Kőbányai pincerendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőbányai pincerendszer
Kőbánya limestone mine 05.JPG
Település
Hely 1105 Budapest, Bánya u. 37.
(önkormányzati rész bejárata)
Hasznosítása
Felhasználási terület kőbánya, borospince, raktár, gombatermesztés
Tulajdonos Budapest X. kerülete
(147 ezer m²)
Dreher Sörgyárak
(kb. 33 ezer m²)
Alapadatok
Magassága 4-10 m
Alapterület kb. 180 ezer m²
Hosszúsága 32-33 k m
Szélessége 4-10 m
Elhelyezkedése
Kőbányai pincerendszer (Budapest)
Kőbányai pincerendszer
Kőbányai pincerendszer
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 06″, k. h. 19° 08′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 06″, k. h. 19° 08′ 14″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőbányai pincerendszer témájú médiaállományokat.

A kőbányai pincerendszer (vagy ~ alagútrendszer) egy egykori kőbányából kialakított föld alatti tároló és járatrendszer. A kőbányászat fokozatos befejeztével (ami után Kőbánya kapta a nevét) a felszíni bortermelők kezdték borospincének használni, később pedig a kipusztult tőkék helyére ideköltözött sörfőzdék, miközben a remek klímája miatt többféle élelmiszert is itt csíráztattak. Jelenleg kis részben raktárnak használják, illetve gombákat termesztenek benne, míg nagyrészt kihasználatlanul áll. A rendszer nagyobb részben a kőbányai önkormányzat, kisebb részben pedig a Dreher Sörgyárak tulajdonában van.

2008 óta minden évben egyszer, a kőbányai Szent László napok keretében (László névnapja, azaz a június 27-e körüli hétvégén) kizárólag idegenvezető irányította csoportos túrán bárki számára ingyenesen látogatható a Havas (Dreher)-villával egybekötve.

Története[szerkesztés]

A terület első elnevezése, ahol található, „Kőér” volt, ami IV. Béla magyar király egy 1244-ben kelt oklevelében bukkant fel először. A valamikori Pannon-tengerből visszamaradt miocén kori szarmata mészkő, mivel majdhogynem olyan könnyen faragható és fűrészelhető a bányászatkor, mint a kősó, ám fagyálló és a felszínen a nedvesség távozásával tovább szilárdul, hamar Pest város egyik legfontosabb építőanyaga lett. Kiteremelése az 1838-as pesti árvíz után ugrott meg jelentősen.

Kőbánya limestone mine 03.JPG

Budafokhoz hasonlóan a követ a bányajogot kapott földtulajdonosok fejthették ki. A bánya többnyire alig 10-15 méterre van a felszín alatt (legmélyebb pontján is nagyjából 30 méter), a külszíni fejtést a középkorban az Óhegyen folytatott intenzív szőlő- és bortermelés miatt mégis elvetették és inkább a földalatti bányászat mellett döntöttek, amihez az utódok is tartották magukat.

A leendő kőtömböket kisebb bevágásokkal határolták körbe, majd ékekkel hátulról lefeszítették, amikhez széles és mély aknákat vájtak. Emiatt a járatok többsége ma átlagosan 4-6 méter széles és ugyanilyen magas, de akad 10-12 méter széles és 8-10 méter magas ág is.

A járatrendszerek hossza a becslések szerint összesen 32–33 kilométer lehet. Mintegy 180 ezer négyzetméteren terül el és kialakításában nagyrészt fésűs, azaz egy fő járatról ágaznak le jobbra-balra zsákutcák. Nem teljesen összefüggő, de ma már pár kivétellel összekapcsolódnak egymással a föld alatt. Történelmi kezdetük a mai „Éles saroknál” található, ahová a mai Fehér út vezet. A történelmi fő lejárat máig megfigyelhető a Dreher Sörgyárak mellett.

