Nekcseszentmárton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nekcseszentmárton (Martin)
Crkva sv. Martina u Martinu.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségNekcse
Jogállás falu
Irányítószám 31500
Körzethívószám +385 031
Népesség
Teljes népesség1077 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Terület18,77 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nekcseszentmárton (Horvátország)
Nekcseszentmárton
Nekcseszentmárton
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 29′ 40″, k. h. 18° 04′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 29′ 40″, k. h. 18° 04′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nekcseszentmárton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nekcseszentmárton (horvátul: Martin) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Nekcséhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 47, közúton 53 km-re nyugatra, Diakovártól légvonalban 33, közúton 37 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység északi lejtőin fekszik. Áthalad rajta a Varasd-Eszék főútvonal.

Története[szerkesztés]

A település területén előkerült legkorábbi leletek a vaskorból származnak. A Nekcse-Raholca úttól délre, a Vrela-patak északi partján emelkedő enyhe magaslaton fekvő „Grbavica III.” lelőhelyen[2] az i. e. 3. századtól az i. e. 1. századig itt virágzott La Tène-kultúra leletei kerültek elő. A templomosok lovagrendjét 1118-ban alapította Jeruzsálemben nyolc keresztes lovag. A rend 1169-ben jelenik meg először a mai Horvátország területén a Zárához közeli Vránában, ahol az itteni székhelye volt. A Nekcse melletti Szent Márton birtokot 1183-ban kapták meg Prodan zágrábi püspöktől, de ténylegesen csak 1229-ben érkeztek ide. A birtok mellé Nekcse akkori birtokosától Gyula bántól megkapták Nekcse vásári bevételeinek egy részét is. Itt építették fel templomukat és kolostorukat. A templomosok a 1310-ig maradhattak itt, ekkor Károly Róbert király a birtokot elvette tőlük és az Aba nembeli Lipolchi Sándor fia Sándornak, a Nekcsei család ősének adta. Az 1312-es adományozó oklevélben a birtokot „possessione cruciferorum milicie templi Scent Martun vocata de Nekche” alakban említik.[3] Ugyanezen év március 26-án V. Kelemen pápa a templomosok megmaradt javait a johannitáknak adta. A nekcse melletti Szent Márton egyházát 1372-ben „Ecclesia S. Martini de iuxta Nekche” néven említik.[4] A johannitákat 1450-ben említik itt utoljára, de valószínűleg ennél tovább, az 1531-es első török támadásig maradtak. A johanniták távozása után a templomot és a kolostort a nekcsei ferencesek vették át. Egy 1450-es oklevél a települést „Nexe Zenth Marthon” néven említi. Létezését az írásos források mellett több régészeti lelőhely a 13. századtól a 16. századig származó középkori leletei is megerősítik.

A térség 1532 és 1687 között török uralom alatt volt. A török uralom alóli felszabadítás után előbb kamarai birtok lett, majd a nekcsei uradalommal együtt előbb Johann Ferdinand Kyb, majd Catarina Caraffa lett a birtokosa. 1708-ban a nekcsei birtokkal együtt az udvari kamara igazgatása alá került. Az uradalmat 1723-ban a császár Lamperg Ferenc Antal hercegnek adományozta, aki 1726-ban eladta az eszéki erőd parancsnokának, Oduyer Antal gróf tábornagynak. 1734-ben a nekcsei uradalommal együtt a Pejácsevich család lett a település birtokosa, akik a második világháború végéig birtokolták. A mai település csak az 1730-as évektől jött létre, amikor Zrin és a horvát Hegyvidék térségéből horvát telepesek érkeztek. A Verőcei megyegyűlés 1750. április 20-i ülésén történik említés a Nekcse melletti Martin falu betelepüléséről. Ekkor felvidéki betelepülők érkeztek ide.

Az első katonai felmérés térképén „St. Martin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Martin” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Martin” néven 39 házzal, 236 katolikus és 2 ortodox vallású lakossal találjuk.[6]

A településnek 1857-ben 211, 1910-ben 349 lakosa volt. Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 91%-a horvát, 4%-a német, 3%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 1077 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
211 243 249 288 307 349 377 439 512 605 700 764 850 1.129 1.138 1.077

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Tours-i Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma[9] a falu nyugati végében egy a Vrela-patak völgye fölé magasodó nagyobb fennsík déli peremén található. A patak túlsó oldalán található a régészetileg jelentős Grbavica-hegy és Zoljan falu Poljana nevű településrésze, ahol a hagyomány szerint a rómaiak által épített út vezetett a pozsegai Arany-völgy felé. A templomot a templomosok építették a 13. században késő román stílusban. Egyhajós, keletelt épület félköríves szentéllyel, a nyugati homlokzat feletti kis fa harangtoronnyal. Öt keskeny, ívelt ablaka van, melyek közül kettő az apszis keleti és déli oldalán, kettő a hajó déli oldalán, egy pedig a bejárati kapuzat felett található. A hajó nyugati végében a bejárat felett áll a fából ácsolt kórus. a hajó hosszúsága 10 méter, szélessége 6,75 méter. Az apszis hosszúsága és szélessége 5-5 méter. A templom magassága a harangtoronyig 12,50 méter. A hajót fából készített mennyezet, a szentélyt félkupola fedi. A berendezés 18. századi, későbarokk stílusú. A templomot a nekcsei ferencesek 1977-ben teljesen felújították. A szentélyben állt barokk oltárt 1991. szeptember 21-én a jugoszláv hadsereg lerombolta. A templomot három harckocsigránát találta el. Az egyik a homlokzat déli részén, kettő pedig az apszisban robbant. Az értékes korabarokk oltár teljesen elpusztult. Hosszú történetére több kőemlék is emlékeztetett. A főbejárat mellett egykor két román stílusú oszlop állt, ezeknek ma csak az alapjai láthatók. A templomosok pajzs alakú címerét ma a nekcsei ferences kolostorban őrzik. A homlokzat bal oldalán egy „Marton” felirattal ellátott kő van befalazva.
  • A Nekcse-Raholca úttól délre, a Vrela-patak északi partján, kissé magasabban levő területen fekszik a falu legfontosabb régészeti lelőhelye, mely a Grbavica III. nevet viseli. Az itt talált középkori kerámiák a szürkétől a barnáig terjedő színváltozatokban a 13. századtól a 16. századig terjedő időszakra, datálhatók. A földfelszínen őskori, világosszürke kerámiatöredékeket is találtak, melyek egy sokkal régebbi település létezését jelzik, amely az i. e. 3. és 1. század között virágzott késő vaskori La Tène-kultúrához kapcsolható. Különleges jelentőségű a számos középkori épület maradványainak felfedezése a Vrela-patak mentén, amelyhez hozzátartozik az a tény, hogy ez a hely középkori épületkomplexumával egy nagy templomos birtok része, amelynek domináns épülete a mai napig fennmaradt 13. századi Szent Márton templom volt.[10]

Oktatás[szerkesztés]

A falu tanulói a nekcsei Dora Pejačević általános iskolába járnak.

Sport[szerkesztés]

A NK Martin labdarúgócsapata a megyei 3. ligában szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]