Ugrás a tartalomhoz

Szomotovci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szomotovci (Samatovci)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBizovac
Jogállásfalu
Irányítószám31222
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség509 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság92 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 36′, k. h. 18° 30′45.600000°N 18.500000°EKoordináták: é. sz. 45° 36′, k. h. 18° 30′45.600000°N 18.500000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szomotovci témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szomotovci (horvátul: Samatovci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Bizovachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől 15 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re keletre, a Szlavóniai-síkságon, az Eszéket Nekcsével összekötő főút és a Zágráb-Eszék vasútvonal mentén Bizovac és Józseffalva között fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban is lakott volt. Határában a korai újkőkorszakhoz tartozó Starčevo és a középső újkőkorhoz tartózó Sopot kultúra és a kőrézkori kosztoláci kultúra leleteit is megtalálták.[2] A leletek egy részét, köztük sok kőszerszámot ma a zágrábi régészeti múzeumban, másik részét az eszéki múzeumban őrzik.

Szomotovci a török uralom idején keletkezett. Első írásos említése az 1579-es török defterben a karasi náhije részeként történt „Sonbotovci” néven.[3] A falu a felszabadító harcok során elnéptelenedett, majd újratelepült. Az 1698-as kamarai összeírásban „Szomotofczi” néven Petrovicz déli szomszédjaként szerepel. 1702-ben „Summotofzy/Sumotofzy” írásmóddal találjuk. A török kiűzése után a valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A Prandau család 1885-ig volt a birtokosa, de területe sokáig lakatlan volt.

A mai település a 19. század elején mezőgazdasági majorként keletkezett a valpói uradalom területén, majd a környező földek megművelésére Dél-Magyarország területéről németeket és magyarokat telepítettek be. 1857-ben 41, 1910-ben 177 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 34%-a német, 31%-a horvát, 24%-a magyar, 8%-a szerb anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A német és magyar lakosságot a második világháború idején a partizánok elüldözték. Sokakat a valpói fogolytáborba hurcoltak, majd kitelepítettek. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 613 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
41 0 89 144 184 177 126 192 230 348 432 525 582 568 616 613

Gazdaság

[szerkesztés]

A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik és a közeli városokban dolgozik.

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma a bizovaci plébánia filiája.

Oktatás

[szerkesztés]

A településen a bizovaci Bratoljub Klaić általános iskola területi iskolája működik.

Az NK Sloga 1958 Samatovci labdarúgócsapata a megyei 3. ligában szerepel. A klubot 1958-ban alapították.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]