Harkányfalva
| Harkányfalva (Harkanovci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Valpó |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31227 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 400 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Terület | 30,81 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 35′ 23″, k. h. 18° 20′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 23″, k. h. 18° 20′ 08″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Harkányfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Harkányfalva (horvátul: Harkanovci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Valpóhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 26, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 9 km-re délnyugatra, a Szlavóniai-síkságon, Szelcsin és Koska között fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a légrégibb idők óta lakott volt. Határában több őskori lelőhely is található. A falutól délkeletre, a „Kućište” lelőhelynek már a neve is régi településre utal. Itt a szántóföldön talált leletek között számos őskori kerámiatöredék, szövőszékhez használt nehezékek, faragott szarvasagancs került elő. Ugyancsak ősi településre utal a „Selište” lelőhely neve a falutól délnyugatra fekvő Brešće erdőben. A lelőhely az erdőtől a Koskára vezető útig nyúlik el. A leletek a fazekassághoz kapcsolódó darabok, edénytöredékek, a fűzőlyukak, edényfülek, faragott kövek, kovakövek darabjai az őskorra és a késő középkorra utalnak. A „Tibinci” lelőhely a falutól délkeletre a Gložja erdő mellett található, a Koskára vezető út bal oldalán. Itt kőszerszámok, kovakövek töredékei és sok kerámiatöredék került elő. Itt is találtak középkori leleteket is.
A középkorban a mai Harkanovci határában feküdt a középkori Baranya megye drávántúli részének egyik jelentős uradalmi központja Szeglak városa. Szeglak középkori várának maradványai ma is megtalálhatók a falutól északnyugatra az erdőben, a Breznica és a Vucsica összefolyásának közelében. Ezt a helyet a nép Gradinának nevezi, mely egyértelműen egykori várra utal. Az egykori várból ma is láthatók az egykori hármas árok- és sáncrendszer nyomai, melyek egy 40 méter átmérőjű kör alakú területet vesznek körül. Az árkok mélysége helyenként ma is eléri az 5 métert. A vár a környék nagybirtokos családjáé, a Kórógyiaké volt 1472-ig, majd kihalásuk után Csupor Miklósé. 1476-ban a vitanovicsi Horvátoké lett, akik attól kezdve szeglaki Horvátoknak nevezték magukat. 1499-ben szeglaki Horvát Simoné volt a vár. Utolsó birtokosa szeglaki Horváth János volt. Szeglakon ferences kolostor is állt, melyet 1488-ban építettek. Szeglak 1536 és 1543 között került török kézre, ekkor a kolostor is elpusztult.
Harkányfalvát 1467-ben „Harkanfalwa” néven a szeglaki kastély tartozékaként említik.[2] A hagyomány szerint a középkori falu helye a „Selište” lelőhelytől nyugatra, a „Mikolje” nevű helyen az erdőben található. A dús növényzettől a terep nem tekinthető át, de helyiek állítják, hogy gyakran találnak téglát ezen a helyen. A hely neve egykori templomra enged következtetni. A török Valpó várának elestével 1543-ban foglalta el végleg ezt a területet és csak 1687-ben szabadult fel uralma alól. A 18. században Boszniából katolikus horvátok (sokácok) települtek ide, de nem a falu régi helyére, hanem a mostanira.
A török kiűzése után a valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A Prandau család 1885-ig volt a birtokosa. Az első katonai felmérés térképén „Herkanovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Harkanovcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Harkanovcze” néven 159 házzal, 1041 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 1146, 1910-ben 1057 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 88%-a horvát, 3%-a német, 2%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 506 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.146 | 1.213 | 1.085 | 1.152 | 1.056 | 1.057 | 1.065 | 1.133 | 1.078 | 1.091 | 1.027 | 819 | 708 | 665 | 601 | 506 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. A templomot 1799-ben építették, 1938-ban bővítették. Belseje freskókkal gazdagon festett. Freskóit a cseh származású Karlo Matzek festette 1955 és 1957 között.
Kultúra[szerkesztés]
KUD Harkanovci kulturális és művészeti egyesület.
Oktatás[szerkesztés]
A település iskolája a ladomérfalvi általános iskola négyosztályos területi iskolájaként működik. Az iskola 1842-ben kezdte meg működését és 1852 óta folyamatosan működik.
Sport[szerkesztés]
Az NK Mladost Harkanovci labdarúgócsapata a megyei 3. ligában szerepel. A klubot 1950-ben alapították.
Egyesületek[szerkesztés]
- DVD Harkanovci önkéntes tűzoltó egyesület. 1926-ban alapították.
- „Bela sela” Harkanovci egyesület.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...232. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 65. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- Valpó város hivatalos oldala (horvátul)
- Valpó turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- Zorko Marković – Mirjana Paušak: Terenski pregled arheoloških lokaliteta u Valpovštini 2011. (horvátul)
- Dénes József naplója – Szeglak
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A Valpovština információs portálja (horvátul)
- Rudolf Horvat: Valpovština u tursko doba (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
