Németderzs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Németderzs (Ivanovac)
A Szent Rozália plébániatemplom
A Szent Rozália plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségAntalfalu
Jogállás falu
Irányítószám 31216
Körzethívószám (+385) 31
Népesség
Teljes népesség1522 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság83 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Németderzs (Horvátország)
Németderzs
Németderzs
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 29′ 10″, k. h. 18° 38′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 29′ 10″, k. h. 18° 38′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Németderzs témájú médiaállományokat.

Németderzs (másképpen Ivánfalva, vagy Jánosfalu, horvátul: Ivanovac, 1875 és 1991-ig között Jovanovac, németül: Johannesdorf) egykor német nemzetiségű falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Antalfaluhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 9, közúton 12 km-re délre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Szlavónia keleti részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszékről Vinkovcéra menő úttól nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A középkorban ez a vidék mocsaras terület volt, kisebb települések csak a kiemelkedő részeken voltak, ahol a szántóföldi művelés egyáltalán lehetséges volt. Ezek egyike volt a középkori Derzs falu, melynek egyházát az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említ először „Ders” alakban.[2] Ugyanebben a formában említik 1417-ben, 1443-ban, 1484-ben és 1487-ben is.[2] 1405-ben „Dersháza” alakban egy valkó megyei királyi ember nevében, 1420-ban pedig „Dersfalva” néven valkói nemesek nevében tűnik fel.[2] A középkori falu valószínűleg a török háborúk idején pusztult el, de neve továbbra is fennmaradt, mert az első katonai felmérés térképén ezt a helyet még a „Drsanicza” névvel illetik, mely név 1851-ig használatban volt. A térkép a mai Németderzstől északra jelzi az egykori Oroszi falu helyét is, melyet 1579-ben említ a török defter. A nevek alapján mind az 54 házában magyar lakosság élt, de ez a falu sem élte túl a török időket.

A mocsaras térség képe akkor változott meg, amikor Adamovich Kapisztrán János báró 1765-ben ide érkezett. Az Adamovich birtokok Csepén, Tenye, Erdőd és Almás közötti övezetben feküdtek. A báró képzett gazdálkodóként rögtön hozzálátott a mocsaras terület lecsapolásához. Csatornákat ásatott a Vuka, a Dráva és a Duna irányába, új növényi kultúrákat, lent, kendert és dohányt honosított meg és megteremtette a feltételeket új települések alapításához. A település keletkezésének pontos dátuma nem ismert, de az tudható, hogy 1836-ban már lakott volt. Első lakói Tolna megyéből érkezett dunai svábok voltak, akiket a környező földek megművelésére telepített ide az Adamovich család. A település 1851-től használt Ivanovac elnevezése fennmaradt egészen az új tulajdonos, a szerb Maksimović Jovan megérkezéséig, aki egy nagyobb földterületet birtokolt a falu mellett, majd nagy politikai befolyására 1875-ben a település nevét ismét megváltoztatták, ezúttal Jovanovacra.

1857-ben 363, 1910-ben 1104 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásának része volt. 1904-ben felépítették a falu Szent Rozália templomát, mely később plébániatemplommá vált. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 73%-a német, 16%-a horvát, 9%-a szerb, 2%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1922-ben Németderzs önálló község lett és ezt a státuszát 30 évig megőrizte. 1944-től 1953-ig a történelmi eseményekkel összefüggésben a területen megváltozott a népesség nemzetiségi összetétele. Az eredeti magyar és német nemzetiségű lakosságot elüldözték. Az elhagyott házakba Zagorje és Dalmácia területéről a termékenyebb föld reményében új lakosok érkeztek, akik a földosztás során kaptak is földeket. 1962-től a közigazgatási rendezés után Eszék község igazgatása alá került. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 93%-a horvát, 3%-a szerb, 2%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború idején lakóinak menekülniük kellett és a falu 1991. december 5-én a szerb erők kezére került és csak 1992-ben kezdődött meg visszatelepülésük. 1993-ban megalakult Antalfalu község, melynek Németderzs is része lett. 2011-ben a falunak 1522 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
363 981 829 936 945 1.104 1.141 1.153 1.603 1.500 1.467 1.542 1.573 1.554 1.276 1.522

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattartás, de lakói közük sokan járnak dolgozni a közeli Eszékre is. A Jazbec család több mint 25 éve foglalkozik lipicai lovak tenyésztésével. Az állomány ma már több, mint százötven lóból áll. Rendszeres résztvevői állattenyésztési kiállításoknak, ahol már több díjat is nyertek.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Rozália tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplom 1904-ben épült. A délszláv háború következtében 1991-ben súlyosan megsérült, majd ezt követően újjáépítették.
  • A honvédő háború emlékműve a délszláv háború helyi védőinek és civil áldozatainak állít emléket. Az emlékművet 2011. november 20-án avatták fel a németderzsiek száműzetésének huszadik évfordulójára a faluban és környékén elesett áldozatok neveivel.
Kórógy várának romjai
  • Németderzs és Csepin határán, de már Csepin területén találhatók Kórógy várának romjai.[5] A várat egy római erőd helyén építtette 1250 körül a vidék akkori birtokosa a Gut-Keled nembeli Kórógyi család. Azok közé a várak közé tartozik, melyeket a tatárjárás után IV. Béla rendeletére építettek. 1290-ben „castrum Kourough” néven említik először. 1472-ig a Kórógyi család birtokában volt, majd 1472 és 1474 között Csupor Miklósé, 1474 és 1476 között Pongrác Jánosé, végül 1476-tól 1526-ig a Jaksics családé. A mocsaras talajon tölgyfa cölöpökre építették, amelyeket keresztben fektettek a mocsaras alapzatra. Téglából, kör alaprajzúra épült, átmérője mintegy 40 méter. A falakat sánc és árok övezte. A terület lecsapolását követően a falak kiemelkedve álltak. Az 1988-as felújítás során falait jelentős mértékben visszafalazták, mellyel tömegét jelentősen megnövelték.
  • A vár közelében a terep kissé emelkedett, de nem mutatja a tell jellemzőit. A leletek alapján valószínűleg éppen a középkori vár helyén volt egy őskori település központja. Tekintettel arra, hogy ezek felszíni leletek korlátozott számú töredéket képeznek, nem sikerült meghatározni az itteni kultúrák időrendjét. A Starčevo és Sopot kultúra töredékeinek megjelenése a népesség hosszabb folytonosságát és egy több régészeti rétegű település létezését jelzi.[6]

Kultúra[szerkesztés]

A településen a KUD „Klasje Slavonije” Antunovac-Ivanovac kulturális és művészeti egyesület működik.

Oktatás[szerkesztés]

A településen az antalfalvi elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Slavonija Ivanovac labdarúgóklubot 1954-ben alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)