Pogorács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pogorács (Podgorač)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségPogorács
Jogállás község
Polgármester Goran Đanić (HNS-LD-SDP-DSSR)
Irányítószám 31433
Körzethívószám (+385) 31
Népesség
Teljes népesség866 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pogorács (Horvátország)
Pogorács
Pogorács
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 27′ 30″, k. h. 18° 13′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 30″, k. h. 18° 13′ 00″
Pogorács weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pogorács témájú médiaállományokat.

Pogorács (horvátul: Podgorač) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 37, közúton 40 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Krndija-hegység északkeleti lejtői alatt, a Diakovárról Nekcsére menő főút mentén fekszik.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Bijela Loza, Budimci, Kelešinka, Kršinci, Osztrosinc (Ostrošinci), Pogorács, Poganovci, Razbojište és Stepánfalva (Stipanovci) települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

A területén talált régészeti leletek tanúsága szerint itt már az őskortól fogva éltek emberek. A „Ražište” nevű lelőhelyen az újkőkori Sopot kultúra kerámiáinak különleges helyi díszítési formája található, melyet róla Ražište-típusnak neveztek el. A másik jelentős újkőkori lelőhely „Breški gaj”, ahol a korai neolitikumhoz tartozó Starčevo-kultúra spirális B csoportjához tartozó kerámiák kerültek elő. Rajtuk kívül a litzeni kerámiákat és pannóniai berakásos díszítésű kerámiákat is találtak, melyek átmenetet képeznek a kora és a középső bronzkor között.

A település első írásos említése „Pagraach” néven 1299-ből származik.[2] A 14. század végén már mezőváros és birtokközpont volt vásártartási joggal. A pogorácsi birtokhoz 26 környékbeli kis falu tartozott. Nekcse várának tartozékaként a Nekcsei család volt az ura, majd a 15. század közepén a Garai család birtoka volt. 1467-ben várát is említik „Castellanus de Poygaracz” alakban. A török 1530 körül szállta meg. 1532-ben Szulejmán szultán Ibrahim pasa nagyvezírnek adományozta. A 16. század közepétől a Pozsegai szandzsák egyik náhijeközpontja volt. A török korban lakosságának összetétele jelentősen megváltozott. Az elmenekült horvátok helyére muzulmánok és pravoszláv szerbek települtek be.

A térség településeivel együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A 17. század végén újabb nagy lakosságcsere következett, amikor a Felső-Drávamente, Lika és a horvát Hegyvidék térségeiből horvát családok érkeztek. A 18. század elejétől a nekcsei uradalom része volt, mely 1734-ben a Pejacsevich család birtoka lett. Pejacsevich II. József a század második felében létrehozta pogorácsi uradalmat, melyet halála után (1787-ben) fia Zsigmond örökölt. A 18. századtól nagyarányú gazdasági fejlődés következett, mely a kukoricatermesztés meghonosításában, az állatkereskedelemben, új ipari vállalkozások (üveggyártás, hamuzsír előállítása) alapításában mutatkozott meg. A rossz közlekedési viszonyok és a tőkehiány miatt azonban ezek a kis vállalatok hamarosan megszűntek. A 19. század közepén az uradalmat Pejacsevich Pál örökölte, aki megalapította a helyi tűzoltó egyesületet, támogatta az iskola, a plébániaház és az olvasóterem felépítését. A 19. század folyamán német, magyar és szlovák nyelvű lakosság települt be.

Az első katonai felmérés térképén „Podgoracs” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podgoracs” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podgorach” néven 136 házzal, 876 katolikus és 9 ortodox vallású lakossal az oppidumok között találjuk.[4]

A településnek 1857-ben 1113, 1910-ben 1682 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 3-3%-a magyar és német, 2%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 92%-a horvát, 4%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 866 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.113 1.296 1.168 1.449 1.671 1.682 1.577 1.525 1.444 1.618 1.585 1.351 1.165 1.171 956 866

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság (ezen belül a gabona és zöldségtermesztés) és az állattartás (sertés, szarvasmarha, juh). A horvát gazdasági kamara rendelkezésre álló adatai szerint 2003-ban összesen 45 gazdasági társaságot (29 intézmény, szervezet, közösség és testület, valamint 16 vállalat) regisztráltak a község területén. A 16 vállalat közül 9 magántulajdonban, 3 szövetkezeti és 4 közös tulajdonban volt. A 13 kereskedelmi vállalkozás közül 8 a mezőgazdaság, a vadászat és az erdészet, 2 a feldolgozóipar, 2 az áruszállítás egy pedig az építőipar területén működött. A gazdasági egységekben a községben összesen 177 foglalkoztatott volt (ebből 51 nő), míg a munkanélküliek száma 464 fő (237 nő).

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1806-ban épült klasszicista stílusban. Egyhajós épület félköríves szentéllyel, a szentély keleti oldalához csatlakozó sekrestyével, a főhomlokzat felett emelkedő harangtoronnyal.

Kultúra[szerkesztés]

A KUD Podgoračani kulturális és művészeti egyesületet 1991-ben alapították. Jelentős rendezvényeik az „Oj, jesenske duge noći” (Ó azok a hosszú őszi éjszakák), az „Uskrsni stol u Podgoraču” (Pogorácsi húsvéti asztal) és „Podgoračke ljetne noći” (Pogorácsi nyári éjszakák) folklórfesztiválok.

Oktatás[szerkesztés]

A település általános iskolája Hinko Juhn helyi születésű neves horvát szobrászművész, keramikus és tanár nevét viseli. Az iskolának alsó tagozatos területi iskolái működnek Budimci, Razbojište és Stipanovci településeken. A község felső tagozatos diákjai Pogorácsra járnak.

Sport[szerkesztés]

  • NK „Sloga” Podgorač labdarúgóklub
  • „Krila hrvatskih sokola” Podgorač repülőklub

Egyesületek[szerkesztés]

  • LD „Vepar 1946” Podgorač vadásztársaság
  • DVD Podgorač önkéntes tűzoltó egyesület
  • A Honvédő háború podgorácsi hazafiainak egyesülete

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)