Majspuszta
| Majspuszta (Majške Međe) | |
-Tabla.jpg) | |
| A falu bejárata | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Kácsfalu |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31323 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 59 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 85 m |
| Terület | 8,21 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 17″, k. h. 18° 29′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 17″, k. h. 18° 29′ 17″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Majspuszta témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Majspuszta (másképpen Majskamegye ,[2] középkori neve Majs, horvátul: Majške Međe, szerbül: Мајшке Међе) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Kácsfaluhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 24, közúton 35 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 11 km-re Baranyában, a Drávaszög nyugati részén elterülő síkságon fekszik.
Története[szerkesztés]
A település első írásos említése 1289-ben „Moys” alakban történt. 1399-ben „Mayus”, 1428-ban „Maius, Mayus” alakban találjuk a korabeli oklevelekben. 1399-ben határozottan Peterd, a mai Petárda mellett tűnik fel.[3] Ez alapján azonos lehet a mai Majspusztával. Nevét középkori uráról a Majs nemzetségről kapta, mely névadója volt Majsmonostorának, a mai Pélmonostornak is. A középkori Szeglakkal való azonosítása teljesen téves, hiszen az a Dráván túl, a mai Harkányfalva határában Breznica és a Vucsica összefolyásának közelében feküdt, ahol egykori várkastélyának a maradványait is megtalálták. Majs 1582-ben és 1687-ben is lakott volt. 1696-ban már szerbek lakták, akik még 1704 előtt elhagyták a települést.
A mai település 1830-ban mezőgazdasági majorként keletkezett, amikor az Esterházyak a környező földek megművelésére dunai svábokat telepítettek ide. 1860 körül az uradalom egyik majorságává fejlődött. 1869-ben 78, 1910-ben 179 lakosa volt. Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki.
1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide elszegényedett horvát és szerb családokat. A szerbek főként a Banija és a Kordun vidékéről érkeztek. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 215 főnyi lakosságának 53%-a szerb, 34%-a horvát, 8%-a jugoszláv, 2%-a montenegrói, 1%-a magyar nemzetiségű volt. 1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nemszerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A horvátok házaiba szerbek költöztek. A menekültek csak 1998-ban térhettek vissza. A településnek 2011-ben 82 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népessége[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 78 | 0 | 0 | 151 | 179 | 0 | 0 | 288 | 287 | 300 | 264 | 195 | 158 | 99 | 82 |
(1869-ben településrészként. 1880-ban, 1890-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Bolmányhoz számították.)
Gazdaság[szerkesztés]
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás mellett a vadászturizmus képezi a megélhetés alapját. A településen újabban az újbezdáni Fermopromet vállalat silói épültek, amelyekbe a környékről származó gazdák elhozhatják termékeiket.
Nevezetességei[szerkesztés]
A szerb kommunista háborús hős Jovan Lazić családja egy nagy házat birtokolt a faluban, amelyet a helyiek kastélynak neveztek. Sírja a ház udvarában volt. A sírt évente egyszer meglátogatták a pélmonostori „Jovan Lazić” általános iskola bolmányi területi iskolájának tanulói. A ház eladása után a sírt a falu temetőjébe helyezték át.
Oktatás[szerkesztés]
A településen négyosztályos alsó tagozatos általános iskola működik, de a felső tagozatosok Bolmányba járnak iskolába.
Sport[szerkesztés]
Az NK „Budućnost” Majska Međa az 1988/89., 1989/90. és 1990/91-es szezonban szerepelt a megyei bajnokság első és második ligájában.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ [1]
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- A második katonai felmérés térképe
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században
