Invalidus-ház
| Invalidus-ház | |
 | |
| A Fővárosi Önkormányzat székhelye | |
| Település | Budapest V. kerülete |
| Cím | 1052 Budapest, Városház u. 9–11. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1716–1727 |
| Tervező | Anton Erhard Martinelli |
| Építész(ek) | Anton Erhard Martinelli |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Elhelyezkedése | |
 Invalidus-ház
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 03′ 17″47.495081°N 19.054735°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 03′ 17″47.495081°N 19.054735°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Invalidus-ház témájú médiaállományokat. | |
Az Invalidus-ház, más néven Károly-kaszárnya Budapest V. kerületének egyik monumentális barokk katonai-polgári épülete, ma a Fővárosi Önkormányzat székháza.
Története
[szerkesztés]
Eredetileg kórházként és a kiszolgált hadirokkantak otthonaként épült, ebben a minőségében az ország legnagyobb korabeli egészségügyi létesítménye volt. Az építkezést Széchényi György esztergomi érsek kezdeményezte 1692-es alapítványával, hogy otthont és ellátást biztosítson a török elleni háborúban megrokkant katonáknak. Az alapkőletételre 1716-ban került sor, azonban az építkezés több okból akadozott, illetve évekre leállt, végül a terv nem is valósult meg teljesen.
A Jászkun kerület – a jászok és a kunok székei – mint koronabirtok tulajdonjogát I. Lipót magyar király 1702-ben eladta a Német Lovagrendnek. A törvénytelen eladatás ellen a magyar országgyűlés, a nádor és maga a jász és kun nemzetség is tiltakozott. Kompenzációként a Jászkun kerület 1731-től a Német Lovagrend földesuraságából a pesti Invalidus-ház birtokába került, és az ispotály ebből tartotta fenn magát. II. József áthelyeztette az invalidusokat, és 1783-ban laktanyává alakíttatta az épületet, amelyet III. Károlyról Károly-kaszárnyára neveztek át. 1894-től a főváros tulajdonába került, azóta a Főpolgármesteri Hivatal működik benne.[1][2] A Károly körúti szárnya 1824-re készült el. A második világháborút követően földszintes üzletsorrá építették át. Miután teljesen kiürült, 2005-ben lebontották. A helyén 2024 májusában adták át a Városháza parkot. (A Városház utca és a Károly körút közötti passzázs 2023-ban nyílt meg.)[3]
Leírása
[szerkesztés]A komplexum tervezőjének általában Anton Erhard Martinellit tartják.[4] Terveiben eredetileg négy udvart körülvevő, háromemeletes szárnyak szerepeltek, amelyek folyosóra fűződő termeiben összesen négyezer katonát lehetett volna elhelyezni. A 47 tengelyes főhomlokzatot öt rizalit és három kapu tagolja. Középen helyezkedik el az eredetileg háromszintes, karzatos templom, amelynek helyét a tetőn kis óratorony jelzi. (A hajdani templomban alakították ki a városháza dísztermét, amely 2011 óta a Fővárosi Közgyűlés üléseinek helyszíne.[5]) A párizsi és a prágai invalidusházak mintájára elképzelt, hatalmas épületegyüttesnek csak a nyugati fele épült meg, az is csak részben.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A pesti Invalidus-palota (a mai Városháza) legkorábbi, eddig ismeretlen látképe. Központi Antikvárium. (Hozzáférés: 2016. február 17.) (magyarul)
- ↑ Invalidusok-háza, Károly kaszárnya. egykor.hu. (Hozzáférés: 2016. február 17.) (magyarul)
- ↑ Molnár Réka – Megnyitott a pop-up közpark a Városházán (Telex.hu, 2024. május 18.)
- ↑ Egyes művészettörténészek szerint elképzelhető, hogy a terveket Martinelli felettese, Johann Bernhard Fischer von Erlach készítette, és az iratokban feltűnő Martinelli csak a kivitelezést felügyelte. Ld. Kelényi György: Érett és késő barokk. In: Sisa József és Dora Wiebenson (szerk.): Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998, 109–170. o.
- ↑ Aradi-Hankó Péter - Megújult a Fővárosi Közgyűlés ülésterme (enbudapestem.hu, 2024.10.02.
Források
[szerkesztés]- Schoen Arnold: A Budapesti Központi Városháza (volt Invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya), Budapest, 1930
- Invalidus-háztól Városházáig / A Városháza tömb története - enbudapestem.hu, 2021.11.08.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