Az itt kitermelt kövekből épült fel többek között a Lánchíd két pilonja, vagy a Margit híd kő elemei, Budán a Citadella, a Mátyás-templom, a Halászbástya, vagy Pesten az Egyetemi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Magyar Állami Operaház épülete, illetve az Andrássy út számos palotája, valamint számtalan bérház, sőt még az 1911-es kecskeméti földrengés után is innét szállították az építőanyagot a kecskeméti református templom újjáépítéséhez is, noha a kitermelés már az 1890-es években gyakorlatilag megszűnt.

A köveket a főváros felé a mai X. kerület történelmi részét az Örs vezér terével összekötő Fehér úton szállították többnyire, amiről úgy tartják, hogy a folyton szálló, illetve az útra telepedő fehér mészkőpor után kaphatta a nevét.

Feljárat a már nem használt víztározóhoz

Az 1890-es években a bányákban a termelés gyakorlatilag megszűnt, a kiterjedt járatrendszer azonban nem sokáig maradt kihasználatlanul; már a 18. században is használták borospincének az ekkoriban szinte az egész Óhegyet és Újhegyet beborító szőlőművelők, amit fokozatosan vettek teljesen birtokba, ahogy a bányászok haladtak tovább. A szőlőtőkék később áldozatul estek a 19. század második harmadában pusztító nagy filoxériajárványnak; az egykori borvidékre itt ma már csak a csősztorony emlékeztet. Ekkoriban már volt sörtermelés is a környéken, 1844-ben egy bizonyos Schmiedt Péter nyitotta meg az egyik pincében saját serfőzdéjét.

A Schmiedt vállalkozásából kinőtt kis üzemet 1862-ben vásárolta meg Dreher Antal, aki Dreher Sörgyárak néven óriási gyárrá fejlesztette. Dreher a járatokat raktárnak használta, ahogy a többi ide települt sörgyártó (Első Magyar Részvényserfőzde, Fővárosi Serfőző Rt, stb.) is, akiket Dreher fokozatosan vásárolt fel az idők során.

A kiváló klímájú pincék kiváló minőségű sört érleltek a következő évtizedekben. A második világháború során a teherautókkal is könnyen járható járatokban repülőgépmotor-összeszerelő üzem működött, majd a harcok után mint oly sok mindent, a sörfőzdékkel együtt a járatokat is államosították. A szocializmus évtizedeiben ugyanarra a jellemző sorsra jutott, mint a többi „népi tulajdon” java, azaz karbantartás híján állaga rövid idő alatt leromlott, egyes járatai vagy beomlottak, vagy a talajvíz részben, vagy egészen ellepte őket.

Kijárat a Havas-villa hátsó kertjébe

A rendszerváltás után újra magánkézbe került Dreher gyár újra foglalkozni kezdett a karbantartással, ám a hatalmas kiterjedésű egykori bányának ma már csak töredékét használják, gyakorlatilag csak az üzem alatti részt, de már azt sem teljes mértékben.

Először 2007-ben, a Budapesti Őszi Fesztivál keretében, korlátozott számú résztvevővel nyitották meg az érdeklődők előtt, majd 2008-tól kezdve a kőbányai önkormányzat a minden évben László névnapja (június 27-e) körüli hétvégén megrendezett Szent László napok keretében a már régóta elhagyatott és lepusztult Havas (Dreher)-villával (ami az alapító Dreher Antaltól kezdve a Dreher Sörgyárak mindenkori igazgatójának otthona volt sokáig) egybekötve ingyenes csoportos túravezetés keretében bárki számára bejárhatóvá tette a pincék egy részét, illetve a Havas- (avagy Dreher-) villát. A csoportokat túravezetők irányítják (egy a pincében, egy a villában), akik egyúttal a pincerendszer, illetve a villa történetét is elmondják, bemutatják.

Távlati hasznosítására az elmúlt évtizedekben sok ötlet felvetődött, amik közül talán egy esetleges barlangvasút megépítése lehet a legérdekesebb. Járatai egy részében az állandó, kiváló klímát kihasználva ma gombatermesztés folyik, de legnagyobbrészt üresen várják sorsukat.

2010 óta „Underworld kupa” néven minden augusztusban biciklisversenyt is rendeznek itt.

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz kőbányai pincerendszer témájú médiaállományokat.