Bolmány
| Bolmány (Bolman) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Kácsfalu |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31323 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 368 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Terület | 28,04 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 43′ 16″, k. h. 18° 31′ 01″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 16″, k. h. 18° 31′ 01″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bolmány témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bolmány (horvátul: Bolman, szerbül: Болман) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Kácsfaluhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 21, közúton 31 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re Baranyában, a Drávaszög nyugati részén fekszik. A síkság, amelyen fekszik kissé lejt északról délre a Dráva folyó felé. A települést olyan mezők veszik körül, amelyek egészen a Dráva védtöltéséig terjednek. A töltés és a Dráva között erdő található.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban is lakott volt. A „Čikluk” nevű lelőhelyen[2] a középső bronzkori mészbetétes kerámiák szekszárd-pécsi csoportjához tartozó leletek kerültek elő.
A középkori település plébániáját az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi először „Obalma” néven.[3] 1341-ben „Obulma” alakban nemesi névben szerepel a pécsi káptalannak a király részére írt jelentésében. [4] 1387-ben „Abulma”, 1426-ban, 1430-ban és 1471-ben „Abolma” néven szerepel a korabeli forrásokban. Köznemesi birtok volt. [5]
A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. A betelepülő szerbek első hulláma 1690 körül érkezett ide, amikor az osztrák-török háború során a szerbek lakta területekre visszatérő törökök kegyetlen pusztítása elől a szerbek a visszavonuló szövetségesekhez csatlakozva, családostól tömegesen menekültek északnyugati irányba. Ez a folyamat a 18. század elején is folytatódott. A felszabadulás után első birtokosa a Veterani család volt, majd az Esterházy család vásárolta meg a birtokot. Az 1730-as években a szerbek mellé katolikus németeket telepítettek. 1823-ban Esterházy Nepomuk János gróf Tolna megyéből az oda betelepült hesseni és württembergi evangélikus német munkásokat kért, akiket Magyarbólyba, Kácsfaluba, Ivándárdára és Bolmányba telepített le.[6] A német lakosság egészen 1944-ig élt a településen.
1857-ben 1498, 1910-ben 1809 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1945. március 6. és 21. között súlyos csata zajlott az itt hídfőt kiépítő német E hadseregcsoport, valamint az előrenyomuló szovjet, jugoszláv partizán és bolgár csapatok között. A csatában a szovjetek oldalán a főként szlavóniai magyarokból szervezett Petőfi-brigád is részt vett, melynek mintegy 200 harcosa parancsnokukkal Kis Ferenccel együtt a bolmányi csatában esett el. A brigádot ezt követően fel is oszlatták. A csata során a falu hétszer cserélt gazdát, mire 21-én a szovjetek végleg el tudták foglalni. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide elszegényedett szerb és horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 1951 főnyi lakosságának 79%-a szerb, 12%-a horvát, 4%-a jugoszláv, 2%-a roma nemzetiségű volt.
1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A horvátok házaiba szerbek költöztek. A településnek 2011-ben 520 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoznak.
Népessége[szerkesztés]
| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.498 | 1.618 | 1.658 | 1.837 | 1.866 | 1.809 | 1.709 | 2.211 | 1.219 | 1.258 | 1.268 | 1.098 | 826 | 741 | 450 | 520 |
Gazdaság[szerkesztés]
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[9] 1775-ben épült késő barokk stílusban. Egyhajós épület sokszögű apszissal, a főhomlokzat előtti rizalitos, kiugró harangtoronnyal. A harangtorony sarkait a pilaszterek hangsúlyozzák. A harangtornyot lemezzel borított barokk toronysisak zárja. A templom belsejét dongaboltozat fedi.
- A bolmányi csata emlékműve
Oktatás[szerkesztés]
A településen a kácsfalui általános iskola területi iskolája működik.
Sport[szerkesztés]
Az NK Jovan Lazić Bolman labdarúgóklub a megyei 3. ligában (Baranya liga) szerepel. A klubot 1929-ben alapították.
Egyesületek[szerkesztés]
A „Zlatna žena” nőegyesületet 2008-ban alapították a bolmányi nők kezdeményezésére. Az egyesület foglalkozásokat, különféle tanfolyamokat, szakmai előadásokat, rendezvényeket, környezeti és közösségi ház takarítást szervez. Hagyományos rendezvényük a „Kulinijada”, ahol az egyesületnek saját standja van saját készítésű süteményeivel és kézműves termékeivel, amelyeket kiállítanak és eladnak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3637.
- ↑ A pápai tizedszedők számadásai 238. 266.
- ↑ Anjou-kori okmánytár IV. kötet 130.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Vértesi, 24. oldal
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1625.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
- Vértesi, Zoltán. Magyarbóly evangélikus egyházközség és filiái története (1940)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században
