Szent László-templom (Kőbánya)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Szent László-templom
Kőbányai plébániatemplom
Szent László-templom
Szent László-templom
Település Budapest
Építési adatok
Építés éve 1894-1899
Rekonstrukciók évei 1974-1994
Építési stílus eklektikus
szecessziós
Felhasznált anyagok vörös márvány, tégla, pyrogránit épületdíszek, Zsolnay-elemek
Védettség műemlék (1918-1950; 1991 óta)
Tervező Lechner Ödön
Építész(ek) Lechner Ödön
Hasznosítása
Tulajdonos Fővárosi Önkormányzat
Alapadatok
Magassága 83 m
Alaprajz háromhajós
Alapterület 1500 m²
Hosszúsága 50 m
Elhelyezkedése
Szent László-templom (Budapest)
Szent László-templom
Szent László-templom
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 07′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 07′ 58″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent László-templom témájú médiaállományokat.

Kőbánya legismertebb nevezetessége a Szent László téren álló Szent László-templom. Magyarország 26. legmagasabb építménye, azonban az egyházi épületek közül csak az esztergomi bazilika és a Szent István-bazilika előzik meg. Területe alapján a 17. legnagyobb magyarországi templom.[forrás?]

Általános leírása[szerkesztés]

A templom és környezete (Szent László tér)

1893 szeptemberében készítette el Lechner Ödön a végső (ötödik), megvalósult tervet. Tömegében a Barcza-féle neogót arányokat érvényesítette a mester (a templom belső tere 2000 főt képes befogadni, 50 méter hosszú és 23 méter széles, ebből a főhajó 9 m, belső magassága 23 méter). Elrendezése a francia középkori építészetet adja.[1] A templom 1894 és 1899 között épült Lechner Ödön kivitelezésében,[2] eklektikus-szecessziós stílusban: a tervező a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, a perzsa és a magyar népi stílusokat ötvözte, s így született meg egy egységes templom. Az épület északnyugat-délkeleti tengelyben áll, a nagy, hatszögletes harangtorony hangsúlyos, amely a főhomlokzat előtt áll, és földszintjén árkádos előcsarnok a bejárat. Mellette két lépcsőtorony, a homlokzat szélein a harangtoronyhoz hasonló, de jóval alacsonyabb kialakítású, kupolás tornyok, a tetőgerincen pedig az újonnan pótolt huszártorony magasodik. A szentély két oldalán kör alaprajzú tornyok. Számos apró tornyocskát vehetünk számba.

Felhasznált anyagok:

  • vörös márvány
  • 67 variánsú mintázott téglák
  • színes mázas tetőcserepek
  • Zsolnay porcelángyárban készült pirogránit épületdíszek

Róth Miksa alkotásai a bejáratok fölött elhelyezkedő mozaikok. Az előcsarnokban a Feltámadt Krisztus mozaikja, a délnyugati oldalsó bejárat fölött Magyarok Nagyasszonya kép látható felirata: Patrona Hungaria, Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal.

A főtorony árkádjai fölött egy-egy angyal magasodik, a mindhárom alatt, a háromszögű oromzatban egy-egy Istenszem-motívum. A főhajó főpárkányával egy vonalban a tornyon kőbábos erkély helyezkedik el, melynek ajtaja szamárhátíves. A torony hat oldala közül felváltva hármon toronyóra, hármon üvegablak az órapárkányokban. A torony falazata háromszögű oromzatos végződése fölött, nyújtott kupolatest és karcsú lanterna.

1897. augusztus 17-én szentelték fel a keresztet és 1900. június 27-én (László-nap) az egész templomot, azonban már 1899. április 2-án birtokba vehették az épületet a hívők. Az épület a II. világháború alatt súlyos károkat szenvedett, s 1957-ben még a Huszártorony is leégett. 1991-ben kapta vissza műemléki védettségét, s 1994-ben fejeződött be az 1974-ben kezdődött teljes felújítás. A templom jelenleg a Fővárosi Önkormányzat tulajdona. Ma a templom nemzetközileg védett épület besorolást kapott, s szerepel az UNESCO világörökségi várományos listáján, a „Lechner Ödön független premodern építészete” részeként.[3]

A templom belseje[szerkesztés]

A külső cserépdíszek és a templom belsejét díszítő oltárak, szószék és keresztelő kút a Steindl-tanítvány Tandor Ottó műegyetemi tanár tervei alapján készültek el. A belső legdíszesebb, leggazdagabb alkotása a csipkekupolás hangvetőjű szószék, amelyen angyalok és a 12 apostol látható. Szent László főoltára (pirogránit), benne a Szent Lászlót ábrázoló olajfestmény, Roskovich Ignác alkotása 1899-ből; plasztikai díszítését Marhenke Vilmos készítette. A pótolt, Róth Miksa által alkotott, színes üvegablakok: A szószék felőli, evangéliumi oldalon a következő szenteket ábrázolja: Szent József, Nepomuki Szent János, Szent Sára, Szent György, Szent Vince, Szent Anna, a vele átellenes, ambó felőli leckeoldalon Alexandriai Szent Katalin, Krisztus megkeresztelkedése, az Angyali üdvözlet és Szent László van. A kereszthajó délnyugati végfalán a napkeleti bölcsek hódolata, az északnyugatin Szent István királyunk megkeresztelkedése látható. Az eredeti felfestés Scholtz Róbert, a lakatosmunka Jungfer Gyula és Lepter János, a belső szobrászmunka Oppenheimer Ignác alkotása.

A bejáratnál nagy magasságban elhelyezett kórus, rajta a Rieger Ottó által 1899-ben tervezett, 3 manuálos, 34 regiszteres (op. 664) orgona.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az alacsonyabb mellékhajókat támpillérek kötik össze a főhajóval, háromhajós, gádorfalas főhajóval, kereszthajóval és ötszögesen záródó szentéllyel.
  2. Megbízták Lechner Ödönt, mint művezetőt és Szabó Jánost, mint kivitelezőt. Szerződésük szerint a következő évben, 1894-ben el kellett kezdeniük a munkálatokat és a Millenniumra (1895-re) kulcsra készen át kellett adniuk.
  3. Ödön Lechner’s independent pre-modern architecture. UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2017. február 26.)

Források[szerkesztés]

  • Csigó László – Földes Mária: Magyar katolikus templomok. Budapest: Anno. 2000.  
  • Dercsényi Balázs – Hegyi Gábor – Marosi Ernő – Török József: Katolikus templomok Magyarországon. Budapest: Hegyi & TSA. 1991.  
  • Demény Dittel Lajos: A kőbányai Szent László plébániatemplom. Budapest: TKM. 1991.  
  • Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest: (kiadó nélkül). 1990.  
  • Nemes Márta: A kőbányai templom története. Ars Hungarica VIII. 1980.
  • Szent László templom. Kőbánya.hu, 2005. szeptember 1. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 26.)
  • Bajkó Ferenc: Kőbánya, Szent László plébániatemplom. Templom.hu. (Hozzáférés: 2017. február 26.)

További információk[szerkesztés]