Torjánc
| Torjánc (Torjanci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Baranyaszentistván |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31322 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 244 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 88 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 29″, k. h. 18° 21′ 54″45.758000°N 18.365000°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 29″, k. h. 18° 21′ 54″45.758000°N 18.365000°E | |
 | |
Torjánc (horvátul: Torjanci, szerbül: Торјанци) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 32, közúton 45 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 18 km-re nyugatra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén, a magyar határ mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]A település első írásos említését Mátyás király 1481. május 10-én kelt adománylevelében találjuk, melyben a magvaszakadt Maróti Máté macsói bán több Baranya vármegyei birtokát, köztük a „Thornyancz” nevű birtokot Geréb Péternek és Mátyásnak adományozza.[2] 1506-ban Perényi Imre nádor birtokai között találjuk. Valpó várának tartozéka volt.[3] A középkori falu valószínűleg az 1526-os török hadjáratban pusztult el. Az 1591-es török adókönyvben nem szerepel.[4] A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően Boszniából érkezett katolikus sokácokkal telepítették be. A falu a felszabadítás után a dárdai uradalom része lett, bár határának nagy része, mivel ártérre esett, többnyire víz alatt állt. Ez az állapot csak a 19. század elején a Dráva és a Karasica-patak szabályozása után szűnt meg. Az Esterházy, majd a Schaumburg-Lippe család volt a birtokosa. Az itt élők a természeti környezet miatt főként bárányokat, juhokat tenyésztettek, melyek szabadon kószálhattak a nagy kiterjedésű, nyílt legelőkön. A népi magyarázat szerint ebből származik a falu neve is (tor = akol és janje, janjci = bárány, báránykák).
Az első katonai felmérés térképén a település „Torjáncz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Torjancz” néven szerepel.[5]
1857-ben 708, 1910-ben 769 lakosa volt. Baranya vármegye Siklósi járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. Az 1970-es években sokat mentek ki Németországba munkát vállalni. 1991-ben lakosságának 61%-a horvát, 28%-a roma, 3%-a magyar nemzetiségű volt.
A horvátországi háború idején 1991. augusztusában a lakosságnak menekülnie kellett a szerb csapatok elől. A menekültek csak 1997-ben térhettek vissza otthonaikba, ahol rögtön hozzáláttak az újjáépítésnek. A településnek 2011-ben 267 lakosa volt.
A horvátországi háború idején menekültek érkeztek Kásádra Petárdáról és Torjáncból. 2022-ben Kásád polgármestere, Gavallér Istvánné mesélte el az újságírónak, hogy a falubeliek többeket elszállásoltak, azonban mindenki félt, hogy a szerbek átjönnek, és megtámadják a faluban bujkálókat. Többször átlőttek a határon, de nagyobb atrocitás nem történt.[6]
Népessége
[szerkesztés]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 708 | 684 | 668 | 709 | 770 | 769 | 718 | 716 | 711 | 684 | 701 | 608 | 509 | 476 | 317 | 267 |
Gazdaság
[szerkesztés]A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
Nevezetességei
[szerkesztés]A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1850-ben épült, a petárdai Szent Lőrinc plébánia filiája. Orgonáját Angster József pécsi mester építette 1908-ban.
Kultúra
[szerkesztés]A településnek 220 m²-es kultúrháza van.
Oktatás
[szerkesztés]Torjáncon 1860-ban épült meg az első egytantermes iskola. Első tanítója Selig Jakab volt. 1908-ban előírták a második tanteremmel való bővítést, mivel a falu határában lakó 80 cigánycsalád gyermekeit is be kellett fogadnia.[9] A településen ma a pélmonostor-cukorgyári általános iskola területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]NK Graničar Torjanci labdarúgóklub
Híres emberek
[szerkesztés]Torjáncon született 1912. április 8-án Stjepan Sekereš horvát nyelvész, egyetemi tanár.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Diplomatikai levéltár 18482.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása – A Baranya megyei Levéltár évkönyve Pécs, 1979.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...688. o.
- ↑ Amikor legutóbb lőttek a szomszédban: a délszláv háború hagyatéka. szabadeuropa.hu. (Hozzáférés: 2022. március 17.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Ferkov Jakab: A baranyai horvátok közművelődéstörténete a dualizmus korában – doktori értekezés Pécs, 2013.. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 6.)
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község régi weboldala[halott link] (horvátul)
- Općina Petlovac – A Cultroute Projekt kiadványa 2016. Archiválva 2020. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században
