Tandor Ottó
| Tandor Ottó | |
| Született | 1852. január 28. Nagykanizsa |
| Elhunyt | 1913. június 12. (61 évesen) Balatonfüred |
| Sírhely | Nagykanizsa |
| Nemzetisége | magyar |
| Iskolái | József Ipartanoda, Berlini Építészeti Akadémia |
| Munkái | |
| Jelentős épületei | Nagyboldogasszony-székesegyház (Kaposvár), Szent László-templom (Kőbánya) Budapest |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tandor Ottó témájú médiaállományokat. | |
Tandor Ottó (Nagykanizsa, 1852. január 28.[1] – Balatonarács[2] [ma Balatonfüred része], 1913. június 12.) építészmérnök, műegyetemi tanár.
Pályafutása[szerkesztés]
Tandor Ferenc és Tóth Anna fiaként született. Képességeit, tudását és munkaerejét már technikus korában felismerte és méltányolta tanára, Steindl Imre. 1880-ban végezte el a Műegyetemet, 1882-ben Steindl maga mellé vette, előbb asszisztense, majd irodavezetője lett. Ebben a minőségben igen hasznos, tevékeny és kiváló munkatársat kapott Tandorban, aki önállóan is végzett Steindl számára tervezéseket, természetesen a mestere elképzelési szerint.
Az Országház pályatervének első vázlatát Tandor készítette, Steindl távollétében, majd annak halála után ő fejezte be. Visszahúzódó, csendes természetű ember volt, aki annál fokozottabb mértékben élt munkájának, hivatásának, amit szeretett és amiben egyre tökéletesedett. Fiatalabb korában főleg templompályázatokon vett részt, a pályázatokon való versenyt általában ideálisan és lankadatlanul kultiválta, egészen addig, amíg rendes tanársága nem kötötte le idejét. Az Iparművészeti Múzeum és az 1896-os millenniumi ünnepségek tervpályázatain díjat nyert. A szűkebb pályázatokra való meghívásoknak azonban egyik esetben sem tett eleget. A budapesti Rózsák téri erzsébetvárosi plébániatemplom pályázatára szintén készített tervet, de a benyújtástól utolsó pillanatban visszatartotta az, hogy mestere, Steindl Imre, szintén pályázott a templomra és elnyerte az első díjat és kiviteli megbízatást. Ehelyett Tandor ugyanezzel a tervvel a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet templompályázatán vett részt és szereplése olyan sikerrel járt, hogy az Egylet aranyéremmel és utazási ösztöndíjjal tüntette ki.
1886-ra tervei szerint épült fel a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyház. Általában bensőséges, ragaszkodó viszony volt közte és mestere, Steindl közt, akinek tanácsára vállalta el a Lechner-féle kőbányai Szent László-templom belső művészi munkáit (1898), bár ezt a megbízást — amiből kifolyólag támadások is érték — vonakodott elvállalni. Utána ritkán vállalt tervezői megbízatásokat, egyrészt emiatt és másrészt mert a Műegyetem rendes tanára lett. Az architektúra csak ún. ideál-tervezések formájában kötötte le, de megbízatásokat nem keresett. Szabadidejét, ami a katedrán kívül maradt számára, műemlék-felvételek, restaurálótervek foglalták el, így restaurálta az ócsai templomot és a nagykanizsai Batthyányak terére egy múzeumot tervezett, környékének históriai stílusban való rendezésével, mintegy szorgalmi feladat gyanánt. 1896. február 6-tól a Műegyetemen a középítéstan nyilvános rendkívüli tanáraként, majd 1897. augusztus 14-étől nyilvános rendes tanáraként alapos tudással, odaadóan végezte feladatát. Az építési szerkezeteket, berendezéseket ismertette és ebben a legmodernebb eredményekre is tekintettel volt. Élete végén javarészt a Balaton környéki műemlékekről készített felvételeket.
A nagykanizsai, Trippamer utcai temető keleti kriptasorában nyugszik (G kriptasor, N/A, N/A, 8).[3]
Ismert épületei[szerkesztés]
- 1886: Nagyboldogasszony-székesegyház, Kaposvár[4]
- 1898: kőbányai Szent László-templom belsőépítészi munkái, Budapest[4]
- 1909: Műegyetem egyik épülete, Budapest[5]
- ?: lakóház, Nagykanizsa, Király utca 29.[5]
Tervben maradt épületek[szerkesztés]
- 1880 k.: Országház, Budapest[6] – ettől függetlenül a végül Steindl Imre tervei szerint felépült Országház építési munkáinak irányítása Steindl 1902-es halála után Tandor vezetésével valósult meg (1902–1904).[7]
- 1891: Iparművészeti Múzeum, Budapest[6][8]
- 1891: plébániatemplom felújítása, Keszthely[5]
- 1891: Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom, Budapest[6][9]
- 1893: az 1896-os millenniumi ünnepségek történelmi főcsoportja, Budapest[6][10]
- ?: Múzeum, Nagykanizsa, Batthyáni-tér[6]
Restaurálási munkák[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nagykanizsai r. k. plébánia keresztelési anyakönyve, 37/1852. folyószám.
- ↑ https://www.kozterkep.hu/alkotok/megtekintes/8733/tandor-otto
- ↑ https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/tandor_otto/
- ↑ a b c Katolikus lexikon, i. m., [1]
- ↑ a b c d Archivált másolat. [2021. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 13.)
- ↑ a b c d e f Lyka, i. m.
- ↑ https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15456.htm
- ↑ Székely, i. m., 31. o.
- ↑ Székely, i. m., 29. o.
- ↑ Székely, i. m., 37. o.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [2]
- Művészet. Szerk.: Lyka Károly. Tizenkettedik évfolyam, 1913. Hetedik szám, p. 281-284.
- Deák-Varga Dénes: Száz éve hunyt el Tandor Ottó építész, a Parlament tervezője Archiválva 2021. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Kanizsa, 2013. dec. 13.
- Székely Márton: Építészeti tervpályázatok Magyarországon 1891–1918 között (doktori értekezés), Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszék, Budapest, 2019