Magyar Mérnök- és Építész-Egylet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1867-1944 között működött a Magyar Királyságban tevékenykedő építészek és műszaki szakemberek érdekvédelmi, tudományos és kulturális szervezeteként. Utódjának tekinthető a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, illetve a Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara.

A szervezet Magyar Mérnök Egyesület néven, 627 taggal alakult meg 1867. május 20-21-én, majd 1872-ben felvette a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nevet. Első elnöke és 19 évig vezetője Hollán Ernő volt, alelnöke Ybl Miklós, titkára Szily Kálmán, aki egyben az újonnan létrehozott hivatalos folyóirat, a Magyar Mérnök-Egyesület Közlönye (1872-től Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye) főszerkesztője is lett.

Az Egylet szakosztályai: mű és középítés, út-, híd- és vasútépítés, vízépítés, bányászat, kohászat, gépészet és gyáripar.

A szervezet székháza Budapesten, a Reáltanoda u. 13-15. szám alatt működött. Itt helyezték el a műszaki könyvtárat, amely többek között Ybl Miklós és Weber Antal építészek hagyatékát foglalta magába.

Az Egylet 1880-81-ben megalapította az egyesületi nagy aranyérmet, 1886-87-ben pedig az ezüstérmet, amelyek a magyar építészet legjelentősebb kitüntetései közé számítottak.

Az Egylet felsőeőri Fábián János (1836-1902) mérnök, alelnök, emlékére 1902-ben a Fábián-díjat alapította.

Források[szerkesztés]

  • Dr. Terplán Zénó – Németh Géza: A Magyar Mérnök-Egyesület Közlönye, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye tartalomjegyzéke és névmutatója. Url: [1] (letöltés ideje: 2012. november 11.)
  • Magyar mérnök- és építész-egylet. Pallas Nagylexikon. Url: [2] (letöltés ideje: 2012. november 11.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]