Granice (Nekcse)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Granice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségNekcse
Jogállás falu
Irányítószám 31500
Körzethívószám +385 031
Népesség
Teljes népesség109 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság183 m
Terület9,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Granice (Horvátország)
Granice
Granice
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 18° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 18° 07′ 00″
SablonWikidataSegítség

Granice falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Nekcséhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 47, közúton 57 km-re nyugatra, Diakovártól légvonalban 29, közúton 40 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 16 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység északi részén fekszik. Településrészei: Branjevina, Jezero, Ranopaša, Pustara, Granice és Staro Selo.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskor óta lakott volt. A nekcsei városi múzeum és a zágrábi régészeti intézet munkatársai 2015 novemberében Nekcse község déli határában feltárásokat végeztek. Ezek során Granice területén két őskori lelőhelyet azonosítottak. A „Cerik” nevű lelőhely a Granicéről Polubašára vezető út északi oldala feletti emelkedő dombhát és délnyugati fekvésű lejtőjének déli részén található. Itt őskori edénytöredékeket, vékony, megmunkált kődarabokat találtak. A régi iskola mögötti „Salaš” lelőhelyen őskori cseréptöredékeket, okker színű középkori kerámiákat és két mikrolitot gyűjtöttek, de korábban kőeszközök is kerültek elő innen.

A középkori települést 1314-ben „Graynche” néven említik először. 1329-ben és 1367-ben „Granycha”, 1407-ben „Gerenche”, 1471-ben „Grencze” alakban szerepel a korabeli oklevelekben.[2] A nekcsei ferences kolostor 1367-es oklevele említi Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplomát is. Ennek a templomnak a maradványait találták meg később a mai Rozmajerovac déli részén a mai kápolna építésekor, valamint a tőle 350 méterre fekvő „Grad” nevű lelőhelyen. Eszerint a középkori Granice a mai falutól délre, nagyrészt a mai Rozmajerovac területén feküdt. Katolikus lakossága elmenekült a török hódítás elől. Helyükre a török uralom idején pravoszláv vlachok települtek be. A török kiűzése után horvát lakosság települt ide.

Az első katonai felmérés térképén „Granicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Granicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Granicza” néven 22 házzal, 19 katolikus és 128 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A településnek 1857-ben 212, 1910-ben 464 lakosa volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a szerb, 35%-a horvát, 14%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A betelepülők legnagyobb hulláma az 1920-as években a horvát Zagorje térségéből, Bednja, Gornje Jesenje és Zlatar közeléből érkezett. Ekkor Granice és Polubaše településekre mintegy 120 zagorjei család érkezett. A második világháború idején polgári lakossága különösen sokat szenvedett mindkét oldal fegyveres erőinek pusztításától. A szomszédos Polubaše és Rozmajerovac falvakkal együtt 123 polgári lakosa esett áldozatul a háborúnak, mely az 1931-es összlakosság 12%-a. Súlyosan megsérült a falu temploma is, melyet a háború után sikeresen helyreállítottak. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát, 6%-a muzulmán nemzetiségű volt. Az utóbbi harminc évben sokan távoztak a településről, legtöbbjük a közeli Nekcsére költözött. A falunak 2011-ben 109 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
161 148 138 152 225 312 240 715 651 671 590 419 228 158 132 109

Gazdaság[szerkesztés]

Régen a lakosság nagyrésze foglalkozott szénégetéssel, melyhez a környező erdők jó feltételeket biztosítottak. A lakosság ma főként állattartással, földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma a nekcsei Szent Antal plébánia filiája. A templomot 1896-ban Pustara településrész Szent József kápolnájaként említik. Az 1920-as években a zagorjei betelepülők érkezése után szentelték fel újra mai titulusára. Búcsúünnepét szeptember 8-án tartják. Az 1990-es évek második felében a templom elé emlékkeresztet állítottak a második világháborúban és a délszláv háborúban meghalt granicei, polubašei és rozmajerovaci lakosok emlékére.
  • Staro Selo településrészen a Nekcsei Gombász Egyesület felújított egy korábban katonai célokra emelt épületet, mely egész Szlavónia gombaszedő és természetkedvelő közösségének gyülekezőhelye lett.

Oktatás[szerkesztés]

A falu tanulói a nekcsei Dora Pejačević általános iskolába járnak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A város honlapja (horvátul)
  • A plébánia honlapja (horvátul)
  • Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
  • Rezultati terenskog pregleda područja Grada Našica (naselja Granice, Polubaše i Rozmajerovac) 2015. godine - Godišnjak Instituta za Arheologiju 12/2016. (horvátul)
  • Čovjek u prostoru i prostor kroz vrijeme - odnos čovjeka i prostora u svjetlu istraživanja našičkog kraja Zavičajni muzej Našice, 13.-31.5.2016. (horvátul)

További információk[szerkesztés]