Lengyel parcella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel parcella
A régi Lengyel katonai parcella és a kereszt
A régi Lengyel katonai parcella és a kereszt
Közigazgatás
OrszágMagyarország
TelepülésBudapest X. kerülete
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 28′ 30″, k. h. 19° 11′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 30″, k. h. 19° 11′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel parcella témájú médiaállományokat.

A Lengyel parcella az Új köztemető 43-as parcellája.[1] Főképp a második világháború idején Magyarországra menekült lengyel polgári és katonai személyek temetkező helye. Itt található az 1939-1944 között Magyarországra menekült lengyelek emlékére állított kereszt is.

Története[szerkesztés]

1939-től, Lengyelország megszállása után több, mint 100 000 lengyel menekült érkezett Magyarországra, egy részük Budapesten talált otthonra. Kőbányán – ahol az Újköztemető is fekszik – már ezt megelőzően is jelentős számú lengyel kisebbség élt, akik saját templomot építettek maguknak a harmincas években.

Az Újköztemető lengyel parcellájában 1940. szeptember 5-én szentelték meg az első 17 lengyel sírt. Az ünnepségen jelen volt a később mártírhalált halt embermentő, Henryk Sławik, és az első budapesti lengyel plébános, Wincenty Danek atya is. Utóbbi 1945. szeptember 17-én szintén itt került örök nyugovóra. A temetőrészben polgári és katonai, valamint nők, férfiak és gyermekek temetésére vegyesen került sor, s évtizedekig ez határozta meg a kegyeleti emlékhely jellegét.

2009-2010 folyamán, Joanna Stempińska távozó és Roman Kowalski új nagykövet idején a parcellát hivatalosan lengyel katonai parcellának minősítették, hasonlóan az egri és győri lengyel parcellákhoz. Ekkor felülvizsgálták az odatemetettek státusát, és a civileket és a katonákat exhumálás után különválasztották. A munkában a Bem Egyesület, az Országos Lengyel Önkormányzat és a lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács (lengyelül: Rada Ochrony Pamięci Walk i Męczeństwa) működött együtt. A munkában részt vett Andrzej Przewoźnik (1963-2010), a Tanács akkori titkára is, aki alig három hónappal később a szmolenszki légi katasztrófa áldozata lett. A katonasírokra új emlékműveket emeltek. A felújított parcella felszentelésére 2010. június 25-én került sor.[2] A parcella közepén álló keresztet is lecserélték. A régebbi, műkőből készült keresztet a polgári elhunytak sírjai mellett állították újra fel a katonai rész mellett.

A parcella a magyarországi lengyelek fontos emlékhelye.[3] Régi szokás szerint a parcellában a kereszt mellett november 1-jén, mindenszentek napján lengyel szentmisét celebrál a Kőbányán működő lengyel nemzetiségi templom plébánosa.

Leírás[szerkesztés]

A régi temetőrészt alacsony, de vastag, fekete színű fémlánccal kerítették be, s terméskőből készült kapun keresztül lehetett belépni a sírokhoz. A síremlékek műköből készültek. Az elhunytak adatai babérkoszorúval övezett bronz emléktáblán voltak olvashatók, amely felett apró, kézzel festett lengyel zászló feküdt.

A felújításkor 108 db katonasírt bontottak le és állítottak fel.[4] Az új síremlékek hasonlatosak a régiekhez, azonban világosszürke gránitból készültek, az elhunytak adatai pedig a kőbe lettek vésve. A korábbival ellentétben a katona sírok monoton rendjét nem töri meg egy-egy polgári síremlék. A földfelszínt a kereszt alakú síremlékek között szintbe hozták és befüvesítették. A kerítéslánc helyébe alacsony kőoszlopok kerültek, ami a katonai részt nyitottá teszik az őt övező polgári rész felé. Továbbra is két kőoszlop jelzi a bejáratot.

A kereszt felirata:

PAMIĘCI
POLSKICH UCHODŹCÓW
CYWILNYCH I WOJSKOWYCH
INTERNOWANYCH
W LATACH 1939-1944
W KRÓLESTWIE WĘGIER
RZĄD RZECZPOSPOLITEJ POLSKIEJ
2009

AZ 1939-1944 KÖZÖTT
MAGYARORSZÁGON
BEFOGADOTT LENGYEL
KATONAI ÉS CIVIL
MENEKÜLTEK
EMLÉKEZETÉRE
A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
2009

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Újköztemető Archiválva 2016. január 25-i dátummal a Wayback Machine-ben btirt.hu
  2. Szent László ünnepségsorozat 2010.. [2016. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 19.)
  3. Buskó András (szerk.): Lengyel emlékhelyek. Budapest, 2003. 104. o. Archiválva 2016. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, wysocki.hu
  4. Városi Tamás: Megújult a lengyel parcella az Újköztemetőben. [2016. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 19.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]