Kőbányai pincerendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kőbányai pincerendszer
Kőbánya limestone mine 05.JPG
Település
Hely 1105 Budapest, Bánya u. 37.
(önkormányzati rész bejárata)
Hasznosítása
Felhasználási terület kőbánya, borospince, raktár, gombatermesztés
Tulajdonos Budapest X. kerülete
(147 ezer m²)
Dreher Sörgyárak
(kb. 33 ezer m²)
Alapadatok
Magassága4-10 m
Alapterületkb. 180 ezer m²
Hosszúsága32-33 k m
Szélessége4-10 m
Elhelyezkedése
Kőbányai pincerendszer (Budapest)
Kőbányai pincerendszer
Kőbányai pincerendszer
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 06″, k. h. 19° 08′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 06″, k. h. 19° 08′ 14″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőbányai pincerendszer témájú médiaállományokat.

A kőbányai pincerendszer (vagy ~ alagútrendszer) több egykori kőbányából (ami után Kőbánya kapta a nevét) kialakított föld alatti tároló és járatrendszer. A feleslegessé váló pincerészeket a felszíni bortermelők borospincének, a borkereskedők távoli vidékek borainak tárolására, az idetelepített sörfőzdék az árpa csíráztatására használták, miközben a remek klímája miatt hatalmas mennyiségű jeget és többféle élelmiszert is itt tároltak. Egyes részeiben laktak, bűnözők alkalmanként bújóhelyként használták. A II. világháborúban óvóhelyként hasznosították, benne katonai vezetési pontot építettek ki, gépeket, fontos irattárakat beraktározva próbálták azokat a háború pusztításától megmenteni. A bombázások miatt ide menekítették a magyar repülőgépgyártás egy részét. Jelenleg a bortárolás már elenyésző, kis részben raktárnak használják, illetve gombákat termesztenek benne, míg nagyrészt (mint mindig is) kihasználatlanul áll. A rendszer nagyobb részben a kőbányai önkormányzat, kisebb részben a Dreher Sörgyárak és számos résztulajdonos birtokában van.

2008 óta minden évben kétszer, a kőbányai Szent László napok (László névnapja, azaz a június 27-e körüli hétvégén), illetve a Kulturális Örökség Napjain (KÖN)évente meghírdetett szeptemberi időpontban, kizárólag idegenvezető irányította csoportos túrán bárki számára ingyenesen látogatható a Havas (Dreher)-villával egybekötve.

Története[szerkesztés]

A terület első elnevezése, ahol található, „Kőér” volt, ami IV. Béla magyar király egy 1244-ben kelt oklevelében bukkant fel először. A valamikori Pannon-tengerből visszamaradt miocén kori szarmata mészkő, mivel majdhogynem olyan könnyen faragható és fűrészelhető a bányászatkor, mint a kősó, ám fagyálló és a felszínen a nedvesség távozásával tovább szilárdul, hamar Pest város egyik legfontosabb építőanyaga lett. Kiteremelése az 1838-as pesti árvíz után ugrott meg jelentősen.

A pincerendszer folyosója

Budafokhoz hasonlóan a követ a bányajogot kapott földtulajdonosok fejthették ki. A bánya többnyire alig 10-15 méterre van a felszín alatt (legmélyebb pontján is nagyjából 30 méter), a kezdeti külszíni fejtést az Óhegyen folytatott intenzív szőlőtermesztés és bortermelés miatt elvetették és inkább a földalatti bányászat mellett döntöttek, amihez az utódok is tartották magukat.

A leendő kőtömböket kisebb bevágásokkal határolták körbe, majd ékekkel hátulról lefeszítették, amikhez széles és mély aknákat vájtak. Emiatt a járatok többsége ma átlagosan 4-6 méter széles és ugyanilyen magas, de akad 10-12 méter széles és 8-10 méter magas ág is.

A járatrendszerek hossza a becslések szerint összesen 32–33 kilométer lehet.[1][2] Mintegy 180 ezer négyzetméteren terül el és kialakításában nagyrészt fésűs, azaz egy fő járatról ágaznak le jobbra-balra a zsákutcák. Nem teljesen összefüggő, de ma már pár kivétellel összekapcsolódnak egymással a föld alatt. Történelmi kezdetük a mai „Éles saroknál” található, ahová a mai Fehér út vezet. A történelmi fő lejárat máig megfigyelhető a Dreher Sörgyárak mellett.

