Magyar Udvari Kancellária
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A mohácsi csatavesztés után a Magyar Királyság a Habsburg Birodalom egyik belső állama lett. A 16-19. század közötti időszakban a magyar önkormányzatiságban fontos szerephez jutott a Habsburg uralkodó által felállított Magyar Udvari Kancellária (latinul: Cancellaria Aulica Hungarica; németül: ungarische Hofkanzlei), melynek székhelye Bécsben volt. Az osztrák örökös tartományok és Csehország ügyeit két hasonló hivatal, az osztrák és a cseh udvari kancellária intézte.
Az udvari kancellária elsődleges feladata az uralkodói felségjogok gyakorlása, a birtokok és a különböző világi, illetve egyházi tisztségek adományozása, a nemesítések és más rangemelések, kinevezések intézése, illetve az egyes magyar kormányszervekkel való érintkezés maradt. A Magyarországgal való közvetlen kapcsolat adta a lehetőséget, hogy a kancellária közvetítőként léphessen fel az uralkodó és a magyar rendek között. Így a kancellária és a kancellár a magyar rendi politika nélkülözhetetlen tényezője lett.
1694-től testvérintézménye lett az Erdélyi Udvari Kancellária (latinul: Cancellaria Aulica Transylvaniae; németül: Siebenbürgische Hofkanzlei).
Története
[szerkesztés]A Magyar Udvari kancelláriát I. Ferdinánd hozta létre Pozsonyban. II. Rudolf idején, 1576 és 1612 között Prágában működött, majd újra Pozsonyban. 1690-ben helyezték át Bécsbe, itt 1747-ben költözött a Bankgasse 6. szám alá, az egykori Strattmann-palotába. Ez az épület 1692–94-ben, I. Lipót idejében épült Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei alapján, eredetileg Theodor Heinrich von Strattmann gróf (1637–1693), birodalmi udvari kancellár számára, és 1747-ben gróf Nádasdy Lipót, a Magyar Udvari Kancellária vezetője vásárolta meg maga és a hivatala számára. A palota késő barokk stílusú homlokzatát 1766–67-ben Nicolò Pacazzi (Pacassi) tervei alapján rokokó stílusban átépítették, az épületet kibővítették, belefoglalva a 4. számú házat is, amelynek homlokzatát Franz Anton Hillebrandt alakította ki, a 6. számhoz illeszkedő stílusban. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása óta ebben az épületben (Bankgasse 4-6.) működik Magyarország bécsi nagykövetsége.
Magyar udvari kancellárok
[szerkesztés]| kép | név | hivatal kezdete | hivatal vége | megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| Szalaházi Tamás | 1527 | 1536 | ||
| Újlaki Ferenc | 1539 | 1539 | ||
| Perényi Péter | 1541 | 1542? | ||
| Oláh Miklós | 1543 | 1568 | 1546-1553 – kancellár 1553-1568 – főkancellár egri püspök, majd esztergomi érsek | |
| Liszti János | 1568 | 1577 | ||
| Draskovich György | 1578 | 1586 | ||
| Heresinczy Péter | 1586 | 1590 | ||
| Kutassy János | 1592 | 1597 | ||
| Pethe Márton | 1598 | 1602 | ||
| Forgách Ferenc | 1602 | 1607 | ||
| Lépes Bálint | 1608 | 1623 | ||
| Sennyey István | 1623 | 1635 | ||
| Lippay György | 1635 | 1642 | ||
| Bosnyák István | 1642 | 1644 | ||
| Szelepcsényi György | 1644 | 1666 | ||
| Szegedi Ferenc Lénárd | 1666 | 1669 | ||
| Pálffy Tamás | 1669 | 1679 | ||
| Gubasóczy János | 1679 | 1686 | ||
| Korompay Péter | 1686 | 1690 | ||
| Jaklin Balázs | 1690 | 1695 | ||
| Mattyasovszky László | 1696 | 1705 | ||
| Illésházy Miklós | 1706 | 1723 | ||
| Erdődy László | 1725 | 1725 | ||
| Esterházy Imre | 1725 | 1725 | ||
| Acsády Ádám | 1725 | 1732 | az utolsó püspök-kancellár | |
| Batthyány Lajos | 1733 | 1746 | ||
| Nádasdy Lipót Flórián | 1746 | 1758 | ||
| Pálffy Miklós | 1758 | 1762 | ||
| Esterházy Ferenc | 1762 | 1787 | ||
| Pálffy Károly | 1787 | 1807 | ||
| Erdődy József | 1807 | 1819 | ||
| Koháry Ferenc | 1820 | 1826 | ||
| Nádasdy Mihály | 1826 | 1827 | ||
| Reviczky Ádám | 1827 | 1836 | ||
| Pálffy Fidél | 1836 | 1838 | ||
| Mailáth Antal | 1839 | 1847 | ||
| Apponyi György | 1847 | 1848 | ||
|
1848. április 12-én a Batthyány-kormány feloszlatta a kancelláriát. Helyét a Király Személye Körüli Minisztérium vette át. 1848. november 13-án Windisch-Gratz herceg. Bécs katonai parancsnoka a minisztérium működését megszűntnek nyilvánította. 1860. október 20. – Az októberi diploma visszaállítja a korábbi hivatali rendszert | ||||
| Vay Miklós | 1860 | 1861 | ||
| Forgách Antal | 1861 | 1864 | ||
| Zichy Hermann | 1864 | 1865 | ||
| Mailáth György | 1865 | 1867 | ||
Kutatható iratanyaga
[szerkesztés]Az 1860–1867 közt működött Magyar Királyi Udvari Kancellária irataiból 119,72 iratfolyóméternyi, maradandó értékűnek minősített iratanyag került az Országos Levéltár, mai nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, ahol az a D 185 ~ D 190 törzsszámokon kutatható. A D 185 törzsszám az elnöki iratokat, a D 188 a személyügyi nyilvántartási iratokat, a D 190 a számvevőségi iratokat, a D 189 pedig az általános iratokat jelöli (mind a négy esetben a teljes működési időszakra vonatkozóan). Ezeken felül a D 187 az 1860–1863 között kelt, nem iktatott elnöki iratok, a D 186 pedig az 1862–1867 közti keletkezésű elnöki titkos iratok jelzete.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Magyar Királyi Udvari Kancellária irathagyatékának jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. december 12.
További információk
[szerkesztés]- Fazekas István: A Magyar Udvari Kancellária és hivatalnokai 1527–1690 között; ELKH BTK TTI, Budapest, 2021 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)















