Kishajmás

	Kishajmás
	Szent Kereszt felmagasztalása templom
	; Kishajmás címere
	; Kishajmás címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Baranya
Járás	Hegyháti
Jogállás	község
Polgármester	Buchwald Béla (független)
Irányítószám	7391
Körzethívószám	72
	Népesség
Teljes népesség	159 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	16,16 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	11,76 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Kishajmás Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 12′ 03″, k. h. 18° 04′ 56″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 03″, k. h. 18° 04′ 56″
	Kishajmás Pozíció Baranya vármegye térképén
	Kishajmás weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kishajmás témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Kishajmás (németül: Kleinhaimasch^[3]) község Baranya vármegyében, a Hegyháti járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Zselic északkeleti részén fekszik, Pécstől északnyugatra, Sásdtól délre, Oroszló délnyugati szomszédjában. Különálló településrésze (1979 óta) a korábban önálló Szatina, mely a központjától mintegy 2 kilométerre fekszik észak-északnyugati irányban.

Központján az Oroszló-Szentlőrinc közti 6601-es út halad keresztül, amibe itt torkollik be a Magyarszéktől idáig húzódó 6602-es út. Szatina zsákfalunak tekinthető, csak egy alsóbbrendű, számozatlan önkormányzati úton érhető el a 6601-esről letérve. A hazai vasútvonalak közül a Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal érinti, amelynek egy megállási pontja van itt, Szatina-Kishajmás megállóhely.^[4]

Története[szerkesztés]

Kishajmás és környéke ősidők óta lakott hely volt, erre utal a területén talált római korból származó sírkövek, és középkori temető nyomai.

Kishajmás nevét az oklevelek csak 1542-ben említették először Hagymas néven. A régi falu valószínűleg a török korban elpusztulhatott, erre utalnak a falu határában fellelhető Puszta, Pusztaszentegyház, Pusztahajmás helynevek. A feltevések szerint a közeli Hagymás patak mentén állhatott az ősi falu. A törökök elvonulása után mai helyén települt újra, s mivel először csak egy-két család lakott itt, Kishajmásnak nevezték el.

A 19. század elején néhány német család is letelepedett itt.

1979. január 1-jén hozzácsatolták a kb. 2 km-re északnyugatra lévő Szatina községet.

A faluban az 1990-es évek előtt híres kerámiaüzem működött, amely mára azonban már megszűnt.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

1990–1994: Gyenes-Jónás Gyula (független)^[5]
1994–1998: Nagy László (független)^[6]
1998–2002: Nagy László (független)^[7]
2002–2006: Balogh Angella (független)^[8]
2006–2010: Balogh Angella (független)^[9]
2010–2014: Balogh Angella (független)^[10]
2014–2014: Nagy Gábor (független)^[11]
2015–2019: Nagy László István (független)^[12]
2019-től: Buchwald Béla (független)^[1]

A településen 2015. január 18-án időközi polgármester-választást kellett tartani, mert az előző év októberében megválasztott polgármester nem sokkal később lemondott posztjáról.^[13] A választáson három jelölt indult, akik közül a győztes a szavazatok több mint 80 %-ával nyerte el a tisztséget.^[12]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87%-a magyarnak, 10,6% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,8%, református 5,8%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 13,5% (24% nem nyilatkozott).^[14]

Látnivalók, nevezetességek[szerkesztés]

A Szent Kereszt felmagasztalása nevére szentelt római katolikus temploma 1906-ban épült, bejárata dél felé nyílik, tornya az épület méreteihez képest meglehetősen erőteljes, vaskos kiképzésű, amit jóval karcsúbb gúla alakú toronysisak koronáz meg. A korábban elég rossz állapotú épület a 2000-es évek második felében jelentős, a külső falak mellett a tetőzetet, a toronysisakot és a nyílászárókat is érintő felújításon ment keresztül.^[15]
Kálváriája egy igen meredek hegyoldalban létesült, stációképei a Zsolnay gyárban készült mázas kerámia alkotások. A hegy tetején álló kereszt közelében található a Remény allegorikus szobra, két varkocsos angyalszobor (mindhárom anyaga pirogránit), illetve a sírjában fekvő Krisztus szobra is.^[16] A szobrok alkotója feltehetőleg Kiss György szobrászművész volt, és állítólag a Zsolnay család kérésére rejtették el őket a kishajmásiak; mígnem hálából itt is hagyták, sőt köszönetképp a gyárban készítették el a 14 stáció mázas kerámiakép-sorozatát is. Teljesen azonos kiképzésű szobrok találhatók Máriakéménden és a kőbányai Szent László-templom homlokzatán, így feltehető, hogy a két vidéki településre került angyalszobrok a Kőbányára szánt szobrok másolataiként, gyártási hibás vagy próbapéldányokként készültek.^[17]
Faluházában gazdag kiállítás látható az egykori kishajmási kerámiaüzemben gyártott mázas kerámiatárgyakból.^[18]
Zselici homokkő szurdok - a község határában és környékén, az Északi-Zselic keleti részéhez tartozó területen számos homokkő-kibúvás ismert, és jó néhány kis méretű barlang, sziklafülke is található, melyek a mészkőbarlangoktól eltérően nem karsztosodó kőzetben, hanem a mállékonyabb kőzetrészek elaprózódásával alakultak ki, illetve a keletkezésükben részben emberi beavatkozás is közrejátszott. A terület egyik fő látványossága a homokkő vízmosás, ahol a csapadék- és szivárgó vizek a lazább rétegek lepusztulását követően egymás fölé rétegződött homokkő-padokon keresztül törtek maguknak utat.^[19]