepítésével. Az intenzív betelepülés hatására 1828-ban lakossága már 1572 volt.

A Krisztus feltámadása plébániatemplom

Adamovich II. Kapisztrán János örökösei László és Béla, aki zeneszerzőként ismert 1883-ban adósságok miatt kezdték el eladni a birtokot. A század elején épített kastély egy részét Dragutin Mihajlovics vásárolta meg, a birtokok nagyobb része pedig a Reisner, a Kraus, a Schmidt és más családoké lett, akik az új birtokokon felépítették kúriájukat. Ezek a kisebb birtokok nagyrészt 1945-ig léteztek, míg 1918 után a földterület egy részét a mezőgazdasági reformmal osztották fel az új telepesek között. A településnek 1857-ben 2965, 1910-ben 4422 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 31%-a horvát, 28%-a szerb, 18%-a magyar, 15%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Csepinben már viszonylag korán 1941-ben befejeződött a település villamosítása. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 80%-a horvát, 12%-a szerb, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 9500, a községnek összesen 11599 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.965 3.793 2.988 3.166 3.618 4.422 4.353 4.640 5.239 5.161 6.206 6.310 7.286 8.745 9.502 9.500
A Miroslav Krleža elemi iskola

Gazdaság[szerkesztés]

A megyének ez a része Horvátország egyik legnagyobb mezőgazdasági termőterülete, a fő termények a napraforgó, a kukorica és a búza. Az egyik nagyobb munkáltató az növényolajgyár. A gyár fő tevékenysége a nyers és finomított olajok gyártása. A gyár, mely az iparág legnagyobb termelője Horvátországban 1942-ben kezdte meg működését. Abban az időben kapacitása 5000 tonna napraforgó feldolgozása volt évente, finomítói kapacitása pedig évi 1250 tonna volt. 1945-ig magántulajdonban volt, ettől az évtől pedig a PEC Čepin társaság állami tulajdonná vált. 1961-ben az IPK Osijek ipari és mezőgazdasági kombinát része lett, amelyhez ma is tartozik.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Az Adamnović-Mihaljević kastélyt a 19. század első felében építtette az Adamovich család. Egyemeletes klasszicista épület egy nemrégiben kialakított udvari szárnnyal.
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1761 és 1769 között épült későbarokk stílusban. Építtetője akkori kegyura Adamovich I. Kapisztrán János volt. Egyhajós épület sokszögletű szentéllyel, a szentély északi oldalához épített sekrestyével. Piramis alakú toronysisakkal fedett zömök harangtornya a főhomlokzat előtt áll. A csepini plébániát már 1333-ban említi a pápai tizedjegyzék. A török hódítás megszüntette, de 1860-ban újraalapították.
  • A temetőben álló, Krisztus feltámadása plébániatemplomot 1933-ban építették. 1968-ban és 1991-ben bővítették.
  • A harmadik plébániatemplom a Szentlélek tiszteletére van felszentelve, 1979 és 1988 között épült.
Kórógy várának romjai
  • Németderzs és Csepin határán, de már Csepin területén találhatók Kórógy várának romjai. A várat egy római erőd helyén építtette 1250 körül a vidék akkori birtokosa a Gut-Keled nembeli Kórógyi család. Azok közé a várak közé tartozik, melyeket a tatárjárás után IV. Béla rendeletére építettek. 1290-ben „castrum Kourough” néven említik először. 1472-ig a Kórógyi család birtokában volt, majd 1472 és 1474 között Csupor Miklósé, 1474 és 1476 között Pongrác Jánosé, végül 1476-tól 1526-ig a Jaksics családé. A mocsaras talajon tölgyfa cölöpökre építették, amelyeket keresztben fektettek a mocsaras alapzatra. Téglából, kör alaprajzúra épült, átmérője mintegy 40 méter. A falakat sánc és árok övezte. A terület lecsapolását követően a falak kiemelkedve álltak. Az 1988-as felújítás során falait jelentős mértékben visszafalazták, mellyel tömegét jelentősen megnövelték.

Kultúra[szerkesztés]

A Cepin mérete és jelentősége gyorsan megteremtette a gazdag és változatos társadalmi élet feltételeit. Az olvasóterem (Csepini Kulturális Központ könyvtárának elődje) 1897-ben kezdte meg működését. 1908-ban keretei között alakult meg a tánciskola. 1946-ban színjátszó, énekkari és tambura szekciók alakultak. Az önkéntes tűzoltóegyletet 1888-ban alapították. A tűzoltó szerházat 1906-ban építették, a kultúrtermet és a színpadot pedig 1926-ban. Az egyesület 1933-ban filmvetítő berendezést is vásárolt és különféle szórakoztató programokat szervezett.

Csepinben, mint Eszék közelében lévő településen nincs felismerhető hagyománya a folklór szokásoknak vagy a népviseletnek. Ezt a régiót a legkülönbözőbb területekről bevándorolt magyarok, szerbek, szlovákok és horvátok lakták. Emiatt nem volt hagyományos folklór identitás. Csepin kulturális tevékenysége 1937-ben kezdődött a „Horvát Szív” egyesület égisze alatt, második világháború miatt azonban a munka megszakadt. Az 1980-as évek elején megalakult a „Bratstvo” Čepin Kulturális Klub, amely sikeresen működött a honvédő háború kezdetéig. A KUD „Ivan Kapistran Adamović” Čepin kulturális és művészeti egyesületet 2000-ben alapították a régi idők kedvelőinek kezdeményezésére. Alapítása után gyorsan összegyűjtötte tagjait és intenzív tevékenységbe kezdett. Első rendezvénye a „Čepinsko čijalo” kulturális fesztivál volt. 2000 őszétől a községi önkormányzat és az IPK olajgyár támogatásával kerül megrendezésre a „Čepinski suncokreti” nagy kulturális fesztivál. Ennek keretében 2008 óta rendezik meg a „Mali suncokreti” gyermek folklór fesztivált is. Az egyesület ma négy szekcióban működik: felnőtt és gyermek folklórcsoport, tamburazenekar és hímzőcsoport.

A Vladimir Nazor elemi iskola

Oktatás[szerkesztés]

A település első iskolája 1787-ben nyílt meg, de állandó iskolaépület 1899-ig nem volt. Ekkor építették fel az első iskolát négy osztályteremmel és ezt használták 1951-ig. Az iskoláskorú gyermekek számának a második világháború utáni jelentős növekedése miatt ekkor egy további emeletet építettek. 1964-ben a kastély épületében újabb, „Vladimir Nazor” nevét viselő iskolát létesítettek. 1968-ban felépült a „Miroslav Krleža” iskola új épülete, 1984-ben pedig a Vladimnir Nazor iskola költözött új épületbe. Az intézménynek két területi iskolája működik Čepinski Martinci és Briješće településeken.

Sport[szerkesztés]

  • Az NK „Jedinstvo” Čepin labdarúgóklubot 1928-ban még „Slavonac” néven alapították.
  • A „Čepin” ifjúsági kézilabdaklub és a „Jedinstvo” sakk-klub 1973-ban alakult.
  • A „Klas” labdarúgó kézilabdaklubot 1948-ban alapították.
  • 1985-ben sport és rekreációs központ épült a településen.

Egyesületek[szerkesztés]

  • A második világháború után alapították a „Zvečevo” (ma „Čepin”) vadásztársaságot.
  • A „Florentinac” kisállattenyésztő egyesületet 1975-ben alapították „Jedinstvo” néven. Tagjai már számos kiállításon vettek részt.
  • A Népi Technika Társaságát 1964-ben alapították.
  • Manapság több mint ötven civil társadalmi szervezet működik itt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)