Az itt kitermelt kövekből épült fel - többek között- a pesti városfal, a török megszállás alatt a kecskeméti református templom, a XVIII. század elején az Invalidusok háza, a Lánchíd két pilonja, vagy a Margit híd kő elemei, Budán a Citadella, a Mátyás-templom, a Halászbástya, vagy Pesten az Egyetemi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Magyar Állami Operaház épülete, illetve az Andrássy út számos palotája, valamint számtalan bérház,.

A köveket a főváros felé a mai X. kerület történelmi részét az Örs vezér terével összekötő Fehér úton szállították többnyire, amiről úgy tartják, hogy a folyton szálló, illetve az útra telepedő fehér mészkőpor után kaphatta a nevét.

Feljárat a már nem használt víztározóhoz

Az 1890-es években a bányákban a termelés gyakorlatilag megszűnt, a kiterjedt járatrendszer azonban nem sokáig maradt kihasználatlanul; már a 18. században is használták borospincének az ekkoriban szinte az egész Óhegyet és Újhegyet beborító szőlőművelők, amit fokozatosan vettek teljesen birtokba, ahogy a bányászok haladtak tovább. A szőlőtőkék később áldozatul estek a 19. század második harmadában az ipar terjedésének, ezt a folyamatot meggyorsította az ekkor pusztító nagy filoxériajárvány; az egykori borvidékre a szőlőfürtös feszület, a csősztorony és néhány lusthaus, présház emlékeztet. Ekkoriban már volt sörtermelés is a környéken, 1844-ben egy bizonyos Schmiedt Péter nyitotta meg az egyik pincében saját serfőzdéjét.

A Schmiedt vállalkozásából kinőtt kis üzemet 1862-ben vásárolta meg Dreher Antal, aki Dreher Sörgyárak néven óriási gyárrá fejlesztette. Dreher a járatokat raktárnak használta, ahogy a többi ide települt sörgyártó (Első Magyar Részvényserfőzde, Fővárosi Serfőző Rt, stb.) is, akiket Dreher fokozatosan vásárolt fel az idők során.

A kiváló klímájú pincék kiváló minőségű sört érleltek a következő évtizedekben. A második világháború során a teherautókkal is könnyen járható járatokban repülőgépmotor-összeszerelő üzem működött, majd a harcok után mint oly sok mindent, a sörfőzdékkel együtt a járatokat is államosították.

Kijárat a Havas-villa hátsó kertjébe

A rendszerváltás után újra magánkézbe került Dreher gyár újra foglalkozni kezdett a karbantartással, ám a hatalmas kiterjedésű egykori bányának ma már csak töredékét használják, gyakorlatilag csak az üzem alatti részt, de már azt sem teljes mértékben.

Először 2007-ben, a Budapesti Őszi Fesztivál keretében, korlátozott számú résztvevővel nyitották meg az érdeklődők előtt, majd 2008-tól kezdve a kőbányai önkormányzat a minden évben a László névnaphoz (június 27-e) közelebb eső hétvégén megrendezett Szent László napok keretében a már régóta elhagyatott és lepusztult Havas (Dreher)-villával egybekötve ingyenes csoportos túravezetés keretében bárki számára bejárhatóvá tette a pincék egy részét, illetve a Havas- (avagy Dreher-) villát. A csoportokat túravezetők irányítják (egy a pincében, egy a villában), akik egyúttal a pincerendszer, illetve a villa történetét is elmondják, bemutatják.

Távlati hasznosítására az elmúlt évtizedekben sok ötlet felvetődött, amik közül talán egy esetleges barlangvasút megépítése lehet a legérdekesebb. Járatai egy részében az állandó, kiváló klímát kihasználva ma gombatermesztés folyik, de legnagyobbrészt üresen várják sorsukat.

2010 óta „Underworld kupa” néven minden augusztusban bicikliversenyt is rendeznek itt.

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz kőbányai pincerendszer témájú médiaállományokat.
  1. https://turaotletek.hu/kobanyai-pincerendszer/
  2. https://www.programturizmus.hu/partner-kobanyai-pincerendszer.html