Braidaföld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Braidaföld (Širine)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBaranyaszentistván
Jogállás falu
Irányítószám 31300
Körzethívószám +385 031
Népesség
Teljes népesség58 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság94 m
Terület1,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Braidaföld (Horvátország)
Braidaföld
Braidaföld
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 18° 33′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 10″, k. h. 18° 33′ 40″

Braidaföld[2] (horvátul: Širine) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 22, közúton 35 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re északkeletre, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén, Pélmonostor és Baranyaszentistván között fekszik.

Története[szerkesztés]

Csánki Dezső szerint a középkorban egy Malomszeg nevű település állt itt, melyet 1339-ben „Molonzeg” alakban a pécsi káptalan oklevele említ először. [3] 1441-ben, 1471-ben, 1478-ban és 1494-ben „Malomzegh” néven említik. Siklós várának tartozéka volt. [4] Más forrás szerint a falu nem itt, hanem Ipacsfától nyugatra feküdt és elpusztult. [5]

A mai település csak a 19. század második felében keletkezett mezőgazdasági majorként. A major nevét a német „Breitenfeld” (azaz széles mező) elnevezésből kapta. A horvát Širine ennek a szláv megfelelője. 1882-ben Malomszék néven is említik. [6] A harmadik katonai felmérés térképén a település „Braidafeld-puszta” néven található. 1869-ben 121, 1910-ben 190 lakosa volt. Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 41%-a horvát, 15%-a jugoszláv, 12%-a magyar, 11%-a szerb, 8%-a német, 7%-a szlovén, 2%-a montenegrói volt. 2011-ben 58 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 121 0 0 194 190 0 0 537 322 306 311 219 170 86 58

(1869-től településrészként, 1991-től önálló településként. 1880-ban, 1890-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Bengéhez számították.)

Gazdaság[szerkesztés]

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját. Itt volt egykor a Belje mezőgazdasági üzem központja. Egykor vasútállomása volt a Pélmonostor-Petárda vasútvonalon. Az épület ma is áll, lakás céljára szolgál.

Oktatás[szerkesztés]

A településen ma a pélmonostor-cukorgyári általános iskola négyosztályos területi iskolája működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)