Kese
| Kese (Kešinci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Szemelce |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31402 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 648 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 103 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 07″, k. h. 18° 33′ 29″45.352000°N 18.558000°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 07″, k. h. 18° 33′ 29″45.352000°N 18.558000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kese (horvátul: Kešinci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Szemelcéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 24, közúton 30 km-re délre, Diakovártól légvonalban 12, közúton 14 km-re északkeletre, községközpontjától 1 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Diakovári sík északi szélén, a Perić-patak sekély völgyében, Szemelce és Vrbica között fekszik. Mára teljesen összeépült a szomszédos Szemelcével. Településrészei: Berak, Bokorda, Ivoševac, Kudeljara és Štetnerovac.
Története
[szerkesztés]A település egyházát már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is említi „Kesee”, „Keze”, „Kesse” alakban. 1435-ben nemesi névben („Kese”), 1477-ben pedig birtokként („Kesse”) említik. A 15. században részben a Garai család birtoka volt. [2] Nevének alapja a főnévként is ismert magyar „kese” melléknév, melyet nemcsak sárgásfehér szőrű, fakó lovakra, hanem nagyon szőke emberekre is alkalmaztak, ezért személynévként is használatos volt. A török 1536-ban szállta meg ezt a területet, ekkor a lakosság egy része elmenekült. Helyükre a török uralom idején Boszniából pravoszláv vlachok települtek. A falu utolsó török ura Sadik aga volt. A török kiűzése után 1702-ben a faluban 21 ház maradt. A falu a diakovári püspökség birtoka lett. Lakói a szomszédos Szemelcéhez hasonlóan Ogramić püspöktől különféle kiváltságokat, adómentességet kaptak. Ennek fejében hajdúkként a püspök testőrségében kellett szolgálniuk. A kedvező letelepedési feltételeknek köszönhetően gyorsan fejlődött és a 18. század közepére a diakovári püspöki uradalom egyik legnagyobb faluja lett. 1758-ban már 73 ház állt a településen. A hívek nagy száma miatt a püspök 1754-ben a szomszédos Szemelcén plébániát alapított. A fejlődés a 19. század elejére megtorpant, melynek fő oka a kivándorlás és a pestisjárvány volt.
Az első katonai felmérés térképén „Kesincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kessincze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kesincze” néven 97 házzal, 556 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század második felében 1860-tól Bácskából német és magyar családok települtek be. Ezzel a nemzetiségi összetétel lényegesen megváltozott.
A településnek 1857-ben 918, 1910-ben 1183 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a horvát, 41%-a német, 8%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és a magyar lakosságot, a helyükre a háború után az ország különböző részeiről érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 834 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 918 | 901 | 957 | 1.146 | 1.271 | 1.183 | 1.205 | 1.266 | 1.379 | 1.384 | 1.372 | 1.208 | 1.022 | 977 | 895 | 834 |
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a gyümölcs- és szőlőtermesztés.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Rókus és Szent Vid tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1867-ben épült. A szemelcei Kisboldogasszony plébánia filiája. A plébániát 1754-ben alapították.
Kultúra
[szerkesztés]KUD „Kešinci” kulturális és művészeti egyesület.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a szemelcei „Josip Kozarac” elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]- Az NK Kešinci labdarúgóklubot 1949-ben alapították NK Proleter Kešinci néven. Mai nevét az 1988/89-es szezon óta viseli. A csapat a megyei 1. ligában szerepel.
- ŠRU „Crvenkapica” sporthorgász egyesület.
Egyesületek
[szerkesztés]LU „Srndać” vadásztársaság.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...304. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 65. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
