Lobsica
| Lobsica (Londžica) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Nekcse |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31500 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 138 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 250 m |
| Terület | 18,48 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 25″, k. h. 18° 03′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 25″, k. h. 18° 03′ 21″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lobsica (horvátul: Londžica, Mala és Velika Londžica egyesítése) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Nekcséhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Eszéktől légvonalban 50, közúton 62 km-re nyugatra, Diakovártól légvonalban 30, közúton 46 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység északi részén, a Nekcse-Pleternica vasútvonal mentén, a Longya-patak forrásvidékén fekszik. Településrészei: Bukovac Bektežki, Jelovac Bektežki, Mala Londžica, Marinović Brdo és Velika Londžica.
Története[szerkesztés]
A Velika Londžica településrész határában talált régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskortól fogva lakott volt. A Slobodnica-Alsómiholjác gázvezeték építése során, a vasútvonaltól keletre eső magaslat délkeleti lejtőjén, a „Kućišta” nevű lelőhelyen[2] az újkőkorból és a kőrézkorból származó cseréptöredékek és kőeszközök kerültek elő. Jelentős településnyomokat nem regisztráltak, ám az eredmények arra utalnak, hogy a közelben őskori település létezett, amelynek szélét a csővezeték nyomvonala keresztezte. Ennél is jelentősebb leleteket találtak a Velika Londžica településrész déli részétől keletre eső dombos területen, a „Malo polje” lelőhelyen.[3] Az itt talált cseréptöredékek, kőeszközök és tégladarabok az újkőkortól a bronzkoron és a vaskoron át egészen a középkorig datálódtak. A leletek közül kiemelkedik 14 hulladékgödör, melyek közül 8 a kőrézkori Bádeni kultúra, a fennmaradó 6 pedig a Lasinja-kultúra népéhez tartozott. Hozzá kell tenni azt is, hogy ennek a településnek a környékén még számos olyan hely ismert, amelyek a terület emberek általi hosszan tartó lakottságát igazolják egészen a középkor végéig bezárólag.
A települést 1322-ben „Lobsycha” alakban említik először. 1407-ben „Lubsycha” néven szerepel [4] Nekcse várának tartozékaként [5] abban az oklevélben, melyben Zsigmond király a nekcsei uradalmat Garai Miklós nádornak és testvérének, Jánosnak adományozta. 1423-ban úgy tűnik, hogy birtokmegosztás révén két részre oszlott, mert egyik része „Alsolubsycza” néven tűnik fel. Felsőlobsica a Lobsa, Alsólobsica pedig a Lobsica forrásánál feküdt. 1453-ban „Lobsycza” néven találjuk.[5] Az Orlyavába (kelet felől) beömlő mai Longya folyó hajdan a „Lobsa” nevet viselte,[5] később a település neve a folyó nevével együtt változott. 1491-ben Corvin János, majd 1504-ben az Újlakiak lettek az urai. A török 1532-ben szállta meg és 1687-ig török uralom alatt állt. A török uralom idején a nekcsei náhije részeként jobbágyok lakták, katolikus lakóinak lelki szolgálatát a nekcsei ferences atyák látták el. Mellettük lakott néhány Boszniából érkezett pravoszláv család is, akik katonai szolgálatot láttak el.
A török uralom alóli felszabadítás után előbb kamarai birtok, majd a kutjevói uradalom része lett. 1702-ben még állt a romos középkori templom, ekkor 16 ház állt itt. 1736-ban 27 házat számláltak és összeírták a háztulajdonosok nevét is. 1750-ben 9 katolikus és 28 pravoszláv tulajdonban levő ház állt a településen. Az első katonai felmérés térképén „Longycza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Longyicza” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Longyicza” néven 39 házzal, 27 katolikus és 329 ortodox vallású lakossal találjuk.[7] A 19. század végén Likából horvát családok települtek ide.
A településnek 1857-ben 251, 1910-ben 517 lakosa volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 48%-a szerb, 25%-a horvát, 22%-a szlovák, 4%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1925-ben építették a falu régi haranglábát, a templom csak 1980-ban épült fel a nekcsei ferencesek kezdeményezésére. 1991-ben lakosságának 58%-a horvát, 33%-a szerb, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben 190 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 251 | 254 | 211 | 244 | 379 | 517 | 704 | 589 | 582 | 606 | 582 | 420 | 328 | 266 | 224 | 190 |
Gazdaság[szerkesztés]
A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés és az állattartás.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma a nekcsei Szent Antal plébánia filiája. A mai templomot 1979 és 1980 között építették és 1981-ben szentelték fel. Előtte csak egy 1925-ben épített harangláb állt a településen, melynek középkori templomát a 18. században bontották le.
Oktatás[szerkesztés]
A falu tanulói a nekcsei Dora Pejačević általános iskolába járnak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5473.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-5466.
- ↑ [ https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_04/?pg=81&layout=s Zsigmond kori oklevéltár II. kötet 5640.]
- ↑ a b c Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...386. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 27. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források[szerkesztés]
- A város honlapja (horvátul)
- A plébánia honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Nasice.com – Nekcse város információs portálja (horvátul)
