Harkányfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Harkányfalva (Harkanovci)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségValpó
Jogállás falu
Irányítószám 31227
Körzethívószám +385 031
Népesség
Teljes népesség506 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület30,81 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Harkányfalva (Horvátország)
Harkányfalva
Harkányfalva
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 35′ 20″, k. h. 18° 20′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 20″, k. h. 18° 20′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Harkányfalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Harkányfalva (horvátul: Harkanovci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Valpóhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 26, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 9 km-re délnyugatra, a Szlavóniai-síkságon, Szelcsin és Koska között fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a légrégibb idők óta lakott volt. Határában több őskori lelőhely is található. A falutól délkeletre, a „Kućište” lelőhelynek már a neve is régi településre utal. Itt a szántóföldön talált leletek között számos őskori kerámiatöredék, szövőszékhez használt nehezékek, faragott szarvasagancs került elő. Ugyancsak ősi településre utal a „Selište” lelőhely neve a falutól délnyugatra fekvő Brešće erdőben. A lelőhely az erdőtől a Koskára vezető útig nyúlik el. A leletek a fazekassághoz kapcsolódó darabok, edénytöredékek, a fűzőlyukak, edényfülek, faragott kövek, kovakövek darabjai az őskorra és a késő középkorra utalnak. A „Tibinci” lelőhely a falutól délkeletre a Gložja erdő mellett található, a Koskára vezető út bal oldalán. Itt kőszerszámok, kovakövek töredékei és sok kerámiatöredék került elő. Itt is találtak középkori leleteket is.

A középkorban a mai Harkanovci határában feküdt a középkori Baranya megye drávántúli részének egyik jelentős uradalmi központja Szeglak városa. Szeglak középkori várának maradványai ma is megtalálhatók a falutól északnyugatra az erdőben, a Breznica és a Vucsica összefolyásának közelében. Ezt a helyet a nép Gradinának nevezi, mely egyértelműen egykori várra utal. Az egykori várból ma is láthatók az egykori hármas árok- és sáncrendszer nyomai, melyek egy 40 méter átmérőjű kör alakú területet vesznek körül. Az árkok mélysége helyenként ma is eléri az 5 métert. A vár a környék nagybirtokos családjáé, a Kórógyiaké volt 1472-ig, majd kihalásuk után Csupor Miklósé. 1476-ban a vitanovicsi Horvátoké lett, akik attól kezdve szeglaki Horvátoknak nevezték magukat. 1499-ben szeglaki Horvát Simoné volt a vár. Utolsó birtokosa szeglaki Horváth János volt. Szeglakon ferences kolostor is állt, melyet 1488-ban építettek. Szeglak 1536 és 1543 között került török kézre, ekkor a kolostor is elpusztult.

Harkányfalvát 1467-ben „Harkanfalwa” néven a szeglaki kastély tartozékaként említik.[2] A hagyomány szerint a középkori falu helye a „Selište” lelőhelytől nyugatra, a „Mikolje” nevű helyen az erdőben található. A dús növényzettől a terep nem tekinthető át, de helyiek állítják, hogy gyakran találnak téglát ezen a helyen. A hely neve egykori templomra enged következtetni. A török Valpó várának elestével 1543-ban foglalta el végleg ezt a területet és csak 1687-ben szabadult fel uralma alól. A 18. században Boszniából katolikus horvátok (sokácok) települtek ide, de nem a falu régi helyére, hanem a mostanira.

A török kiűzése után a valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A Prandau család 1885-ig volt a birtokosa. Az első katonai felmérés térképén „Herkanovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Harkanovcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Harkanovcze” néven 159 házzal, 1041 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]

1857-ben 1146, 1910-ben 1057 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 3%-a német, 2%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 506 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.146 1.213 1.085 1.152 1.056 1.057 1.065 1.133 1.078 1.091 1.027 819 708 665 601 506

Nevezetességei[szerkesztés]

A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. A templomot 1799-ben építették, 1938-ban bővítették. Belseje freskókkal gazdagon festett. Freskóit a cseh származású Karlo Matzek festette 1955 és 1957 között.

Kultúra[szerkesztés]

KUD Harkanovci kulturális és művészeti egyesület.

Oktatás[szerkesztés]

A település iskolája a ladomérfalvi általános iskola négyosztályos területi iskolájaként működik. Az iskola 1842-ben kezdte meg működését és 1852 óta folyamatosan működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Mladost Harkanovci labdarúgócsapata a megyei 3. ligában szerepel. A klubot 1950-ben alapították.

Egyesületek[szerkesztés]

  • DVD Harkanovci önkéntes tűzoltó egyesület. 1926-ban alapították.
  • „Bela sela” Harkanovci egyesület.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]