Pridvorje (Drenye)
| Pridvorje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Drenye |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31418 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 161 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 01″, k. h. 18° 15′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 01″, k. h. 18° 15′ 50″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pridvorje falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Drenyéhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 39, közúton 54 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 12, közúton 18 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység délkeleti lejtőin, Mandićevac és Drenye között fekszik.
Története[szerkesztés]
A település nevét a ma Mandićevacnak nevezett hegyről kapta, melynek neve korábban Pridvorje volt. Területe a középkorban a garai uradalomhoz tartozott, de írásos forrás nem említi. A török 1536-ban szállta meg ezt a területet. A török uralom idején a diakovári szpáhiluk része volt horvát lakossággal. Utolsó török birtokosa Indi bég volt. A török kiűzése után 12 lakott házat számláltak a településen, mely a diakovári és boszniai püspökség birtoka lett. 1758-ban 19 ház állt itt 183 lakossal. A Krdija-hegység délkeleti lejtőin az erdőktől művelhetővé tett területen először Josip Antun Ćolnić püspök kezdett szőlőt telepíteni a 18. század második felében. A telepítéseket utódja Antun Mandić is folytatta és az ültetvények közelébe újabb szőlőmunkásokat telepített. Az ő tiszteletére nevezték át a Pridvorje hegyet Mandićevacnak. A 19. század elejére a település 31 házában már 317 lakos élt.
Az első katonai felmérés térképén „Pridvorie” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pridvorje” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Pridvorje” néven 62 házzal, 326 katolikus és 31 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A 19. század második felében 1870 és 1890 között Bácskából német és magyar családok települtek be.
A településnek 1857-ben 347, 1910-ben 551 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 48%-a horvát, 30%-a német, 16%-a magyar, 5%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 198 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 347 | 557 | 535 | 411 | 440 | 551 | 468 | 546 | 426 | 401 | 383 | 347 | 304 | 245 | 239 | 198 |
(1857 és 1880 között Mandićevac egy részét is ide számították.)
Gazdaság[szerkesztés]
A helyi gazdaság alapja a szőlő és bortermelés.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Borbála vértanú tiszteletére szentelt római katolikus temploma a drenyei plébánia filiája.
Oktatás[szerkesztés]
A településen drenyei elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Egyesületek[szerkesztés]
DVD Pridvorje önkéntes tűzoltó egyesület.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...531. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 67. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
