Bolmány

Bolmány (Bolman)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Kácsfalu
Jogállás	falu
Irányítószám	31323
Körzethívószám	+385 031
Népesség
Teljes népesség	368 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	87 m
Terület	28,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 43′ 16″, k. h. 18° 31′ 01″45.721, 18.517
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolmány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bolmány (horvátul: Bolman, szerbül: Болман) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Kácsfaluhoz tartozik.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 21, közúton 31 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re Baranyában, a Drávaszög nyugati részén fekszik. A síkság, amelyen fekszik kissé lejt északról délre a Dráva folyó felé. A települést olyan mezők veszik körül, amelyek egészen a Dráva védtöltéséig terjednek. A töltés és a Dráva között erdő található.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban is lakott volt. A „Čikluk” nevű lelőhelyen a középső bronzkori mészbetétes kerámiák szekszárd-pécsi csoportjához tartozó leletek kerültek elő.

A középkori település plébániáját az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi először „Obalma” néven. 1341-ben „Obulma” alakban nemesi névben szerepel a pécsi káptalannak a király részére írt jelentésében. 1387-ben „Abulma”, 1426-ban, 1430-ban és 1471-ben „Abolma” néven szerepel a korabeli forrásokban. Köznemesi birtok volt.

A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. A betelepülő szerbek első hulláma 1690 körül érkezett ide, amikor az osztrák-török háború során a szerbek lakta területekre visszatérő törökök kegyetlen pusztítása elől a szerbek a visszavonuló szövetségesekhez csatlakozva, családostól tömegesen menekültek északnyugati irányba. Ez a folyamat a 18. század elején is folytatódott. A felszabadulás után első birtokosa a Veterani család volt, majd az Esterházy család vásárolta meg a birtokot. Az 1730-as években a szerbek mellé katolikus németeket telepítettek. 1823-ban Esterházy Nepomuk János gróf Tolna megyéből az oda betelepült hesseni és württembergi evangélikus német munkásokat kért, akiket Magyarbólyba, Kácsfaluba, Ivándárdára és Bolmányba telepített le. A német lakosság egészen 1944-ig élt a településen.

1857-ben 1498, 1910-ben 1809 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1945. március 6. és 21. között súlyos csata zajlott az itt hídfőt kiépítő német E hadseregcsoport, valamint az előrenyomuló szovjet, jugoszláv partizán és bolgár csapatok között. A csatában a szovjetek oldalán a főként szlavóniai magyarokból szervezett Petőfi-brigád is részt vett, melynek mintegy 200 harcosa parancsnokukkal Kis Ferenccel együtt a bolmányi csatában esett el. A brigádot ezt követően fel is oszlatták. A csata során a falu hétszer cserélt gazdát, mire 21-én a szovjetek végleg el tudták foglalni. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide elszegényedett szerb és horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 1951 főnyi lakosságának 79%-a szerb, 12%-a horvát, 4%-a jugoszláv, 2%-a roma nemzetiségű volt.

1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A horvátok házaiba szerbek költöztek. A településnek 2011-ben 520 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoznak.

Népessége

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.498	1.618	1.658	1.837	1.866	1.809	1.709	2.211	1.219	1.258	1.268	1.098	826	741	450	520

Gazdaság

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

A szerb ortodox templom

Nevezetességei

• Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1775-ben épült késő barokk stílusban. Egyhajós épület sokszögű apszissal, a főhomlokzat előtti rizalitos, kiugró harangtoronnyal. A harangtorony sarkait a pilaszterek hangsúlyozzák. A harangtornyot lemezzel borított barokk toronysisak zárja. A templom belsejét dongaboltozat fedi.

• A bolmányi csata emlékműve

Oktatás

A településen a kácsfalui általános iskola területi iskolája működik.

Sport

Az NK Jovan Lazić Bolman labdarúgóklub a megyei 3. ligában (Baranya liga) szerepel. A klubot 1929-ben alapították.

Egyesületek

A „Zlatna žena” nőegyesületet 2008-ban alapították a bolmányi nők kezdeményezésére. Az egyesület foglalkozásokat, különféle tanfolyamokat, szakmai előadásokat, rendezvényeket, környezeti és közösségi ház takarítást szervez. Hagyományos rendezvényük a „Kulinijada”, ahol az egyesületnek saját standja van saját készítésű süteményeivel és kézműves termékeivel, amelyeket kiállítanak és eladnak.

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)
• Az általános iskola honlapja (horvátul)
• Vértesi, Zoltán. Magyarbóly evangélikus egyházközség és filiái története (1940) 
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században