Johann Bernhard Fischer von Erlach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Johann Bernhard Fischer von Erlach
Johann Bernhard Fischer von Erlach(Mányoki Ádám műve)
Johann Bernhard Fischer von Erlach
(Mányoki Ádám műve)
Született 1656. július 20.[1]
Graz
Elhunyt 1723. április 5. (66 évesen)[1]
Bécs[2]
Állampolgársága
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Bernhard Fischer von Erlach témájú médiaállományokat.

Johann Bernhard Fischer von Erlach (Graz, 1656. július 20.Bécs, 1723. április 5.) osztrák építész, a barokk kiemelkedő egyénisége, Joseph Emanuel Fischer von Erlach építész apja.

Életpályája[szerkesztés]

Pályáját szobrászként kezdte apja, Johann Baptist Fischer mellett Grazban. Alig 15 évesen, 1671-ben – feltehetően apja állandó megrendelői, az Eggenberg hercegek támogatásával – Rómába utazott tanulni. Itt kezdetben a tiroli származású dekorátor, Johann Paul Schor ("Giovanni Paolo Tedesco") mellett dolgozott, s rajta keresztül kapcsolatba került Berninivel, valamint a művészeti író Bellorival is. A szobrászat helyett egyre inkább az építészet felé fordult érdeklődése, márpedig Róma rendkívüli lehetőségeket nyújtott mind az antik, mind a kortárs barokk építészet – mindenekelőtt Borromini műveinek – tanulmányozására.

1684-től Nápolyban a spanyol helytartó, Gaspar Méndez de Haro szolgálatában állt, s így jelentős vagyonra tett szert. 16 évi itáliai tartózkodás után, 1687-ben hazatért Ausztriába, ahol igen gyorsan ismert, divatos és felkapott építésszé vált, s számos megbízást kapott az uralkodótól és a főnemességtől. Sikere elsősorban azzal magyarázható, hogy a Közép-Európában korábban meghonosodott barokk építészettel szemben egy jóval reprezentatívabb és monumentálisabb, a római barokk, s főleg Borromini által inspirált stílust képviselt, melyet a visszafogott díszítés mellett az építészeti tagozatok hangsúlya jellemez.

Hazatérése után első jelentős megbízása II. Ferdinánd grazi mauzóleuma belső kialakításának és stukkódíszének megtervezése volt 1687-ben. 1688-ban Bécsbe költözött, ahol terveket készített a Grabenen álló Szentháromság- (pestis-)szoborhoz (szobrász: Paul Strudel). Ugyanebben az évben egy utópisztikus ideáltervet készített a schönbrunni kastély kiépítéséhez, mellyel – bár a terv csak jóval redukáltabb formában valósult meg – sikerült felhívni magára I. Lipót császár figyelmét, s ezzel megalapozta későbbi karrierjét. A császár 1689-ben kinevezte fia, az ifjú trónörökös József építészet- és rajztanárává, majd 1696-ban nemesi rangra emelte, ettől kezdve viselte a von Erlach nevet.

Első jelentős munkája az Althann család Vranov nad Dyjí-i (Csehország) várához épített, ovális alaprajzú Ősök terme (Ahnensaal) (1688/89). 1690-ben, I. József római királlyá koronázása alkalmából 2 (ideiglenes) diadalkaput tervezett a király bécsi bevonulásához. 1692-ben terveket készített a bécsi Strattmann-Batthyány-palotához, valamint a mariazelli zarándoktemplom főoltárához. 1693-ban Johann Ernst Graf Thun salzburgi érsek szolgálatába állt, s több templomot is tervezett Salzburgban, közülük a legjelentősebb a Kollegienkirche (1696). 1696-ban az ő tervei szerint épült Savoyai Jenő herceg bécsi városi palotája – melynek különösen kapuzata és lépcsőháza figyelemreméltó – 1704-ben azonban már riválisa, Johann Lukas von Hildebrandt kapott megbízást a palota kibővítésére.

1704-ben Poroszországba és Hollandiába, majd Angliába utazott, ahol a klasszikus, palladianus villákat tanulmányozta. Ebben az időben kezdte el összeállítani Entwurff einer Historischen Architectur című, metszetekkel illusztrált művét, melyben az építészet történetéről ad átfogó képet. (Bécs, 1721)

1705-ben, I. József trónra lépésével udvari főépítésszé nevezték ki, s ebben a hivatalában VI. Károly császár is megerősítette 1712-ben. A spanyol örökösödési háború miatt a következő években nem jutott komolyabb megbízáshoz. Csak 1710 körül kapott felkérést a cseh udvari kancellária bécsi épülete, illetve a bécsi Trautson-palota (később a magyar királyi nemesi testőrség, a „gárda” palotája) tervezésére. 1713-ban tervezte a prágai Clam-Gallas palotát.

Bécs, Karlskirche

Egyik utolsó, s talán legjelentősebb műve a VI. Károly császár által névpatrónusa, Borromei Szent Károly tiszteletére építtetett bécsi Károly-templom (1715). A homlokzat kialakításakor különböző építészettörténeti előképek inspirálták: a homlokzat előtt álló két, 33 m magas diadaloszlop a spirálisan körbefutó domborművekkel a római Traianus-oszlopot idézi, nyíltan az ókori császárral, Traianussal állítva párhuzamba VI. Károlyt. A templom elkészültét és felszentelését (1737) már nem érte meg, az építkezést, fia, Joseph Emanuel Fischer von Erlach (1693–1742) irányítása mellett fejezték be. Halála előtt terveket készített még a bécsi udvari könyvtár (Hofbibliothek) számára, amelyet szintén fia fejezett be.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Фишер фон Эрлах Иоганн Бернхард, 2015. szeptember 28.
  3. artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)

További információk[szerkesztés]