Gazije
| Gazije | |
_-_panoramio.jpg) | |
| A Szentháromság pravoszláv templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Ferencfalva |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31512 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 29 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 208 m |
| Terület | 2,63 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 29′ 24″, k. h. 17° 56′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 29′ 24″, k. h. 17° 56′ 58″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gazije témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gazije (1900-ig Gazje) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Ferencfalvához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 57, közúton 68 km-re nyugatra, Nekcsétől légvonalban 11, közúton 16 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re délnyugatra, a Krndija-hegység északi részén, a Babina Voda-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Gazije a szomszédos Felsőmatucsina faluval együtt valószínűleg a török uralom idején keletkezett, amikor pravoszláv vlachokat telepítettek ide. A település Szlavónia ezen területével együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1702 után boszniai vlachok újabb hulláma érkezett és telepedett le Sušine, Šumeđe, Felsőmatucsina és Gazije területén. 1720 után azonban megkezdődött a vlachok Baranyából történő elvándorlása. 1754-ben felépítették a Szentháromság pravoszláv templomot szerény barokk stílusban.
Az első katonai felmérés térképén „Gazie” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gazje” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gazje” néven 48 házzal, 287 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A 19. század végén Likából horvát családok, a Monarchia más területeiről pedig magyar, német és cseh családok települtek be.
A településnek 1857-ben 249, 1910-ben 536 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a szerb, 20%-a horvát, 13%-a magyar, 7%-a német, 4%-a cseh anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 55%-a szerb, 30%-a horvát, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben 53 lakosa volt. A település lakossága gyors ütemben csökken, már a közeli jöővőben a kihalás fenyegeti. Az egyetlen remény a fennmaradására a természet szépségei iránt érdeklődő turizmus fejlődése.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 249 | 243 | 221 | 345 | 407 | 536 | 366 | 440 | 316 | 282 | 249 | 166 | 116 | 80 | 93 | 53 |
Gazdaság[szerkesztés]
A falut évtizedek óta a kihalás fenyegeti. Az utóbbi években reményt keltő változás a hétvégi házak építése és a természet szerelmeseinek növekvő érdeklődése a természet itteni szépségei iránt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szentháromság tiszteletére szentelt pravoszláv templomát[6] 1754-ben építették barokk stílusban. Egyhajós épület, a hajónál keskenyebb, félköríves záródású szentéllyel és a nyugati homlokzat elé épített harangtoronnyal. A templom azután épült, miután a régi fatemplom 1747-ben egy tűzvészben leégett. A templom a szerény kivitelezésű, barokk szakrális épületek egyike, amelyet historikus építészeti elemekkel és helyi jellegzetességekkel gazdagítottak. Szerényebb építészeti és stiláris értékét a fennmaradt eredeti, sajátságos építészeti elemek növelik.
- A faluban egy öreg hársfa van, amelynek életkora körülbelül 500 év.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...198. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 64. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6326.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község információs portálja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
